A sárga ruhás lány: „Életvitelszerűen utazom, úgy, hogy nincs másom, csak időm.”
Harmincz Ritával, "A sárga ruhás lánnyal" a családról, az utazási vágyról, a jövőről, és a legújabb könyvéről beszélgettünk.
Családháló: Hogyan definiálnád azt, ahogy élsz? Világutazó? Tapasztalatszerző?
Harmincz Rita: Világutazó vagyok. Életvitelszerűen utazom, úgy, hogy nincs másom, csak időm.
CSH: A családod, hogy fogadta a döntésedet?
HR: Kezdetben megpróbáltak lebeszélni, vagy kevésbé hitték el, de most már támogatnak mindenben.
CSH: Hiányoznak egy-egy utazásod alatt?
HR: Persze. De azt is tudom, hogy mindenkinek megvan a saját élete, es az internet segítségével tudjuk tartani a kapcsolatot es sokszor fel sem tűnik, hogy tízezer kilométerre vagyok tőlük csak az időeltolódásból érzékelem.
CSH: Te magad tervezel családot? Családalapítást?
HR: Tervezni mar semmit sem tervezek, de örülnék ha, az életnek valami ilyesmi terve lenne velem.
CSH: Hol érzed a legjobban magad? Mi neked az otthon?
HR: Az otthon egy érzés. Egy összetett dolog. Ismerős emberek, helyzetek, helyek, ételek, illatok. Nincsen egy konkrét otthonom, de jelenleg Indonéziában érzem magam a legjobban.
CSH: Eddig melyik hely volt a világban, ami igazán közel került a szívedhez?
HR: Indonézia.
CSH: Hogyan állítod össze az útvonalad?
HR: Sodródom. Az hogy hol maradok es mennyi ideig az függ attól, hogy hol hogy érzem magam, milyen információkat hallok másoktól vagy kivel vagyok épp. Nem szoktam már útvonalat tervezni, csak nagyjából elindulok például kelet felé, aztán majd meglátjuk.
CSH: Mennyi ideig tervezed, hogy úton leszel?
HR: Egy ideje megálltam Indonéziában es ott utazom országon belül, ha tehetem, nem tudom, hogy ez is azt jelenti-e hogy úton vagyok. Ha arra gondolsz hogy megfordult e a fejemben hogy hazajövök, egyelőre azt kell mondjam hogy nem.
CSH: Ez egyfajta keresés is az életedben? Útkeresés?
HR: Valamilyen formában igen, de inkább nem. Inkább valami olyasmit kerestem, amiben jó vagyok, szeretem es másoknak is tudok adni belőle. Ez az írás es az utazás. Ezt útközben találtam meg.
CSH: Írtál egy könyvet. Mesélsz róla? Hogy született?
HR: A könyvírás nem egy tudatosan megtervezett dolog volt az életemben. Gondoltam már rá korábban, hogy nemcsak a blogon, hanem összeszedettebb formában is meg szeretném majd osztani a gondolataimat, tapasztalataimat, de amolyan Pató Pál úr módjára – “Ej ráérünk arra még” hozzá állással nem foglalkoztam ezzel sokat. Azonban a könyvnek más tervei voltak, meg akart születni. Az utazás során folyton változnak a dolgok, ezért nem érdemes tervezgetni. Vagy ha vannak tervek, rugalmasan kell kezelni és bármikor megváltoztatni azokat. Egy januári délután, Balin, képek jelentek meg a fejemben, hogy le kell ülnöm és elkezdeni, holott pár nap múlva indultam volna Flores szigetére bejárni egy új útvonalat a tervek szerint. Ehelyett két hétig egy szobában ragadtam az első 75 oldallal, amely szinte magától íródott a számítógépembe. Teljes flowban voltam és nem érdekelt semmi más. Pusztán enni jártam ki, hajnali 5-kor feküdtem és délben keltem. És csak írtam.
Ez a kötet egy inspiráló útikalauz. Azzal a céllal született, hogy ha esetleg felmerül benned az utazás gondolata, kezedbe vehess egy átfogó, tapasztalatokon alapuló kézikönyvet (adott földrajzi területre, ebben az esetben Délkelet-Ázsiára vonatkozóan), ha tetszik egy utazási bibliát, amelyet az utazás előtt, vagy alatt forgathatsz.
Könyvemmel segítséget szeretnék nyújtani azoknak, akik alacsony költségvetésű, rövidebb vagy hosszabb hátizsákos utazást terveznek egyedül vagy többedmagukkal, Ázsiában vagy máshol. Tapasztalataim megosztása egyben ösztönzés is azoknak, akik régóta tervezik, hogy belevágnak egy ilyen kalandba, de valamiért nem merték ezt meglépni.
Történetek, útvonalak: A sárga ruhás lány
