“Nyomógombjai mindenkinek vannak!”

Felnőttként sokunkkal megtörtént már, hogy egy nap rádöbbentünk: bizonyos dolgok újra és újra, szinte kísértetiesen hasonló módon ismétlődnek, történnek meg velünk. Ám ha a mintát fel is ismerjük, a megoldást, a problémák gyökereit, az okokat nem biztos, hogy segítség nélkül megtaláljuk, hiszen a legtöbben épp saját életünkre látunk rá a legkevésbé. Az ilyen helyzetekben segít a pszichoterápia és a családállítás. Sztelek Emese pszichológussal, pszichoterapeutával, családállítóval beszélgettünk sémákról, őszinteségről, feloldásról.

– Ön nagyon sokféle módon igyekszik másoknak segíteni: egyéni, család- és párterápiákkal, Bach-virágterápiával, Hellinger-féle családállítással, pszichodrámával egyaránt. Ezek a módszerek egytől egyig a lelki egészséget helyezik a középpontba, a testi tüneteket pedig csupán jelzőnek tekintik, amelyek rámutatnak: valami nincs rendben a lelkünkben. Ennyire egyértelmű a kettő összefüggése?

– Természetesen a testi tünetek is kihatnak a hangulatunkra, hosszú távon a lelkünkre és a viselkedésünkre, ám az elsődleges problémák mindig lelki motivációkból erednek, saját , vag őseink történetéből adódik, s megjelenésük intenzitása, ideje és helye attól függ, milyen környezetben nőttünk fel, hogyan reagáltak szüleink a gyermekkori igényeinkre, s miként éltük meg mi magunk saját első éveinket. Bármi, ami számunkra, rossz, bizonytalanságot, félelmet, szorongást keltő volt, mélyen bevésődött a tudatalattinkba. Ettől kezdve a legkülönbözőbb helyzetekben aktiválódik az az érzés, érzelem, reakció, amit gyerekkorunkban akarva-akaratlanul megtanultunk.  

– Mondana erre egy példát?

– Munka közben belép a főnökünk, és számunkra elviselhetetlen hangnemben szól hozzánk. Úgy érezzük, számon kér rajtunk valamit, és ettől összehúzzuk magunkat, és megalázkodunk. Noha nem emlékszünk rá, és nem vagyunk tudatában annak, hogy egy régi emlék aktiválódik, éppen úgy viselkedünk, mint gyermekkorunkban, amikor például az apukánk ugyanígy lépett be és használta azt a bizonyos hangnemet. A reakciónk tehát ugyanaz, mint gyermekkorunkban pedig máshogy is reagálhattunk volna: magabiztosan, öntudatosan, felnőtt módra… csakhogy ilyen nyomógombjai mindenkinek vannak, s ezek, anélkül, hogy észrevennénk, irányítanak minket.

– Mi a könnyebb: felismerni, hogy éppen ismétlünk egy rossz beidegződést, vagy egyszerűen elkönyvelni, hogy a főnökünk elviselhetetlen, vele szemben úgyis esélytelen bármit is tenni?

– Mivel tudattalanul védjük magunkat, nem szívesen döbbenünk rá arra, mi is történik, mi a mozgatórugója visszatérő életeseményeinkek, a gyanúsan ismerős körülményeknek. Nehéz ugyanis szembesülni azokkal a rossz, kínos érzésekkel, amelyeket az ilyen szituációk felszínre hoznak, s éppen ezrt önvédelemképpen elfojtjuk azokat a bizonyos emlékeket, amik ilyen esetekben előjöhetnének.

– Csakhogy éppen azzal teremtjük őket újra és újra, hogy védekezünk, ahelyett, hogy őszintén szembenéznénk velük…

– A gyerekkori traumák – például egy érzelem nélküli apa, vagy egy elhanyagoló anya – sokszor generációkon át ismétlődnek, s hagynak nyomot egyrészt saját tudattalanunkban, másrészt az egész családban.

