Családháló

Kezdőoldal Beszélgetések Szent József és a mai apák – Interjú Elekes Szende pszichológussal

Szent József és a mai apák – Interjú Elekes Szende pszichológussal

Szent József Jézus életében betöltött szerepéről és az apák mai helyzetéről beszélgettünk Elekes Szende pszichológussal.

Magyar Kurír,

Virágvasárnap Jézus életének nagy napja, de sajátos módon már a halálát is előrevetíti.  Ez a kettő egy gyökérből táplálkozik: a népszerűsége a csúcson, de az ellenségei szemében ez csak olaj a tűzre. Még azt az ördögi tervet is fontolgatják, hogy megölik az általa feltámasztott Lázárt, annyira bosszantja őket Jézus sikere, annyira féltékenyek. „Az egész világ utána fut” – panaszkodnak egymásnak János evangéliumában. Az ünneplés, amelyben Jézusnak ezen a napon része van, már-már fokozhatatlannak mutatja az iránta való tiszteletet, hiszen szerénysége ellenére királyként, megváltóként tekintenek rá. Ám ő már tudja, hogy szenvedés vár rá, és vállalja a sorsát.

– Tekintsünk vissza Jézus életére gyermekkorától kezdve, és próbáljuk elképzelni, emberi értelemben milyen utat járt be eddig a napig. Miként vált azzá, aki, és hogyan járultak hozzá ehhez földi szülei, Mária és a jóval kevesebbet emlegetett József: Szent József, akinek március 19-én van az ünnepe.

– József valóban méltánytalanul elhanyagolt alakja az Újszövetségnek. A születéstörténetet leszámítva alig esik szó róla. Mintha kizárólag az lenne a szerepe, hogy a szülni készülő Máriát megvédje, aztán Jézussal együtt Egyiptomba menekítse. Pedig egészen biztos, hogy nevelőként is sok éven át jelen volt Jézus életében. Az evangéliumok Mária és Jézus kapcsolatára koncentrálnak, ám József személye óriási felkiáltójel, amely napjainkban különös erővel figyelmeztet bennünket arra, mennyire fontos szerepe van az apának a családban. Hiszen a mai társadalmak tragédiája éppen az, hogy a családokból hiányoznak az apák. Ez nem feltétlenül válásból következő fizikai hiányt jelent: a pszichológiai-lelki hiány is jellemző. Ez a helyzet áll fenn, amikor az apa nem vagy csak alig veszi ki a részét a gyerekek neveléséből. Pedig a személye ugyanolyan fontos egy fiú-, mint egy lánygyermek életében: a fiúk számára azonosulási pont, a lányok számára pedig tükör, amelyben értékességüket, szépségüket megláthatják.

– Néhány évvel ezelőtt ennek a helyzetnek üzent hadat az Apafüzet, amelyet a védőnők terjesztettek a családok körében. Az is azt hangsúlyozta, hogy a gyerekek egészséges fejlődéséhez kezdettől fogva szükség van, szükség lenne az apa jelenlétére. Mert egy apa másképpen ér hozzájuk, például fel meri dobni őket, miközben az anyuka nemegyszer csak ijedezik, és oda sem mer nézni.

– Nagyon jó kezdeményezésnek tartom ezt, mert komoly a baj, és ezért nagy szükség van az apák érzékenyítésére, az apaszerepre való nevelésre. Nálunk még mindig erősen kísért a hagyományos nemi szerepek merev elkülönítésének szemlélete, amely szerint a gyereknevelés a nő dolga, a férfi meg pénzt keres. De hála Istennek, a fiatalabb korosztályokban már sokkal inkább jellemző a szerepek rugalmasabb felosztása, és az apák bevonódása a gyereknevelésbe már pici kortól.

– Mi okozza a változást?

– Az, hogy a nők nagy része dolgozik, és ezért már nem vállalja fel a korábban természetesnek tartott asszonyszerepet, ami alapján a házimunka és a gyerekek nevelése egyedül az ő vállát nyomná. Méltányosabb otthoni munkamegosztást vár el. Még így is valamivel több feladat hárul a nőkre, mint a férfiakra, de kutatások tanúsága szerint a boldog házasságokban ez nem okoz problémát.

– És az nem gond-e, hogy a férjeket, mint innen-onnan hallom, sokszor kemény, kategorikus fellépés révén veszik rá a nők az otthoni munkára? A konfliktusok mögött mintha hatalmi vetélkedés is meghúzódna.

– Ez nem egyszerű téma. A családi szerepek kialakítása a házasságban mindig csiszolódási folyamat során valósul meg, amelyet már az ismerkedés időszakában el kellene kezdeni. E folyamat során számos konfliktus adódhat, de ki lehet munkálni olyan kompromisszumokat, amelyek mindkét felet elégedetté teszik. Az a fontos, hogy a szerepek ne legyenek kőbe vésve, hogy időről időre rugalmasan a család és a felek szükségleteihez tudják igazítani a teendőket. És persze hogy senki ne utasítgassa a másikat valamilyen merev szokásrendhez ragaszkodva, hanem szabadon és közösen hozzanak döntést. Például ha az egyik fél munkája vagy egészségi állapota szükségessé teszi, a másik készségesen átvállalja az otthoni feladatok egy részét.

Visszautalnék arra, amit az előbb mondott, mert nagyon tetszett a gyermekét feldobó apa képe, és az anyukáé, aki aggodalmában még csak oda sem mer nézni. Ez ugyanis szimbolikus jelenet. Míg az anyukák „féltve óvják”, átölelik, körülzárják, feltétel nélkül szeretik a gyermekeiket, addig az apukák szerepe éppen a komfortzónából való kihívás és a kihívások elé állítás, azzal a megerősítéssel együtt, hogy „meg tudod csinálni”. Ez kell ahhoz, hogy ne legyen a gyerekből „anyámasszony katonája”, hogy felnőttként merjen majd kezdeményezni, kockázatot vállalni.

– Éppen nemrég voltam tanúja annak, amikor egy három és fél éves kisfiút, aki talán kissé túlságosan szabadságszerető és akaratos, az apukája nagy-nagy szigorral szedett ráncba. És közben azt mondogatta, hogy az anyuka elkapatta a gyereket.

– Ez számomra inkább pozitív példának tűnik, mivel az apa jó esetben éppen óvodáskor táján „veszi át” az anyától a fiúgyermeket, hogy bevezesse a férfivilágba. Ehhez persze arra is szükség van, hogy az anya „átengedje” neki. A két szülő nevelési stílusa kompenzálja egymást. Például egy bátorító szülő jó ellenpólusa lehet a túlaggódónak. Nem baj, ha egy nagyon szabadjára eresztett gyerek egyszer csak megtapasztalja, hogy azért vannak határok. De persze fontos, hogy a szülők igyekezzenek egységre jutni nevelési kérdésekben, és következetességre törekedjenek.

A történetéhez még annyit tennék hozzá: itt legalább van apa, méghozzá olyan, aki megpróbál beleállni az apai szerepbe. Sok gyerek ugyanis manapság éppen ennek a hiányától szenved a leginkább, és a következmények erőteljesen megmutatkoznak a fiatal felnőttek elköteleződési nehézségeiben.

A beszélgetés itt folytatódik.

Hozzászólások

hozzászólás

CÍMKÉK:
Read previous post:
Úriembert nevelni a #metoo világában: Néhány tanács apáknak

A hetven év felettiek talán emlékeznek még az időkre, amikor minden férfi az áhított úriember címre törekedett. A generációk során...

Close