Családháló

Kezdőoldal Beszélgetések Szülők harca – amikor a gyerek a fegyver

Szülők harca – amikor a gyerek a fegyver

Érzelmi manipuláció, zsarolás és fenyegetés, s a gyermek lassan teljesen elfordul a másik szülőtől – Szaniszló Csaba, az Apák az Igazságért Egyesület elnöke szerint gyakori, mégis kevésbé közismert jelenségről van szó. Interjú.

Válasz.hu, Antal-Ferencz Ildikó,

A szülői elidegenítés az a jelenség, amikor az egyik szülő a másikat értéktelenné akarja minősíteni a közös gyermekükön keresztül, és ezért mindent megtesz; akár hamis vádakat is felhoz, vagy akár büntető eljárást is kezdeményez a másik féllel szemben. Jellemzője az érzelmi manipuláció, a zsarolás vagy fenyegetés, amely eredményeképp a gyermek lassan teljesen elfordul a másik szülőtől. Az elidegenítés és az eltávolodás között egyébként az a különbség, hogy az előbbi mindig külső hatásra, harmadik fél – jellemzően a gyermeket gondozó szülő vagy annak családja – hatására történik.

Mi történik ilyenkor a gyerekekkel? – kérdezzük Szaniszló Csabától.

Sajnos a személyiségük torzul. A gyermek szemében az egyik szülő csak rossz és csak rosszat tud tenni, a másik csak jó és csak jót tud tenni. Szélsőséges esetben a gyermek ugyanazt a tettet az egyik szülőnél pozitívan, a másik szülőnél negatívan éli meg. Egy példa: ha az elidegenítő – jellemzően a nevelőszülő – viszi el az orvoshoz, akkor a gyermek úgy éli meg, hogy törődik vele, ha pedig a másik, akkor meg úgy, hogy fájdalmat akar neki okozni. Aztán ott vannak a külső szemlélő számára is könnyen felismerhető jelek: a kapcsolattartás korlátozása, az érzelmi zsarolás, a szeretetmegvonás az elidegenítő szülő részéről. De ismerjük az úgynevezett „független gondolkodó jelenségét” is: a gyermek úgy tesz, mintha az elidegenített szülővel kapcsolatos összes negatív gondolata a sajátja lenne, miközben a szóhasználatból kiderül, hogy ismétli az elidegenítő szülőt. A gyermek viselkedése, szóhasználata igencsak árulkodó.

Mit jelent az, hogy árulkodó?

(…)

És Magyarországon?

A szülői elidegenítés fogalma nincs benne a gyermekvédelmi törvényben, és a módszertani útmutatók se ismerik, viszont az azt alkotó tünetegyüttes benne van, továbbá a gyermek befolyásolását vizsgálni lehet és kell. De ez azért jóval gyengébb helyzet, mintha törvényi szinten el lenne ismerve, mert akkor nemcsak az lenne rögzítve, hogy mi a fogalom és hogyan lehet felismerni, hanem a feloldás is. Ez utóbbit oktatni kellene szakembereknek – elsősorban pszichológusoknak –, mert kevesen vannak Magyarországon, akik ebben jártasak. De nemcsak őket, minden gyermekkel dolgozó szakembernek – a gyermekjólétiseknek, a védőnőknek és a pedagógusoknak, stb. – magává kellene tennie e bántalmazási forma megismerését, hogy hatékonyan tudjanak segíteni, mind a megelőzésben, mind a feloldásban. Az egyesület indítvánnyal élt annak érdekében, hogy a szülői elidegenítés a gyermekvédelmi, gyermekbántalmazás felismeréséről és megelőzéséről szóló 2018. évi módszertani útmutatóba bekerüljön.

Egyáltalán tudható, hány családról, esetről beszélhetünk?

A 2014-ben alakult Apák az Igazságért Egyesület tagsága változó, félezer körül van, ennek 10%-a nő, 4%-a nagyszülő, és 95%-uk érintett. Csak a tagság tehát olyan 600 gyermeket jelent. De ez csak a mi tagságunk, az érintettek száma országosan – a gyámügyi hivatalokkal való kapcsolataink alapján megbecsülve – akár százezres nagyságrendűre is tehető.

A teljes cikk ITT olvasható. 

Hozzászólások

hozzászólás

CÍMKÉK:
Read previous post:
Művészetpedagógiával az egyszülős gyermekekért

Művészetpedagógiai projektet indít az Egyedülálló Szülők Klubja Alapítvány egy norvég zeneterápiás alapítvánnyal együttműködve. A jövő év áprilisáig tartó „Egyedülálló vagy...

Close