“Mertem a szívemre hallgatni, és a szívemben Istenre”

Idén szeptember 12-én kerül sor a Katolikus Társadalmi Napokra Debrecenben. Ennek apropóján beszélgettünk Dr. Kruppa Tamás teológus tanárral arról, hogy dolgozni nemcsak a munkahelyünkön kell, hanem a szívünkben is.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2015. szeptember 11. Csontos Dóra

Idén szeptember 12-én kerül sor a Katolikus Társadalmi Napokra Debrecenben. Ennek apropóján beszélgettünk Dr. Kruppa Tamás teológus tanárral arról, hogy dolgozni nemcsak a munkahelyünkön kell, hanem a szívünkben is.


Családháló: A kerekasztal-beszélgetésük témája a „Munkával a minőségibb életért”. Önnek mit jelent ez a mondat?

Dr. Kruppa Tamás: Sokan ismerik talán a három kőfaragó történetét, akik egy katedrális szobrait és oszlopait faragták, s amikor megkérdezték tőlük, hogy mit csinálnak? Az első azt mondta: követ faragok, a második azt felelte, hogy pénzt keresek a családomnak, a harmadik pedig azt válaszolta: építem a katedrálist.

Szerintem Jézus ugyanerről beszél, amikor a magot befogadó jó földről is azt állítja, hogy az egyik harmincszoros, a másik hatvanszoros, a harmadik pedig százszoros termést hozott. Lehet rabszolgai engedelmességgel követ faragni, ezért bomlott fel a rabszolgatartó társadalom, mert az érdektelenség miatt kicsi a hatásfoka. Lehet béresként a fizetésért dolgozni, de biztosan sokszorosan felülmúlja ezt is, ha valaki úgy dolgozik, mint egy családi vállalkozásban, ahol minden siker és eredmény közös, és lelkesít, hogy az igazi eredmény, amit produkálunk, az felülmúl minden anyagiasságot és számszerűséget. Én ebben hiszek. Igaz, anyagi értelemben nem vagyok egy gazdag ember, de mindem megvan, amire szükségem van, és nagyon boldog vagyok, amiért mertem mindig a szívemre hallgatni, és a szívemben Istenre, aki egyedül garantálhatja a fáradozó földművesnek, hogy megízleli munkája gyümölcsét.

Családháló: Mostanában egyre több hangsúly helyeződik a minőségi közös időtöltésre. Az emberek ennyire ki vannak éhezve a szeretetre?

KT: Szerintem az ember mindig is vágyott a minőségi élet és általában a minőségi dolgok után, csak egyesek túl lusták ahhoz, hogy tegyenek is valamit a megvalósításáért, ezért magalkusznak a kevésbé minőségi élettel, illetve időtöltéssel. Pedig ezt nem lehet tablettában bevenni. A minőségi élet boldog tapasztalatait csak az nyerheti el, aki átéli azokat. Az értékesebb dolgokért áldozatot kell hozni, de ellentétben sok hiábavaló vágyakozással és fáradozással, ezért megéri többet adni – mindenekelőtt önmagunkból.

CSH: A minőségi élet eléréséért több fronton is küzdenünk kell. Mit tanácsolna a mai fiataloknak?

KT: A minőségi életre törekvő fiataloknak azt tanácsolom, hogy ne féljenek bátor döntéseket hozni, és a jobbat az értékesebbet választani. Biztosan tudom, hogy aki döntéseiben csak a könnyebb utat és a könnyebb életet keresi az végül csalódni fog, mert semmi sem automatikusan áldás abból, amit választunk, mindenen meg fog látszani, hogy mennyit tettünk magunk is bele. Különösen az emberi kapcsolatainkon, de mindenen amivel foglalkozunk.

CSH: Ha a munkára gondolok, nemcsak a szakmai fejlődésemre gondolok, hanem arra, hogy saját magamon is dolgoznom kell, hogy békében legyek önmagammal. Hogyan tudunk a személyiségünkön dolgozni? Hogyan békéljünk meg önmagunkkal?

KT: Igen, egyetértek, magunkon is dolgoznunk kell. Amink van azt tudjuk adni barátainknak szeretteinknek és minden embernek, ezért érdemes gazdagodni olyan belső értékekben, amire magunk is vágyakozunk. Akinek békesség és öröm van a szívében, annak szívéből az jön elő, az sugárzik, akinek félelem és szomorúság vagy harag van a szívében, az ezt borítja másokra. A legjobb készület minden holnapi kihívásra, amit csak az élet hozhat, ha a mai kihívásokkal szembe nézünk és igyekszünk jó válaszokat adni rájuk. Ez a legfőbb biztosítéka az emberi oldalról, hogy talán akkor a holnapi kihívásokkal is megbirkózunk. A jó válasz pedig teljes embert kíván, teljes szívet, teljes lelket és teljes értelmet. nem verbális blöfföket várunk sem egymástól, sem Istentől, hanem szívből jövő emberi és isteni választ. Véleményem szerint amikor isten így szólt a hatodik napon, hogy teremtsünk embert képünkre és hasonlatosságunkra, azt nekünk mondta, és nekünk írták le, mert igaz, istenformájú emberré, csak akkor lehetünk, ha a Teremtő Istenre figyelve magunk is munkálkodunk azon, hogy megszülessen a Krisztus formájúan tökéletes szabad ember bennünk, aki valóban Isten gyermeke, és mindnek előtt tettei tanúskodnak erről, és nem csak a szavai.

CSH: Sok munkáltató kizsákmányolja és kihasználja a dolgozóit. Felmérések szerint az emberek többsége nem szereti a munkáját. Hogyan maradjunk pozitívak egy olyan helyzetben, ahol úgy érzékeljük nem vagyunk  kellőképp értékelve?

KT: A munkájába örömüket lelő boldog emberek adhatnak a hitet az örömteli munkálkodáshoz. A jó és igazi mesterek mindig elsősorban az életükkel lelkesítenek nem a szavaikkal.

Sokan nem szeretik a munkájukat? Sokféle oka lehet ennek. Le lehet késni az alkalmas időt arra, hogy megtaláljuk a hivatásunkat, és akkor az van, ami maradt. De valójában minden munkát lehet hivatásszerűen űzni, ezért nincs veszve soha egészen semmi. Az egyik titok, amit a szentatyáktól tanulhatunk, hogy tudatosan nézzünk a munkák mélyére, és adjunk hálát azért, ha valamilyen értelmes feladatunk van, amivel másoknak hasznára lehetünk. Ha magunk nem értékeljük, amit csinálunk, hiába értékelik mások (és ez minden munkára igaz) mert biztosan ki fogunk égni. Csak az nem jár így akit bármilyen nehéz is a feladata élteti és tápjálja az a tudat, hogy, ha senki sem venné észre akkor is megteszem amit teszek, mert az én szememben értékes, és hálás vagyok, hogy megtehetem.