Mobilok, alkalmazások, gyerekek és veszélyek – interjú

Káros, vagy hasznos a mobiltelefon a fiatalság számára? Lehet veszélyes egy-egy alkalmazás? Mi várható a Facebook-lufival kapcsolatban – kipukkad? Mennyire virtualizálódhat még világunk? Dobó Mátyással beszélgettünk.

– Azt tudjuk, hogy Magyarország jó helyet foglal el a rangsorban, ami a lakosság körében használt mobiltelefonok mennyiségét illeti. Mi a helyzet a nemzetközi trendekhez viszonyítva, a gyerekekre vetítve mindezt? Milyen korán jut mobilhoz egy magyar átlag gyerek? Mit gondolsz erről – szerinted mi lenne az ideális időpont?

– Magyarország mobil kultúra, a 90-es évek megmutatta, hogy nagyon érzékenyek vagyunk erre a technológiára és most, hogy a telefon egyre több készséggel rendelkezik, az új generációs eszközök terjedése is rohamtempóban történik. Ez a fiatalokra hangsúlyozottan igaz.

Nem gondolom, hogy lenne egy pontosan meghatározható időszak a gyerekek életében, amikor már “szükségük” lenne okostelefonra, családbeli és ismerősöktől hallott történetek alapján a gyerekek egy bizonyos kor felett már szinte kötelezőnek érzik, hogy legyen telefonjuk, mert az osztályban egyre több gyereknek van, de mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mikortól és hogyan vezeti rá a gyerekeit ezek használatára.

A gyereknek szüksége van azokra a készségekre, amiket csak ezekkel az eszközökkel tud megszerezni. A mobiltelefon egy rendkívül bonyolult logikai és egyéb készségeket igénylő eszköz, amely bevezetheti a gyereket abba a világba, ahol majd életük jelentős részét tölteni fogják munka és szórakozás kapcsán.

Ugyanakkor rendkívül erős kapcsolatot hoz létre az eszköz és az ember között, amely káros is lehet, ha teljesen öncélúvá válik és a gyereket elvonja azoktól az aktivitásoktól, amire szintén szüksége van.

Azt szeretnénk, ha a gyerekeink boldogok lennének, ehhez szükségük van arra, hogy mély és értelmes kapcsolatokat alakítsanak ki, hogy olyan készségeket szerezzenek, amik egzisztenciális életük alapjait meg tudják teremteni. Bizonyos készségek fejlesztésében segít a telefon, másokéban nem.

– Vannak olyan dolgok, amelyekre szülőként jó, ha figyel valaki a mobilokkal kapcsolatban? (Lehetnek „veszélyes” applikációk, vagy adódhat-e baj a forsquare használatából?) Biztos, hogy a legújabb iPhone-t kell megvenni a csemetének, ha azért nyafog?

– Az okostelefonok egy része, köztük az iPhone is lehetővé teszi, hogy beállítsunk tiltásokat az eszközre. Általánosságban a telefonon használt szolgáltatások jelentős része ma már sokkal védettebb, mint korábban volt. A szülő beállíthatja, hogy a gyerek milyen funkciókhoz férhessen hozzá, csak a letöltött alkalmazásokat használhassa és ne tudon vásárolni az eszközzel. A webes böngésző is kikapcsolható akár, így a gyerek csak azokat az alkalmazásokat használhatja, amiről a szülő meggyőződött, hogy nem tartalmaznak  kártékony tartalmakat.

– Mi magyarok mennyire használjuk és mennyire keressük a telefonjainkon az „okos” dolgokat? (Pl. androidos telefonra telepíthetünk gyerekőr-t helyettesíthető programot is, de ezekről keveset hallani…) A nyugati világban ez elterjedtebb?

– A magyarok jelentős része kihasználja az okostelefonon elérhető funkciókat, 76%-a az ilyen telefontulajdonosoknak például internetezik a készüléken. Amiben egy kicsit hátrébb vagyunk az a fizetős alkalmazások letöltése, érthetően, itthon sem a kultúrának nem része a digitális tartalmakért fizetés és a gazdasági helyzet sem úgy áll, hogy az emberek szívesen adnának ki pénzt ilyen szolgáltatásokért.

