Mi a legjobb egy újszülöttnek?

Aki már szülő azt azért, aki még nem azt azért érdekli, vajon mivel teszi a legjobbat újszülöttjének. A nehéz világrajövetelt követően lehetőleg tartsuk magunk mellett a picit!

A szülés utáni első percek, órák jelentőségéről Nováky Rita szülésznőt, a Perinatus Alapítvány munkatársát kérdeztük.

– Van akkora jelentősége a baba, a mama és az apa első együtt töltött perceinek, amekkora jelentőséget manapság szoktak tulajdonítani neki?

– Az a legjobb, ha egy baba a szüleivel tölti az első perceit, az első két óráját.  Az édesanya ölelése,  a szoros együttlétek, a baba megnyugtatása  fontos a méhen kívüli kapcsolatuk megerősítése szempontjából. Amennyiben valami miatt ez nem tud teljesülni, mert az édesanyán valamilyen beavatkozást kellett végezni – vagy mert a baba állapota nem engedte, vagy sok kórházban még mindig a szigorú a protokoll az újszülött osztályra viteti a babákat -, akkor sincs minden veszve.

– A köldökzsinór elvágása után mi lenne a legfontosabb a gyermek szempontjából?

– A legfontosabb az anya ölelése, a babájára figyelés. Az ismerekedés, a babával való szemkontkatus felvétele. A minél hosszabbra engedett bőrkontaktus. Fontos, hogy ha ott lehet az édesapa, akkor ő is kapcsolódhasson a babájához. Hogy hármasban lehessen az újdonsült család. Újdonsült családnak mondom, hiszen egy hatodik gyermek érkezése is módosítja a család szerkezetét, kapcsolatait, tehát kicsit más lesz a család, mint volt.

– Véleménye szerint milyen pozitív hatásai vannak, ha az újszülött azonnal és folyamatosan az anyjával lehet? Illetve milyen negatív, ha nem.

– Nyilvánvaló, hogy a kisbabának legjobb a családja körében. Érzi az édesanyja-édesapja illatát, hallja a hangjukat, amelyeket már a méhen belül megismert. Meg tud ismerkedni az arcukkal, fel tudja venni velük a szemkontaktust, akár utánozni is tudja a felkínált arckifejezésüket. A kapcsolatuk szempontjából az első időt együtt tölteni fontos dolog, ekkor össze tud kapcsolódni a babában a benti és kinti világ. Ez tudja megadni azt a biztonságát, hogy a kinti világban sem lesz egyedül, hiszen itt vannak azok, akik őt várták és most ölelik. Ha elmaradnak ezek az intim és csöndes pillanatok, percek, órák, akkor szerencsés, ha az édesanya később elmondja a gyermeknek, bizony nehéz lehetett a babának az egyedüllét, és őneki, az édesanyának is nehéz volt, de szeretik őt az édesapával. És jó, ha sok ölelést tud kapni a baba. Esetleg a babát meztelenre vetkőztetve is ölelgetheti az édesanya, mert ez a szoptatáson kívül a legközelibb testi együttlét.

– Vannak kórházak, ahol a „10 pontos”, rendes időpontban született gyerekeket is inkubátorba teszik 10-30 percre. Ez miért lehet gyakorlat?

– Pontosan nem lehet tudni. Régen valóban így volt, de sok helyen megmaradtak ennél a gyakorlatnál. Azt azért lehet tudni, hogy a legjobb „inkubátor” az édesanyja ölelése, ahol a hőmérséklet adott. Sőt, ha bőrkontaktusban van az édesanya a babájával, akkor gyakori, hogy megemelkedik a testhőmérséklete, így adva még több hőt az újszülöttjének.
Annyi minden régi dolog megmaradt a kórházakban, reméljük, hogy mindenhova eljut az információ az első időszak testközeliségének fontosságáról, és mind kevesebb és kevesebb baba fogja az első idejét az inkubátorban tölteni.

– Próbáljunk tiltakozni az inkubátor ellen?

– Nehéz kérdés, hiszen a szakszemélyzet szakmai felelőssége a baba megfigyelése. Érdemes a szülés előtt a szülést kísérőkkel megbeszélni, hogy a családnak az a kérése, hogy ne töltse inkubátorban a kisbaba az első óráját, hanem az édesanyja ölelésében lehessen.

– Ha sikerül az együttlét, mi az, ami „javasolt”? Egyszerűen öleljük át, emeljük fel, beszéljünk?

– Olyan egyszerű: semmi más dolga nincs egy szülőpárnak, mint szeretni a kisbabát. Elfogadni azokat az érzéseket, amik ezzel az ismerkedéssel jönnek, hiszen nem mindig érkezik meg a „szerelem első látásra”- érzés. És ez nem azt jelenti, hogy nem szeretjük a babát, hanem azt, hogy  sok érzés önt el bennünket: meglepetés, felelősség-érzés, csodálat, szeretet, hihetetlen ragaszkodás, félelem, fáradtság. Annyi minden. És hogy jó tudnunk, ezek mind rendben lévő dolgok, rendben lévő érzések.  És új szakaszba lépett az életünk: gyermekünk született, kiteljesedett az asszonyi létünk, kiteljesedett a házasságunk, a testvérek csapata újabb taggal gyarapodott. Megannyi meglepetés-érzés. És természetesen nincsen semmi „javasolt”, hiszen a kérdés is idézőjelbe tette a szót. Legyen úgy, ahogy őt tudjuk éppen akkor fogadni. Némán nézni, simogatni, ölelgetni, cicivel kínálni, mimikai játékokat játszani, beszélni hozzá, elénekelni neki azt a dalt, amit méhen belülről már jól ismer. Vagy csak egymás közelében feküdni és kipihenni a szülés nagy útját, megvárni, amíg az ölelés megérkezik.