– Hogyan lehet ezeket felismerni és feloldani?

– Attól függ, milyen terápiáról beszélünk. Az alapvető pszichoterápiák (pszichodráma, egyéni terápia) a saját pszichére hatnak, és saját múltbéli dolgainkat írják át: azokat az érzelmi dolgokat, amiket egy eseményhez hozzákötünk. Ha a negatív érzelmeket át tudjuk kódolni, nem ugyanúgy fogunk reagálni, nem ugyanazt fogjuk érezni, mint régen. Vegyük az előző példát: beszól a főnökünk, de mi már nem úgy reagálunk, mint gyermekkorunkban apánk előtt, hanem felnőttként, a korábbi rossz emlékekhez fűződő érzelmeket feloldva. És ekkor hirtelen minden megváltozik, hiszen “rákényszerítjük” a környezetünket arra, hogy az is változzon. A pszichodráma megedz minket arra, hogy az élet viharaiban helyt tudjunk állni, és jobb minőségű életet biztosít. A saját életéhez hasonló helyzetgyakorlatok során a kliens “kipréseli” magából a megoldást, vagyis azt, mire lenne szükség a változáshoz, mit lehetne másként csinálnia.

– Mi történik a családállításokon?

– A Hellinger-féle családállítás során a család kollektív tudattalanjában történik a változás. Nem egyszer fordult már elő, hogy az állítás után hazament a kliens, és a mindig veszekedő szülők helyett egy normálisabban egymáshoz viszonyuló párt talált. Az állítás egy “‘műtét”, amely nem csak a kliensre, de azon ősök sorára is hat, akik képviseltetve vannak az állításon, s akik esetleg nem is tudtak róla, hogy a kliens állításon volt. Az pedig csupán “mellékhatás”, hogy maga a kliens is elkezd rálátni bizonyos történések gyökerére, eredetére, felismeri az ismétlődő helyzeteket és nem megy többé bele a játszmába.

– Miért van arra szükség, hogy tisztázzuk, mi is dolgozik bennünk?

– A lelkünk sokszor nem kapja meg azokat a dolgokat, amikre szükségünk van ahhoz, hogy tudjuk: jó, hogy létezem, biztonságban vagyok, szükség van rám a világban. Ezeket a gyerek az édesanyjától tanulja meg, éppen ezért fontos hangsúlyozni: soha nem az számít, mi történik velünk, hanem az, hogyan tudnak megvédeni a szülők és hogyan interpretálják a történteket. Egy egészséges ember akkor érzi, hogy szerethető, hogy a helyén van, ha “beépített” szülei megtartják őt. Enélkül a traumák sokkal jobban hatnak. Ha egy kislányt szexuálisan zaklatnak, nagyon sok múlik azon, hogy a szülei erre hogyan reagálnak: azt éreztetik a gyerekkel, hogy itt vagyunk, elmondhatod, megvédünk, vagy tabuként, titokként, szégyenként kezelik és elhallgatják, nem beszélnek róla? De itt egy másik példa is: ha válás után az anya azt mondja, hogy itthagyott az apád, az a szemét gazember, azzal a gyerek azt fogja megélni, hogy önmaga egyik felét veszítette el.

– Nem lehet könnyű szembesülni azzal, hogy az édesanyám, édesapám nem adta meg, amire szükségem lett volna…

– Két dolgot kell megtanulnunk: az első, hogy kezelni tudjuk azt a páncélt, amit a szüleink maguk köré növesztettek az élet ellen, s ami bennünket bántott és nem tartott meg. A másik, hogy tudatosítsuk: akármilyenek is voltak, az isteni mag, szikra által életet adtak nekünk.

Sztelek Emese ezen a pénteken és szombaton (szeptember 20-21) egyaránt várja azokat, akik szeretnének a Hellinger-féle családállítás segítségével változtatni életükön!

További információ: sztelekemese.hu