Nem nő be a fejünk lágya

Autisztikus tünetek, viselkedészavar, hiperaktivitás. Epilepszia, kancsalság, migrén. Álmatlanság, születési trauma, hormonális problémák. Képtelenség felsorolni, mennyi mindenen segít a craniosacralis (ejtsd. kranioszakrális) terápia, ez a végtelenül gyengéd módszer, melyet a természetgyógyászokon kívül egyre több orvos is alkalmaz és ajánl. Mert működik. És csodákat tesz.

Gábriel Orsolya, a Natural Balance Craniosacralis terápiás rendelő és az Upledger Institute Hungary inézetvezető terapeutája éveken át konduktorként dolgozott. Ám amikor 2002-ben Dániában megismerkedett a craniosacralis terápiával, és tanúja volt annak, mire képes a módszer, azonnal döntött: Amerikába utazik, hogy személyesen a módszer kidolgozójától, Dr. Upledgertől tanulja meg a craniosacralis terápiát. Azóta bejárta a világot, itthon két forgalmas rendelőt vezet, néhány éve pedig hivatalos oktatóként is igyekszik átadni azt a tudást, amely hivatásának alapját képezi.

Családháló: A ’cranium’ koponyát, a ’sacrum’ keresztcsontot jelent. E kettő határolja be azt a területet, amelyre a craniosacralis terápia elsődlegesen összpontosít. Mi található e két pont között?

Gábriel Orsolya: Az idegrendszer élettani környezete. Ha a craniosacralis rendszerben feszültségek, blokkok vannak, az idegrendszer sem képes megfelelően fejlődni, működni. Jó példa erre az autisztikus tüneteket produkáló gyermek: a koponyacsontok belső felszínéhez tapadó, valamint a nagyagy és a kisagy féltekéit egymástól elválasztó ún. intracranialis membránok, azaz agyi-gerincvelői hártyák, sok esetben kóros feszültséget mutatnak, nyomást gyakorolva ezel magára az agyra. ez a nyomás esetenként annyira elviselhetetlen, hogy a gyermek inkább a falba veri a fejét vagy az öklét harapja, hogy elterelje a figyelmét. Az ilyen viselkedés pedig elég lehet ahhoz, hogy autistának mondják. Az is előfordul, hogy az autisztikus tüneteket egyértelműen lelki trauma váltja ki. Volt egy 18 éves páciensem, aki 3 éves koráig normálisan fejlődött, egészséges, értelmes, cserfes kislány volt. Majd megszületett a testvére. Attól fogva a kislány megszüntette a kapcsolatot a külvilággal, nem beszél, viselkedése minden tekintetben olyan, mintha autista lenne. A craniosacralis terápia az agyi-gerincvelői  hártyákban, membránokban lévő feszültség oldásával képes az ilyen jellegű tüneteket is enyhíteni vagy teljesen megszüntetni.

CSH: Honnan ered ez a módszer?

GO.: A craniosacralis terápiát egy amerikai osteopata (a csontok kóros helyzetének korrigálására szakosodott orvosi egyetemet végzett szakember – a szerk.), Dr. John E. Upledger dolgozta ki az 1970-es években. Számos orvosi egyetemen – többek között Magyarországon is – még a mai napig is azt tanítják, hogy a csecsemőkor elmúltával a koponyacsontok összecsontosodnak és egymáshoz képest nem mozdulnak el. Dr. Upledger és kutatócsoportja közel egy évtizedes kutatómunkával bebizonyította ennek az ellenkezőjét. (Érdekes egyébként, hogy az olasz anatómusok könyveiben már kezdetektől fogva szerepel, hogy a koponyacsontok szilárd egyesülése, a koponyavarratok elcsontosodása egy kóros állapot.) Dr. Upledger tudományos kutatási eredményeinek köszönhetően egyre többen fogadják el a tényt, hogy a koponyacsontok egész életünk során folyamatos mozgásban vannak. 13 éve dolgozom terapeutaként, s jópár éve a módszer oktatójaként is tapasztalom, hogy egyre több orvos vesz részt a képzéseinken, mert vagy saját magán vagy a páciensein tapasztalja a craniosacralis terápia elképesztő eredményességét és hatékonyságát.

CSH: Mi történik pontosan a terápia során a testben?

