„Olyan könyvet akartam írni, amilyet kezdő anyaként én is szívesen olvastam volna”

Két kicsi gyerek, egy háztartás, egy otthonról dolgozó anya – és egy „haditerv” mindennek a működőképes navigálásához. Ebből a felállásból született Jónás Anna Kicsivel – könnyebben. Kisgyerekes mindennapok praktikusan című kötete, vagy inkább guide-ja, ami a jövő heti Ünnepi Könyvhétre jelenik meg az Európa Könyvkiadónál. A könyv írónőjével beszélgettünk.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2015. május 28. Gyarmati Orsolya

Két kicsi gyerek, egy háztartás, egy otthonról dolgozó anya – és egy „haditerv” mindennek a működőképes navigálásához. Ebből a felállásból született Jónás Anna Kicsivel – könnyebben Kisgyerekes mindennapok praktikusan című kötete, vagy inkább guide-ja, ami a jövő heti Ünnepi Könyvhétre jelenik meg az Európa Könyvkiadónál. A könyv írónőjével beszélgettünk.


Családháló: Hogyan született meg a könyv ötlete?

Jónás Anna: A nagyobbik gyerekem féléves lehetett, amikor az egyik barátnőm meghívott egy kisgyerekes anyákat tömörítő, zárt Facebook-csoportba. Egy kimondottan támogató közösségbe kerülhettem, ahol természetesen nagyon sokszor előkerültek olyan témák, mint a magánélet, a munka, a háztartás és a gyerekekkel töltött idő, illetve az ezek közötti egyensúlyozás. Én is sokszor leírtam a tapasztalataimat, a családunkban már bevált praktikákat és egyre több anyától kaptam pozitív visszajelzést. Többen biztatni kezdtek, hogy írjak blogot, könyvet, de ezt akkoriban egyrészt nem annyira vettem komolyan, másrészt épp nyakig voltam két óriási munkában. Mindkettőt imádtam csinálni, de (különösen ahhoz képest, hogy mennyit fizettek értük) rengeteget kellett kutatni, utánajárni, olvasni hozzájuk. Egy este megjegyeztem a férjemnek, hogy egyszer a változatosság kedvéért milyen szórakoztató lenne valami olyasmit írni, amihez nem kell könyvtárazni, lexikonokat böngészni, mert egyszerűen itt van a fejemben. Ekkor jutottak eszembe a korábbi biztató szavak: arra gondoltam, hogy azok a gyakorlati tapasztalatok, amelyeket az évek során „távmunkában dolgozó kisgyerekes anya”-üzemmódban összegyűjtöttem, másoknak is segítségére lehetnek. Ezért kezdtem el blogolni a Bezzeganya.hu nevű közösségi blogon, s a bejegyzések nyomán mostanra megszületett a könyv is. Egyébként egyszer a fejemhez vágta valaki, hogy ez az egész kisgyerek melletti otthondolgozás csak afféle divatos, trendi dolog, semmi több. Én viszont azt gondolom, hogy nem egyszerű – bár izgalmas kihívás – egy olyan életstílus kialakítása, amellyel kapcsolatban nincsenek előttünk sem családi, sem társadalmi minták. A szüleim idejében a „teljes foglalkoztatottság” dívott, és a távmunkának (pláne a „gyeses” távmunkának) szinte még a fogalma is ismeretlen volt. Az én generációmnak viszont egyre több tagja választja (önként vagy kényszerből) a pénzkeresésnek ezt a módját, és meg kell találnunk azokat a megoldásokat, amelyek ebben az életstílusban segítenek hozzá a harmonikus, kiegyensúlyozott mindennapokhoz.

CSH: Mit szólt mindehhez a férjed?

J.A.: Száz százalékban támogatott.Időnként az volt az érzésem, hogy az egész ügy jobban lelkesíti őt, mint engem. Közhely, de igaz: nélküle ez a könyv nem születhetett volna meg.

CSH: Hogyan álltak össze a Kicsivel – könnyebben fejezeteinek témái?

J.A.: Megpróbáltam egy külső szemlélő szemével megfigyelni a mindennapjainkat és feljegyezni, melyek azok a dolgok– egy konkrét tárgy, egy szemléletmód, egy praktikus ötlet – amelyek másoknak is hasznosak lehetnek. Ha valami eszembe jutott, a lakás adott pontján felírtam egy cetlire, este pedig fektetés után körbejártam a helyiségeket, összegyűjtöttem a papírfecniket, és beleraktam őket egy teásdobozba. Amikor már nem fért bele több, elkezdtem legépelni és tematizálni a „jegyzeteimet”. Így születtek az olyan témakörök, mint például hogy milyen módszerekkel „helyettesíthetjük” az alvást a legdurvább első hónapokban, amikor éjszakánként többször is fel kell kelnünk a babához; hogy hogyan előzzük meg a felesleges holmik térhódítását, hogy könnyebb legyen rendet teremtenünk és tartanunk; hogy hogyan lophatunk bele a napjainkba némi „felnőtt időt”; hogy hogyan tudunk hatékonyabban háztartást vezetni és főzni, vagy hogy hogyan alakíthatunk ki egy olyan reggeli és esti ritmust, ami az egész család számára kellemesebb közérzetet biztosíthat.

