“Nincs olyan digitális csoda, amely képes pótolni az együttlét élményét!”

Bizonyára sokan gondolunk vissza nosztalgiával az elsötétített szobában, a halkan duruzsuló, forró vetítőből áradó fényre, és a csak a diamesékre jellemző szín- és képvilágra, ami annyi meghitt órával ajándékozott meg minket gyerekkorunkban. Mindez azonban nem kell, hogy csak emlék legyen, hiszen idén hatvan éves a Diafilmgyártó kft, s ebből az alkalomból az egész év a diafilm körül forog. Süveges Gergőt, a diafilm nagykövetét kérdeztük személyes élményeiről.

Családháló: A Diafilm Nagyköveteként mesélni fogsz a különböző programokon a diafilmvetítésről, kedvenc meséidről. Mi az, amit a diafilm adhat a gyerekeknek a mese élményén túl?

Süveges Gergő: Számomra a diafilmmel kapcsolatban a legfontosabb, hogy együtt lehet és érdemes vetíteni. Vagyis szülők és gyerekek együtt ülünk oda, együtt kapcsoljuk be a vetítőt, együtt fűzzük be a filmet, együtt tekerjük a szalagot és együtt éljük át a mese élményét. Közben beszélgetünk, továbbgondoljuk a történetet. Vagyis együtt vagyunk.

CSH: Mostanra az egész ország tudja, hogy a kedvenc meséd a Fanyűvő, Vasgyúró, Hegyhengergető volt, de mi a legkedvesebb emléked, ami a diafilmekhez kapcsolódik?

S.G.: Még bőven iskoláskorom előtt kezdtek el a szüleim vetíteni, és azt mesélik, egy idő után a kép megjelenésekor fejből mondtam az aláírt szöveget, hiszen olvasni még nem tudtam. Talán ezzel más gyerekek is így vannak… Ezek a vetítések nagyon meghitt és családias alkalmak voltak. De későbbről is van kedves emlékem. Talán tíz éve lehetett, hogy a rádióban egy interjúban megemlítettem, hogy az általad is említett kedvenc mesémet sajnos éppen nem lehet kapni. Két hét múlva kaptam egy kis csomagot Lendvai Gabriellától, a Diafilmgyártó vezetőjétől: a borítékból kigurult egy diadoboz, rajta felirat: „Süveges Gergőnek: Fanyűvő”. Nagyon jól esett és meghatott a kedvessége. A diafilm évének egyik számomra nagy vívmánya az is, hogy a Fanyűvő újra kapható.

CSH: A diafilmnézés a lassúságról a nyugalomról, az élő mesélésről és – ahogy mondod – az együttlétről szól. Mi az, amivel szerinted még lehetne lassítani a mindennapokon? Ti hogyan figyeltek egymásra a számtalan különóra, szakkör, feladatok, kötelező programok között?

S.G.: Egy felmérés szerint agy apa naponta átlagosan tíz percet tölt a gyermekével. Tízet. És ha valakinek több gyermeke van, az valószínűleg nem azt jelenti, hogy ez a tíz perc sokszorozódik, hanem inkább megoszlik a gyerekek között. Fejenként öt… három… két perc… Tudom és tapasztalom, hogy munka, kötelezettség mindig akad, de nincs ember, aki a halálos ágyán azt mondaná: bárcsak több időt töltöttem volna a munkahelyemen… Azt hiszem, hogy az életem meghatározó döntéseit nekem kell meghoznom: kemény szervezés és munka, de megéri tenni azért, hogy az életemet ne a körülményeim, hanem a saját döntéseim alakítsák. Nagyon szeretném, ha ez a tíz perc minél inkább bővülne. Tudatosan teremtünk kettesben töltött időt a feleségemmel, és minden lehetőséget megragadunk, amikor valódi figyelmet, minőségi időt tudunk adni a gyerekeinknek. Nem véletlen, hogy a nagyköveti jelmondatom ez: „Vetíts egyet naponta!” Hiszen ha együtt levetítünk egy-két diafilmet, már több időt töltöttünk a gyerekeinkkel, mint a felmérés szerinti átlag. A diafilm nem helyettesítheti a szülő–gyerek kapcsolatot, de megalapozhatja azt.

CSH: November 6-án lesz a Nagy Dianap. Addig viszont még sok idő van: miket emelnél ki a rendezvények közül?

S.G.: A diafilm.hu oldalon is elérhetőek azok a pályázatok, amelyekkel minden korosztályt szeretnénk megszólítani. Meghirdettünk diafilmrajzoló, meseíró, illetve a nagyobbaknak árnyjátékfilm-készítő pályázatot. Nagyon kíváncsi vagyok a beérkező alkotásokra. Emellett a Tranzitban havonta egyszer felnőtteknek szóló vetítéseket tartunk, az Örökmozgóban pedig gyerekeknek szóló alkalmakat szervezünk. Ott leszünk a Könyvfesztiválon is, és az országban több helyen.

CSH: Mi a lényege a Nagy dianapnak?

S.G.: Szeretnénk, ha egy napot a diafilmnek szentelnénk, ez lenne november hatodika. Az ország minden óvodáját, iskoláját, és a családokat is szeretnénk arra biztatni, hogy ezen a napon vetítsenek néhány filmet, kapcsolódjanak be a „Vetít az egész ország” nagy összefogásába. Legyen ez a nap a diafilm ünnepe minden gyerek és felnőtt számára. A diafilm.hu oldalon regisztrálni is lehet majd, látni fogjuk, hány intézmény, hány ember kapcsolódik bele a közös vetítésbe.

CSH: Ma is van kedvenced? Hogy zajlik nálatok egy diafilmvetítés?

S.G.: Igazságot tenni lehetetlen, a megegyezés pedig a négy gyerek között bajos. Így aztán többnyire mindenki választhat egy mesét, és ezeket – szigorúan véletlenszerű – sorrendben fűzzük a vetítőbe. Ez persze azt is jelenti, hogy egy esti vetítés legalább fél órát tart, de ezt senki nem bánja. Hogy mi az én kedvencem? Előfordul, hogy valaki nem tud választani, mert kettőt is szeretne, és mindkettőt egyformán nagyon. Akkor többnyire a második vágya válik az én kedvencemmé. Micsoda szerencsés véletlen, nem igaz?

CSH: Mitől szerethető a diafilm számodra? Mit mondanál annak, akinek a diafilmek kimaradtak az életéből?

S.G.: A digitális eszközök visszavonhatatlanul jelen vannak az életünkben, és ez jól is van így. Rengeteget segítenek és könnyítenek az életünkön. A gyerekeink természetesen érdeklődnek a számítógép, az okostelefonok, a játékkonzolok iránt. Nem ezek helyett javaslom a diafilmet, hanem mindezek mellett. Egészen más élményt ad ugyanis gyereknek és felnőttnek egyaránt egy olyan közös szórakozási lehetőség, amely nem villanypásztorként vigyáz a gyerekeinkre. Visszatérek az elejére: nincs olyan digitális csoda, amely képes pótolni az együttlét élményét.