Családháló

Kezdőoldal Beszélgetések „Semmi olyat nem írtam, amit ne vállalnék bárhol, bármikor, bárki előtt”

„Semmi olyat nem írtam, amit ne vállalnék bárhol, bármikor, bárki előtt”

A mai kamaszok ki vannak éhezve arra, hogy valaki odaforduljon feléjük, meghallgassa őket és érezhessék, fontosak és szeretik őket. Nagyon nagy szükségük van erre, hisz a világ egyre jobban elidegeníti az embereket, a családokat egymástól – mondja Balatoni József, a tetkós történelemtanár, mindenki Jocó bácsija, a nemrég megjelent Kamaszharc című regény írója. A szerzővel a december 7.-i könyvbemutató után beszélgettünk.

Írta: Antal-Ferencz Ildikó,

Nem először írsz könyvet, de a Jocó bácsi világa (1,2) után ez az első „igazi” regényed. Miért írtad: a felnőtteknek akarsz segíteni megérteni a kamaszokat és önmagukat, vagy fordítva: a kamaszoknak akarsz segíteni megérteni önmagukat és a felnőtteket?

Igazából mindkettőjüknek. Szerettem volna megértetni a felnőttekkel a kamasz fiúk működését, szokásait, gondolatait, problémáit, és elgondolkodtatni őket arról, hogy mivé lettek a kamaszkori álmaik, vágyaik, hol tart ma az életük. A kamaszoknak pedig szerettem volna megmutatni, hogy nincsenek egyedül a problémáikkal – bármennyire is azt érzik, hogy ezek a dolgok csak velük történnek, mert ez nem igaz –, és közben tanácsokat adni nekik arról, amit nem mernek megkérdezni vagy éppen nincs kitől. A könyv célja sokrétű, és úgy érzem, sikerült megvalósítanom, amit elterveztem.

Te is írtál naplót tiniként, és te is nemrég bukkantál rá. Az is hasonlóan meghatározó élmény volt, mint Tamásnak találkozni 14 évvel ezelőtti önmagával? Ez ihletett a könyvírásra?

Eléggé érdekes volt szembesülnöm a kamaszkori gondolataimmal, vágyaimmal, az akkori problémáimmal. A naplóm már a könyvem ötletének kitalálása után, írás közben kerül elő. Azt nem mondom, hogy nem adott tippeket, ihletet az íráshoz, de nem abból indultam ki. Az is meglepő volt számomra, hogy a saját naplómat egyik napról a másikra, egy félbehagyott bejegyzéssel abbahagytam. Ma sem tudom az okát, hogy miért.

Mennyire önéletrajzi regény ez? Mennyi köze van a te 13 évvel ezelőtti és a mai énedhez?

Ha az ember regényt ír, akkor nem tud teljesen felülemelkedni önmagán, a gondolatain, nem tudja azokat megtagadni. De alapvetően nem önéletrajzi, mert nem rólam szól, hanem fiktív szereplőkről, sokszor fiktív eseményekkel. De azt nem garantálom, hogy a diákjaim, a saját kamaszkori barátaim nem fognak magukra ismerni néhány történet olvasása kapcsán…

Szabó-Kimmel Tamás, Kormos Anett, Balatoni József

Mindjárt gondoltam. Ezek szerint a mai tinédzserek tényleg ilyen jó fejek, érzelmesek és szerethetőek a mai kamaszok, mint a könyvbeli Hori? És gondolataik tényleg csak a szex és a szerelem körül forognak?

A mai kamaszok nagyon jó fejek, tele vannak érzelemmel, szeretettel. Tényleg. Csak egyre kevésbé kapják meg otthon, az iskolában. Ki vannak éhezve arra, hogy valaki odaforduljon feléjük, meghallgassa őket és érezhessék, fontosak és szeretik őket. Nagyon nagy szükségük van erre, hisz a világ egyre jobban elidegeníti az embereket, a családokat egymástól. Azt pedig álszentség lenne állítani, hogy egy kamasz srác gondolatainak fő témája nem a szex, a szerelem és a párkapcsolat. Mert ha elismerik, ha nem, ez az esetek többségében így van. Ami pedig egyáltalán nem baj, hisz ez a pszichoszexuális fejlődésük velejárója. Arról pedig nem szabad megfeledkezni, hogy olyan hormontúltengésben szenvednek ilyenkor, hogy sokszor akaratlanul is reagál a testük. Elég nekik egy pillanatra elkalandozni…

Melyik figura áll hozzád közelebb: a 31 éves Tamás vagy a 17 éves Hori?

Mindkét figura közel áll hozzám valamilyen szinten. Tamás leginkább életkorban és abban, hogy én is rádöbbentem pár éve arra, hogy nem olyan életet élek, amilyet megálmodtam magamnak. Fájdalmas felismerés volt, de tettem érte, hogy ez megváltozzon. Hori pedig az intenzív érzelmei, a gondolatai és a lázadó személyisége miatt áll hozzám közel. Kicsit mindkettő én vagyok, de valójában egyik sem. Érdekes egyvelege mindkét személyiség az elmúlt 15 év összes eseményének, amiket átéltem és embereknek, akik részt vettek az életemben.

Tanítványaid olvasták már a könyvedet? Milyen visszajelzéseket kaptál tőlük?

Már többen olvasták, és sokan folyamatosan olvassák is. Buszon, otthon, iskolapad alatt. Változatos a paletta. Egy dolog megegyezik: eddig mindegyikőjüknek nagyon tetszik. Leginkább az őszinteségét, a szókimondóságát, a humorát emelik ki, és azt, hogy tényleg olyan, amilyenek ők valójában. Ami nagyon jó, hogy a lányok is nagyon élvezik a könyv olvasását, mert közelebb kerülhetnek ahhoz, hogy kicsit megértsék a fiúk gondolkodását.

És feletteseid az iskolában hogyan viszonyulnak hozzá és a közismertségedhez?

Én azt gondolom, hogy ők elfogadták, hogy az iskola mellett van egy másik életem is, amiben benne van a szereplés, a népszerűség, a média és az, hogy könyvet írok. Nem hiszem, hogy a tanár létem és az írói tevékenységem kizárná egymást, hiszen semmi olyat nem írtam, amit ne vállalnék bárhol, bármikor, bárki előtt.

Még a szüleid előtt is? Hiszen ők azért eléggé érintettek… Ők olvasták már? 

Ők karácsonykor fogják a kezükbe venni, sajnos csak akkor fogunk legközelebb találkozni. Hát, izgalommal várom a reakcióikat, hogy mit fognak gondolni róla. Az biztos, hogy amikor odaadom, elmondom nekik, hogy bármi, amit olvasnak, egy kitalált történet, bármi egyezés a valósággal csak a véletlen műve…

Van már a fejedben következő könyvterv vagy most csak örülsz ennek a sikerének?

Rengeteg minden kavarog a fejemben folyamatosan, igyekszem ezeket tematizálni, lejegyezni és eltenni, hátha valamikor fel tudom használni. Biztos, hogy fogok még írni, de hogy pontosan mit és mikor, azt még nem tudom. Jelenleg nagyon örülök, hogy megjelent a Kamaszharc, és szeretném most kicsit kiélvezni a sikerét. A többit pedig majd meglátjuk.

Hozzászólások

hozzászólás

CÍMKÉK:
Read previous post:
Csendesebb lesz a Margitsziget

A margitszigeti szabadidős létesítmények és a közterületi tevékenységek zavaró hanghatásainak, zajterhelésének tartamát is korlátozó zajrendelet megalkotásáról is döntött a Fővárosi...

Close