G.O.: A koponya és a keresztcsont által közrefogott terület a központi idegrendszer élettani környezete, és egyben a test egyik, ha nem a legfontosabb alaprendszere. A craniosacralis terápiában nem a koponyacsontok mozgatása a cél; azzal a cranialis osteopathia foglalkozik, amit Dr. Sutherland dolgozott ki az 1900-as évek legelején. Mi a csontokat csak „fogantyúként” használjuk a hozzájuk tapadó, a központi idegrendszer külső burkát alkotó membránokban lévő feszültségek oldására. Ezen keresztül tudunk hatni az idegrendszerre, amely pedig minden szervre, szervrendszerre hatással van. Azaz: ha az idegrendszer élettani környezetét, a craniosacralis rendszert megfelelően stimuláljuk, az idegrendszer már gondoskodik arról, hogy a többi szerv- és szervrendszer is megfelelően működjön. Így az a belső energia, amit a szervezet addig kompenzálásra fordított, azaz a kóros állapot ellenére igyekezett biztosítani a mindennapi élethez szükséges, látszólag normál működést, most végre másra is, pl. öngyógyításra és önkorrekcióra is használhatóvá válik.

CSH: Hiperaktivitás, figyelem- és magatartászavar… miért van ilyen sok problémával küszködő gyerek manapság?

G.O.: Azt hiszem, ezek a problémák korábban is léteztek, csak egyrészt nem fordítottunk rá ennyi figyelmet, másrészt kevesebb eszköz állt rendelkezésünkre a kezelésükhöz. Persze azt hozzá kell tennünk, hogy az a mennyiségű stressz, ami napi szinten ér minket, előbb-utóbb törvényszerűen megjelenik testi-lelki-szellemi szinten egyaránt.  A test nagyon okos: sokáig képes arra, hogy a bennünket érő fizikai és lelki feszültségek egy részét feloldja, egy részét eltárolja úgy, hogy azt szinte észre sem vesszük. Egy idő után azonban „betelik a pohár”; a látszólag normál működés fenntartása annyi többletenergiába kerül, hogy a test belefárad, és akkor kezdenek jelentkezni a tünetek. 

CSH: Stressznek számít a születés is?

G.O.: Igen, pontosabban traumának. Ez még akkor is így van, ha a szülő nő szempontjából könnyű volt a baba világrajötte, hiszen a babának át kellett préselődnie a szülőcsatornán, ami komoly fizikai megterhelést jelent, és megérkeznie egy ismeretlen világba, ami pedig lelkileg jelenthet kihívást. Ha pedig a szülés során problémák is fellépnek, a trauma még súlyosabb. Gondoljuk csak el, milyen hatással van egy újszülött koponyacsontjaira a fogós vagy vákumos szülés. Vagy mi történik egy császármetszésnél, ahol a magzatvíz nem elszivárog, hanem leszívják, melynek következtében egy rendkívül hirtelen nyomásváltozás történik a baba craniosacralis rendszerén belül (aminek nagy része maga is folyadék), ez pedig a koponyában lévő membránokat is komolyan érinti. A membránokban ilyenkor keletkező kóros feszültség – ideális esetben – az élet első napjaiban szopás, sírás, ásítás hatására magától korrigálódik, de ha mégsem, később többek között viselkedészavart, hiperaktivitást, tanulási nehézségeket okozhat. A koponyacsontok születéskor még csak „úszó szigetek”, hogy a szülőcsatornán való áthaladáskor egymásra tudjanak csúszni. Amikor a baba feje előbukkan, a csontok helyzete a legtöbb esetben magától rendeződik, de előfordul, hogy ez nem történik meg, ami ismét az előbb felsorolt problémákhoz vezethet.

CSH: Mi a helyezet lelki trauma esetében? Akkor is segít a craniosacralis terápia?

G.O.: Amikor kellemetlen hír ér bennünket, a gyomrunk görcsbe rándul. Amikor feszültek, dühösek vagyunk, összeszorítjuk az állkapcsunkat. Testünk azonnal reagál a bennünket ért érzelmi hatásokra. Pillanatnyi fizikai, érzelmi, mentális és energetikai állapotunktól függően a negatív érzelmek lenyomatot hagyhatnak a testünkben. A craniosacralis terápia során megkeressük és feloldjuk a testben azokat a területeket, ahol a bennünket ért negatív érzelmek, emóciós traumák forrása található. Test, lélek és szellem – nem működnek különállóan, így nem is kezelhetek hatékonyan egymás nélkül. Ha pusztán a fizikai problémákat kezeljük azok lelki oka nélkül, a probléma egy idő után valószínűleg visszatér. Ha pedig az érzelmi blokkok oldása során a blokkok lenyomatait tároló fizikai testet figyelmen kívül hagjyuk, megintcsak nem leszük eredményesek.

