„Nem péksüteményt árulunk, hanem művészetet”
Magyarország egyik legsikeresebb tematikus zenekara évi háromszáznál is több koncertet ad. Az Alma Együttes hivatásnak tekinti a zenélést, ugyanakkor tudják – és talán kuriózumként – világosan ki is mondják: ez üzlet, amit jól kell csinálni. Jól csinálják. Buda Gáborral beszélgettünk.
Magyarország egyik legsikeresebb tematikus zenekara évi háromszáznál is több koncertet ad. Az Alma Együttes hivatásnak tekinti a zenélést, ugyanakkor tudják – és talán kuriózumként – világosan ki is mondják: ez üzlet, amit jól kell csinálni. Jól csinálják. Buda Gáborral beszélgettünk.
– Nincsen elegük így év végére az unalomig ismételt dalokból?
– Hála Istennek nincs okunk panaszra, valóban rengeteg koncertünk van, évi háromszáznál is több, de előfordult, hogy a négyszázat is átléptük. Még azt sem mondanám, hogy csak az év végi időszak sűrű, hiszen a januárt leszámítva – amikor pihenünk – körülbelül állandó a terhelés. Az elkerülhetetlen, hogy állandóan ismételjük magunkat, de mi szeretünk zenélni, egyikőnk sem hiszem, hogy unná ezt, a zenélést nem lehet megunni.
– Ennyi fellépés mellett marad idő és energia az alkotásra?
– Valóban, ez inkább probléma az esetünkben, nem nagyon marad időnk dalt szerezni, stúdiózni, pedig az új lemezek, új dalok nagyon inspirálóan hatnak minden alkotóművészre. Nehéz ilyen munkatempó mellett megújulni. Mit szépítsük, hosszú évek óta szinte egyáltalán nem próbálunk, a friss szerzemények a fellépéseken öltenek végleges formát. A Táncol a télapó című dal például nemrégen íródott: november közepén találtuk ki, megírtuk, hangszereltük, leforgattuk a videoklipet, de csak mostanra, decemberre érzem azt, hogy már szerves részévé vált a koncertműsornak, mostanra „kopott csak be”.
– Október közepén mégis új lemezük jelent meg, erre sikerült új dolgokat felvenni?
– Régóta dolgozunk cégekkel, alapítványokkal, különböző akciók, versenyek kapcsán felkérésre is szereztünk dalokat. Ezek jellemzően sohasem kerültek fel nagylemezre, hanem egy-egy konkrét akció kapcsán használták, vagyis nem feltétlenül juthatott el a minket szerető közönség teljes egészéhez. Éppen ezért jött az ötletünk, hogy gyűjtsük össze és adjuk ki ezeket.
– Vagyis ez egy amolyan „ingyen-nagylemez”?
– Olyan értelemben igen, hogy már másutt megjelent dalok válogatása, olyanoké, amelyek felkérésre, megrendelésre készültek. Nem szabadkozom e miatt, valamennyire a cím is erre próbál utalni: bizony mindannyian pénzből élünk, és igen, dolgozunk megrendelésre, pénzért, ám ettől még, sőt ezzel együtt ugyanúgy szeretjük ezeket a dalokat. Vállajuk, sőt büszkék vagyunk rá. És persze a már említett leterheltség miatt is kapóra jött, hogy ezek a dalok már megvoltak. Nem érzek ebben semmiféle kellemetlenséget, akkor sem, ha tudom, hogy erről kevesen szeretnek beszélni. Ha belegondolunk egészen nagy művek is – gondoljunk csak a Himnuszra vagy a Toldira – születtek felkérésre, pályázatra az irodalom vagy zenetörténetben.
– A hazai szakma igen szűk, még szűkebb azok tábora, akik tudatosan és ráadásul sikeresen építették arculatukat.
– Tizenhét éve vagyunk a pályán, eleinte előfordult, hogy megkerestünk cégeket, csak azért, hogy megjelenhessen egy lemezünk. Aztán rádöbbentünk, hogy ez hosszú távon nem megy, hiszen valójában mi ebből élünk. Beláttuk, hogy ugyanolyan vállalkozás ez, mint mondjuk pékséget üzemeltetni, csak mi nem péksüteményt árulunk, hanem művészetet, dalokat. Így hát hitelt vettünk fel, sokat dolgoztunk és egyszer csak elkezdett működni: népszerűek, közismertek lettünk, és a trend megfordult, elkezdtek minket keresni a cégek és nem fordítva.
– Mostanra a társadalmi felelősségvállalásra is „futja”.
– Igen, ez célunk, több hasonló projektben is részt veszünk. Fontosnak gondoljuk, hogy minden lehetséges csatornán népszerűsítsük például a környezettudatos élet fontosságát és hasonlókat. Ha megtanítjuk a gyermeket arra, hogy számára természetes legyen a szelektív hulladékgyűjtés, akkor ez otthon is átragadhat esetleg a szülőkre, nagyszülőkre, vagyis jótékony kölcsönhatásról van szó.
– A szülőket vagy a gyerekeket kellett/kell megnyerni ahhoz, hogy sok koncertmeghívás legyen?
– Is-is, az egész családot „meg kell fogni”. A zenekar a gyerekekért van, ugyanakkor a szülő fog jegyet vásárolni. Hiába kérleli otthon a gyerek, hogy menjünk Alma-koncertre, ha a szülőnek mindez nem mond semmit vagy nem mond pozitívat. Ilyen értelemben a szülő dönt. Mégsem hiszem azt, hogy erre görcsösen kellene törekedni. Amikor megy a show, nem gondolkodom ilyeneken, csak próbálok jót, értékeset nyújtani, ebből pedig ki azt vesz el, ért meg, amit tud.