CSH: Sok anyukának nagyon komoly gondot jelent, hogy rendszert vigyen az életébe…

J.A.: Ez szerintem részben alkati kérdés. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy minden gyakorló szülőnek vannak olyan „titkos receptjei”, amelyekkel más szülők segítségére lehet. A szülőség elképesztően kreatívvá tesz: gondoljunk például azokra az apró, ám ott és akkor életmentő hisztielhárító, figyelemelterelő, stb. ötletekre, amelyeket naponta marokszám szórnak a gyerekeik elé például a dackorszakos kicsiket pásztoroló anyák és apák. Emellett a gyerekek mellől végzett távmunka olyan „magasnyomású” mindennapokat hoz létre, hogy az ember egyszerűen rákényszerül, hogy a család nyugodt életritmusának megteremtése érdekében kidolgozza a leghatékonyabb és legésszerűbb megoldásokat.

CSH: Két kisgyerek és a munkád mellett most még ennek a könyvnek a megszerkesztése is bekerült a napi teendőid közé. Hogyan tudtál ennyifelé figyelni?

J.A.: Számomra nagyon fontos a szellemi kihívás: az az érzés, hogy használom az agyamat (ha már az elmúlt hat évben agysejtjeim milliói pusztultak el a környék homokozóiban). A munkám biztosítja a mindennapjaimban a „felnőtt dimenziót”, amire szükségem van ahhoz, hogy kiegyensúlyozott legyek. A szülőség elég tudathasadásos állapot: egyidejűleg tudunk totálisan szétolvadni és megőrülni a gyerekeinktől, hetekig tervezgetünk egy magányos kimenőt, amit aztán valahogy mégis a gyerekkönyvesboltban töltünk, bármeddig hallgatnánk a gyerekeink tüneményes szövegét, és mindennél jobban vágyunk a csendre… Ezzel meg kell tanulni együtt élni, és amellett, hogy igyekszünk elég jó szülővé válni, érdemes találni magunknak valami olyan „hangyát”, amelynek segítségével a felnőtt női énünk is karbantartható (már csak a párkapcsolatunk érdekében is).

CSH: Igazi különlegessége a kötetnek, hogy a férjed is írt bele, az apa szemszögéből egészítve ki az egyes fejezeteket.

J.A.: Mint említettem, a könyv legtöbb fejezete eredetileg blogbejegyzésként íródott, s ezekhez sok komment érkezett. Egyszer viccből azt mondta a párom, hogy úgy kommentelne már ő is egy kicsit. Ebből született az ötlet, hogy az egyes fejezetek végén ő is megfogalmazza a saját meglátásait. Nagy meglepetés volt például számomra, hogy miközben kívülről úgy tűnik, a párom az antipara apák mintapéldánya (akinek egyszerűen meg sem fordul a fejében, hogy darazsat nyel a gyerek, vagy elüti az autó), ezt a megjegyzést fűzte az egyik fejezethez: „Mivel a családok általában úgy vannak összerakva, hogy az anyák paráznak, kell valaki, aki úgy csinál, mintha nem rettegne épp ugyanannyira attól, hogy a gyereknek baja lesz.”

CSH: Elsősorban kinek ajánlod a könyvet?

J.A.: Minden szülőnek, aki nyugisabb mindennapokra vágyik (mint Für Anikótól olvastam egyszer: az élet a hétköznapok szépen csinálásából áll). Ugyanis olyan könyvet akartamírni, amilyet egykor, újszülött anyaként én is szívesen olvastam volna. Olyat, amely amellett, hogy az örömökön túl nyíltan beszél ezeknek az éveknek a nehézségeiről is, a hazai viszonyokhoz illeszkedő, konkrét javaslatokat ad az első idők túléléséhez, a mélypontokon való túllendüléshez, illetve a „gyeses” hétköznapok minél zökkenőmentesebb és jókedvűbb lebonyolításához. (Azért néhány oldalt szenteltem az ünnepeknek is.) És persze szerettem volna megnevettetni az olvasókat: a hozzám hasonlóan kicsit fáradt, kicsit leharcolt, de lelkes anyákat és apákat.