CSH: Mi történik abban az esetben, ha elhoznak egy valamilyen tünettel küszködő gyereket terápiára, de kiderül, hogy valójában mondjuk az anyának van megoldatlan problémája?

G.O.: A mi felfogásunk szerint egy 8 éven aluli gyermek és édesanyja energetikailag egy egységet alkot. Így egyikük problémája, megoldandó feladata gyakran a másikban manifesztálódik. Évekkel ezelőtt elhoztak hozzám egy 6 hónapos kisfiút, akinek súlyos alvászavara volt: éjszakánként órákon át ringatták, hogy elaludjon, és amikor végre letehették, negyed óra múlva ismét ébren volt és hangosan sírt. Akkor kezdtek mindent előről: ringatás, rövid alvás, ébredés, sírás. A szülők már teljesen kimerültek. Az első alkalommal – szakmai tapasztalataim alapján, és talán az intuíciómra hallgatva – arra kértem az apát, sétáljon egyet a kisbabával, amíg én megkezelem az édesanyát. Az egész nem tartott tovább fél óránál. Másnap döbbenten és ujjongva hívtak fel, hogy a kisfiú életében először végigaludta az éjszakát. Több kezelésre nem is volt szükség. Ez egy tipikus példája volt a családi dinamizmus manifesztációjának. Az egyik craniosacralis technika segítségével könnyen meg tudjuk állapítani, egy családban kinek van leginkább szüksége kezelésre, kinek a megoldandó feladatait, problémáját tükrözi a gyermek. Nem sok értelmét látom ugyanis annak, hogy egy-két kezelés erejéig kiragaduk a gyermeket egy közegből, majd ugyanoda visszahelyezzük anélkül, hogy a probléma kiváltó okán dolgoztunk volna. Egy családot mindig egységként kell kezelni. És igyekszünk a szülőkkel is megértetni, hogy mennyire fontos, hogy ők maguk is kapjanak kezelést. Tartós változást ugyanis csak így lehet elérni. A család minden tagja számára feladat, felelősség és tanulás ez: a gyógyulásból mindenkinek ki kell vennie a részét, és talán a terapeutának van a legkisebb szerepe. A craniosacralis terápiában mi nem gyógyítunk, nem teszünk helyre, nem javítunk meg…mi csak facilitátorok vagyunk, támogatjuk a test öngyógyító folyamatait. Egy kedves instruktor kollégám mondta egyszer: “Nem mindig könnyű a szakmai egónknak elviselni, hogy  néha mindössze annyit tehetünk, hogy vándorútja során letörölgetjük a páciens homlokáról a verítéket és ismét útjára bocsátjuk.

CSH: Biztonságosan alkalmazható a módszer minden esetben?

G.O.: Egy megfelelő, hivatalos képesítéssel rendelkező, gyakorlott terapeuta kezei között teljes biztonságban van bármilyen páciens. Nagyon keményen harcolunk azért, hogy a “craniosacralis terapeuta” címet kizárólag az Upledger Institute hallgatói használhassák, azok közül is csak azok, akik már elértek egy adott képzésszintet és az amerikai anyaintézet nemzetközi vizsgájával rendelkeznek. Ez azonban itthon nagyon nehéz feladat. Sajnos vannak olyanok, akik elvégzik a képzéssorozat egy részelemét, majd minden képzettség, végzettség, engedély és jogalap nélkül Craniosacralis terápia néven elkezdik átadni igencsak hiányos ismereteiket. Akiket ők oktatnak, jóhiszeműen alkalmazni kezdik a tanultakat, és hamarosan craniosacralis terapeutaként hirdetik magukat, beteg embereket kezdenek kezelni. A terápia végzéséhez azonban nem elegendő a technikák elsajátítása; szilárd anatómia- és élettantudás, sok, szakmai felügyelet mellett történő gyakorlás is szükséges hozzá. Enélkül még egy ilyen gyengéd módszer használata is veszélyekkel járhat. Különösen akkor, ha gyerekekről van szó! Az Upledger Institute-nál a 8 éven aluli gyerekek kezeléséhez egy külön képzést kell elvégezni, hiszen a kisgyermekek anatómiai felépítése, élettana, és kezelésük technikái messze eltérnek a felnőttekétől. Magyarországon eddig több mint 800 hallgató végzett nálunk, de jelenleg csak 20 körül van azok száma, akik hivatalosan kezelhetnek 8 évesnél fiatalabbakat is. Hosszú évek óta keményen dolgozom azért, hogy a módszer széleskörben ismert, szakmailag elfogadott legyen. Mára például elértük, hogy több nagy kórházban is kezelésként felírják a craniosacralis terápiát, bejárásunk van koraszülött osztályokra, tudományos kongresszusokon tartunk előadást a módszerről, és egyre jobb kapcsolatot ápolunk az orvos társadalommal. Ezt veszélyeztetik azok, akik – lehet, hogy jóhiszeműen ugyan, de – az előbb említett okokból kifolyólag lejáratják a módszert. A páceinsek és az orvosok hitét, bizalmát nem olyan könnyű újból elnyerni. És itt jön a páciensek, a szülők felelőssége: mielőtt elmennek egy kezelésre, kérem, alaposan tájékozódjanak, kihez, hova mennek. Nézzenek utána az illető szakmai hétterének! Kérjenek referenciát! Hiszen saját vagy gyermekük egészségéről van szó. Szomorúan tapasztaljuk, hogy egyre több páciens kerül hozzánk úgy, hogy egy magát craniosacralis terapeutának hirdető személy kezelése csak súlyosbította a problémát. És ilyenkor teljesen megértem az orvosok ellenérzését az alternatív módszerek képviselői iránt.

