Szent József és a mai apák – Interjú Asztalosné Elekes Szende pszichológussal

– Tekintsünk vissza Jézus életére gyermekkorától kezdve, és próbáljuk elképzelni, emberi értelemben milyen utat járt be eddig a napig. Miként vált azzá, aki, és hogyan járultak hozzá ehhez földi szülei, Mária és a jóval kevesebbet emlegetett József: Szent József, akinek március 19-én van az ünnepe.

– József valóban méltánytalanul elhanyagolt alakja az Újszövetségnek. A születéstörténetet leszámítva alig esik szó róla. Mintha kizárólag az lenne a szerepe, hogy a szülni készülő Máriát megvédje, aztán Jézussal együtt Egyiptomba menekítse. Pedig egészen biztos, hogy nevelőként is sok éven át jelen volt Jézus életében. Az evangéliumok Mária és Jézus kapcsolatára koncentrálnak, ám József személye óriási felkiáltójel, amely napjainkban különös erővel figyelmeztet bennünket arra, mennyire fontos szerepe van az apának a családban. Hiszen a mai társadalmak tragédiája éppen az, hogy a családokból hiányoznak az apák. Ez nem feltétlenül válásból következő fizikai hiányt jelent: a pszichológiai-lelki hiány is jellemző. Ez a helyzet áll fenn, amikor az apa nem vagy csak alig veszi ki a részét a gyerekek neveléséből. Pedig a személye ugyanolyan fontos egy fiú-, mint egy lánygyermek életében: a fiúk számára azonosulási pont, a lányok számára pedig tükör, amelyben értékességüket, szépségüket megláthatják.

– Néhány évvel ezelőtt ennek a helyzetnek üzent hadat az Apafüzet, amelyet a védőnők terjesztettek a családok körében. Az is azt hangsúlyozta, hogy a gyerekek egészséges fejlődéséhez kezdettől fogva szükség van, szükség lenne az apa jelenlétére. Mert egy apa másképpen ér hozzájuk, például fel meri dobni őket, miközben az anyuka nemegyszer csak ijedezik, és oda sem mer nézni.

– Nagyon jó kezdeményezésnek tartom ezt, mert komoly a baj, és ezért nagy szükség van az apák érzékenyítésére, az apaszerepre való nevelésre. Nálunk még mindig erősen kísért a hagyományos nemi szerepek merev elkülönítésének szemlélete, amely szerint a gyereknevelés a nő dolga, a férfi meg pénzt keres. De hála Istennek, a fiatalabb korosztályokban már sokkal inkább jellemző a szerepek rugalmasabb felosztása, és az apák bevonódása a gyereknevelésbe már pici kortól.

– Mi okozza a változást?

– Az, hogy a nők nagy része dolgozik, és ezért már nem vállalja fel a korábban természetesnek tartott asszonyszerepet, ami alapján a házimunka és a gyerekek nevelése egyedül az ő vállát nyomná. Méltányosabb otthoni munkamegosztást vár el. Még így is valamivel több feladat hárul a nőkre, mint a férfiakra, de kutatások tanúsága szerint a boldog házasságokban ez nem okoz problémát.

– És az nem gond-e, hogy a férjeket, mint innen-onnan hallom, sokszor kemény, kategorikus fellépés révén veszik rá a nők az otthoni munkára? A konfliktusok mögött mintha hatalmi vetélkedés is meghúzódna.

– Ez nem egyszerű téma. A családi szerepek kialakítása a házasságban mindig csiszolódási folyamat során valósul meg, amelyet már az ismerkedés időszakában el kellene kezdeni. E folyamat során számos konfliktus adódhat, de ki lehet munkálni olyan kompromisszumokat, amelyek mindkét felet elégedetté teszik. Az a fontos, hogy a szerepek ne legyenek kőbe vésve, hogy időről időre rugalmasan a család és a felek szükségleteihez tudják igazítani a teendőket. És persze hogy senki ne utasítgassa a másikat valamilyen merev szokásrendhez ragaszkodva, hanem szabadon és közösen hozzanak döntést. Például ha az egyik fél munkája vagy egészségi állapota szükségessé teszi, a másik készségesen átvállalja az otthoni feladatok egy részét.

A beszélgetés itt folytatódik.

Fotó: Magyar Kurír