Pál István „Szalonna”: A zene összeköt minket

Pál István kiskora óta nagyon fontosnak tartja, hogy az, amit idős muzsikusaink átadtak, újra életre keljen és a fiatalsághoz visszakerüljön, mind a mai Magyarország, mind a határontúli magyarság körében. Részt vett Testvércsalád Mozgalmunkon is, ahol a Magyarság Házában kedves szavaival bátorította a hazánkba látogató családokat.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
becenév
2014. november 28. Csontos Dóra

Családháló: Sokan emlegetik úgy, mint Szalonna. Honnan ered ez az érdekes becenév?Pál

Pál István: ’92- ben egy népzenei táborban kaptam ezt a nevet. Fociztunk és a pálya mellett szalonnát sütöttek, én pedig gyakran kifutottam egy darabka szalonnáért. A többi csapattársam érdeklődve kérdezte, hogy mit csinálok, mire én mondtam, hogy szalonnát eszem… Így aztán az egyik barátom rám ragasztotta a szalonna nevet.

CSH: A Testvércsalád Mozgalom első napján az előadása előtt említette, hogy tudja, mit éreznek azok, akik most részt vesznek a programban. Tudna erről mesélni? 

Pál István: A Tiszapéterfalvi zeneiskola együttesével – melynek édesapám volt a vezetője – jöttem először Magyarországra. Családoknál voltunk elszállásolva, akik hihetetlen élményekkel gazdagítottak minket. Az állatkerttől a vidámparkig, a táncháztól a parlamentig kísérgettek minket. Olyan felüdülést jelentett ez, ami valóban elkísér mind a mai napig.

CSH: Mit érzett az első magyarországi útja után?

Pál István: Lehet, hogy furcsának hangzik, de gyerekkoromban az volt a legfurcsább, amit a boltokban láttunk. Például lehetett venni narancsot, vagy akár csokit.

CSH: Mit tanácsolna azoknak a fiataloknak, akik először „merészkednek” Magyarországra?

Pál István: Igazából csak javasolni tudom minden gyerkőcnek, hogy minnél több barátságot kössenek.

CSH: Miért tartja kiemelkedően fontosnak, hogy a fiatalak megismerkedjenek a kárpátaljai kultúrával?

Pál István: Ami talán a legfontosabb, hogy a Magyar Nemzet egységének és teljességének elengedhetetlen része Kárpátalja. Egy munkácsi, huszti vár vagy egy vereckei hágó nélkül nem beszélhetünk Magyar történelemről.

CSH: Egy család a Testvércsalád Találkozón megkérdezte, hogy tudnak-e magyarul a kárpátaljai gyerekek. Ön szerint hogyan lehetne közelebb hozni a magyarok szívéhez és tudatához a kárpátaljai magyarokat?

Pál István: Szerintem abban az esetben, ha minél több anyaországi család, iskolai osztály, baráti társaság látogat el Kárpátaljára és ismeri meg az ott élők igazi szeretetét.

CSH: Saját zenekarával felléphettek Károly Walesi herceg előtt. Hogyan élte meg ezt a lehetőséget? Milyen élményekkel gazdagodott?

Pál István: Az Angol királyi családban három alkalommal koncerteztünk. Hihetetlen élmény volt látni és átélni azt élményt, amit én csak filmekben láttam. Ahogy tiszteletet adnak az emberek, ahogy bevonulnak…stb. Mindennek rendje van, amit mindenki tud. Szóval tényleg nagy élmény volt és érdekes volt  azt is látni, hogy az Angol arisztokrácia mennyire szereti a magyar népzenét.

CSH: Ha egy dolgot kiemelhetne az életéből, mi lenne az, amire a legbüszkébb?

Pál István: Olyat nem igazán tudok mondani amire a „ legbüszkébb vagyok” mert nagyon sok jó dolog történt velem életem során, de mostanában, aminek nagyon örülök, hogy szerzőtársa lehettem egy olyan egész estét betöltő táncelőadásnak a Magyar Állami Népi Együttesben, amely egy gyönyörű világot idéz meg Kárpátaljáról. És ami nagyon fontos számomra, hogy a közönség szereti.

CSH: Milyen tervekkel vág a jövőbe?

Pál István: Zenekarom a Szalonna és Bandája a 2015-ös évben ünnepli tizedik születésnapját. Február 19-én egy nagyszabású jubileumi koncerttel készülünk a Zeneakadémia nagytermében.

CSH: Hol találkozhatunk Önnel legközelebb?

Pál István: A Hagyományok Házában az előadásainkon.