CSH: Hány kezelés szükséges a különféle problémák kezelésére? Kezdjük az enyhébb esetekkel: álmatlanság, evészavar, fejfájás, koncentrációs problémák, hiperaktivitás.

G.O.: Minden eset egyedi, minden páciens másként reagál a kezelésekre; nem szívesen általánosítok. A tapasztalataink alapján azért elmondható, hogy ilyen esetekben akár 1-2 kezeléssel is gyors és teljes javulás érhető el.

CSH: Dühroham, epilepszia, autizmus, autoimmun betegségek?

G.O.: Ez igen változó és sok szempont játszik benne szerepet. Legtöbbször 4-5 kezelés után már jelentős változást látunk. Epilepsziánál a legrövidebb terápia egy alkalomból állt, a leghosszabb öt hónapig tartott, mire a páciens teljesen tünetmentes lett. Természetesen vannak olyan betegségek, melyek hosszantartó kezelést igényelnek, mint például a központi idegrendszeri sérülésből eredő súlyos, halmozott sérülések.

CSH: A honlapján azt olvastam, hogy a kancsalság is kezelhető ezzel a módszerrel. Hogyan?

G.O.: Az egyik, a nagyagyat és a kisagyat egymástól elválasztó intracranialis (koponyán belüli) membrán egy kettős rétegű hártya. Ennek két rétege között futnak azok a szemmozgató idegek is, melyek a szem oldalirányú kitéréséért felelősek. A kancsalságnak bizonyos esetekben az az oka, hogy a membránban lévő kórós feszültség hatására a szemmozgató idegek nem működnek megfelelően. Ez a membrán a koponya egyik csontjához tapad, így bizonyos craniosacralis technikákkal a csonton keresztül hatni tudunk a membránra, oldani a benne lévő feszültséget, és a kancsalság megszűnik.

CSH: Miért foglalkozik ezzel?

G.O.: Mert imádom. Emellett a családomban mindenki segtő foglakozású: orvos, nővér, szakasszisztens, laboráns, így nekem természetes volt, hogy én is a gyógyítást választom. 15 évig konduktorként dolgoztam, de a konduktív pedagógia sajátossága miatt annak alkalmazási köre igen szűk, leginkább csak központi idegrendszeri sérülésből eredő mozgássérült gyerekeknél eredményes, így számos területen nem alkalmazható. Az élet úgy hozta, hogy egy külföldi munka során megtapasztaltam, milyen csodálatos hatása van a craniosacralis terápiának, ami bárkinek, bármikor, fájdalom nélkül és szinte azonnal segíthet. Akkor döntöttem el, hogy ezt fogom csinálnom. Évek óta alkalmazom a módszert terapeutaként, és számos csodát láttam már. Néhány éve oktatok is, és leírhatatlan öröm, amikor egy képzés végén a résztvevők szemében ugyanaz a craniosacralis terápia iránti lekesedés, szeretet és szenvedély csillog, mint ami az enyémben is, közel 14 éve.