– Ma már senki nem gondolhatja, hogy a mobil, a net és a PC hatásai nélkül éri meg valaki a 18. születésnapját. Mit gondolsz azokról a felvetésekről, hogy gyerekkorban azonban jobb ezeket mellőzni, mert úgy cizelláltabb lesz a fiatal agya, hasznosabb pl., ha nem egyből a mobilja számológépét használja az összeadásra, hanem azt fejben is el tudja végezni? Esetleg jó ötlet kereteket adni: napi 20 perc netezés a max.?

– Középutas vagyok. Nem konzisztens a kép arról, hogy milyen hatásai vannak ezeknek az eszközöknek, de ahogy említettem, készségszinten kell ismerni a használatukat és lehetőleg olyan készségeket is fel kell szedniük rajta keresztül a gyerekeknek, ami későbbi életükben hasznos lehet. Ma már ezeknek az eszközöknek a használata karriert befolyásoló erővel rendelkezik, ugyanakkor az is biztos, hogy rendkívül addiktívak, ezért nagyon oda kell figyelni, hogy ne váljon öncélúvá a használatuk. A szülőknek pontosan azt kell megtanítani a gyereküknek – amíg azok a legfogékonyabbak -, hogyan tudják az eszközzel való kapcsolatukat kezelni, tudják, mikor lehet használni, mikor nem, mikor van hasznukra és mikor nem. Ezt pedig totális tiltással és teljesen korlátlan felhasználással biztosan nem lehet megtanítani.

– Az egyértelmű, hogy a fiatalabbak a legaktívabb internethasználók. Szerinted hogyan hat ez a személyiségre? Kreatívabbak lesznek később, vagy kényelmesebbek, esetleg jobb problémamegoldók?

– Őszintén nem tudom. Egy új világ van kialakulóban, új problémákkal és ezeknek a kezelésére fel kell készülni. Nem tudjuk, milyen világban fognak a gyerekeink felnőni, de egy biztos, nem arra lesz szükségük, hogy fejben összeadjanak, vagy, hogy kézzel írjanak. Sokkal inkább arra, hogy képesek legyenek gyorsan átlátni problémákat, kreatív megoldásokat találni rájuk és ismerni a rendelkezésre álló eszközöket a megoldásukhoz. A saját neveltetésünk sajnos nem ad sok támpontot ebben.

– Kipukkad-e a facebook-lufi, vagy szép lassan elhal és mondjuk majd a google plus veszi át a helyét? Várható-e, hogy az élet újabb területén jelenik meg a közösségi hálózat, vagy ez is elérte már a határokat?

– A közösségi hálózat megtalálta a helyét a világban, az emberek – főleg itt is a fiatalok – idejük jelentős részében ezen keresztül kommunikálnak egymással, nagy kérdés azonban, hogy mennyire marad ez tartós felhasználási forma. Ezeknek a rendszereknek a fejlesztése folyamatosan halad, szerintem a következő egy-két évben még biztosan kitartanak. A mobilon már izgalmasabb, hogyan fognak az emberek kommunikálni, de úgy néz ki, a közösségi hálózatok itt is megtalálták a helyüket.

– Hogyan látod a jövőt? Lehet még a mostaninál is többet internetezni, mobilozni? (USA: a tinik napi több, mint 100 SMS-t írnak, stb.) Mennyire „virtualizálódhat” még a való világ?

– Nem hiszem, hogy tovább virtualizálódna egyhamar. A felhasználási formák fognak letisztulni, az eszközök tovább egyszerűsödnek, hogy már az emberek többsége számára egyértelmű legyen a használatuk. Több védelmi mechanizmus fog beépülni ezekbe az eszközökbe, ami lehetővé teszi majd, hogy ne fulladjunk bele a kommunikációs óceánba.

Én is naponta több mint száz üzenetet váltok emberekkel különböző csatornákon keresztül és tudom, hogy ennél többet nem lehet, időben nem fér bele. Innen csak úgy tudunk tovább lépni, ha a kommunikáció minősége javul, ehhez pedig jobb eszközök kellenek, amik jobb kommunikációs kultúrát teremtenek. Ebből a szempontból optimista vagyok, az internet és a rajta keresztül építhető szolgáltatások, alkalmazások olyan kísérleti terepet jelentenek, amik lehetővé teszik, hogy akár évente újraformáljuk az emberek közötti kommunikációs felületeket. Szépen lassan haladunk.