“Szexuális zaklatás során nincs tanú, mégsem hisznek a gyereknek” – VIDEÓVAL

A gyermekjogok ismerete hazánkban sajnos annak a bizonyos békának a hátsó fele alatt van. Többek között ezért is készült el civil szervezetek összefogásával a Figyeljetek Ránk! című alternatív jelentést kiegészítő háttérkötet, amely az ENSZ Gyermekjogi Egyezmény magyarországi alkalmazását és a gyermekjogok helyzetét mutatják be a 2006 és 2012 közötti időszakban.

Hazánkban nincs olyan  szövetsége, ernyőszervezete a civil szervezeteknek, amely a gyermekjogok megismerését és alkamazását segítené. A civil jelentés több civil szervezet és szakértő összefogásával készült, amelynek eredményeképpen a gyermekek jogait remélhetőleg szélesebb körben megismerik és alkalmazzák majd, segítve ezzel a jövőbeni összefogást. Dr. Herczog Mária szociológust, az ENSZ gyermekjogi bizottságának tagját, a Család, Gyermek, Ifjúság Kiemelkedően Közhasznú Egyesület elnökét kérdeztük a jelentésről, illetve a gyermekjog helyzetéről.

– Miért nem ismerik sem a gyerekek, sem a felnőttek a gyerekjogokat?

– Szomorú, de a felnőttek közül sokan saját jogaikat sem ismerik, és gyakran érzik, hogy nem is gyakorolhatják azokat, így nem tartják fontosnak, vagy hasznosnak azt sem, hogy a gyerekek ismerjék sajátjaikat, ráadásul sokan úgy gondolják, ha a gyerekek tudnák, mihez van joguk, túl öntudatossá, jogaikat követelővé válnának.

– Mitől függ, hogy egy adott országban mennyire ismerik a jogaikat az emberek, a gyerekek?

– Elsősorban az ország vezetésétől, a szakpolitikáktól, az ombudsmani intézménytől, az oktatástól, a médiafigyelemtől. Latin-Amerikában és néhány afrikai országban is nagy hangsúlyt helyeznek a jogok tudatosítására, hiszen az öntudat erősítése komoly társadalmi változásokat generálhat. Azt elméletben senki nem kérdőjelezi meg, hogy egy gyereknek joga van hozzáférni  minőségi egészségügyi ellátáshoz, oktatáshoz, vagy ahhoz, hogy nyugodt családi körülmények között nevelkedjen, a gyakorlat azonban sajnos sokszor ennek épp az ellentétét mutatja. Gyakori hiba, amit a politikusok elkövetnek, hogy a gyerekre csak mint jövőbeli befektetésre tekintenek. Ezt a szlogent persze jobban el lehet adni, mint a gyerekkort mint értéket, pedig a gyerekek jóllétét (és nem csak jólétét!) nem lenne szabad luxuscikknek tekinteni.

– Vajon kevesebb felnőtt élne vissza a gyerekek jogaival, ha a gyerekek ismernék azokat?

– Ha egy gyerek tudja, hogy joga van ahhoz, hogy véleményt formáljon, hogy ne bántsák, hogy hová, kihez fordulhat segítségért, az már hatalmas előrelépés. Nálunk a gyerekek fizikai fenyítése minden formában tilos, ennek ellenére még a bíróságok sem veszik ezt komolyan. A nemrég lezajlott egyetemfoglalás során példaértékű volt, amit az ELTE rektorhelyettese, Fábri György mondott: hallgató kollégáknak nevezte az egyetemistákat, és kinyilvánította, hogy az ELTE nagyra becsüli őket, ezért rendelkezésükre bocsájt olyan helyet, ahol összegyűlhetnek, véleményt formálhatnak, hiszen ez hozzájárulhat az egyetem sikerességéhez. Vagyis szerinte természetes az a folyamat, ami zajlik, ezért tekintettel van a hallgatókra, akik nyilván betartják ezt a szabályt, és jóval egyszerűbb a megegyezés is egy ilyen egyenrangú, partneri kapcsolatban. Ennél jobbat és többet nem is lehet tenni, hiszen, ha csak korlátozunk és kötelezünk pozitív megerősítés, elfogadás, nyitottság nélkül, akkor nem fogunk előrébb lépni. Az egy dolog, hogy a gyerekek nem tudják jogaikat érvényesíteni, de talán még súlyosabb probléma, hogy amikor egy kisgyereket sérelem ér otthon, gyerekelhelyezési per, esetleg tanár-diák konfliktus során, akkor többnyire nem hallgatják meg, nem tekintik kompetensnek, nem vonják be a helyzet megoldásába. Sok gyerek nem bízik a felnőttekben, nem meri elmondani, mi történt vele. Amikor egy gyereket állami gondozásba vesznek, a gyermekvédelmi törvény és az ENSZ-egyezmény szerint meg kellene hallgatni őt arról, mit is szeretne. Formailag több esetben megkérdezik, de gyakran nem veszik tekintetbe  a véleményét, a vágyait, és vadidegen felnőttek döntenek a sorsáról, sokszor a jelenlétében, végig sem gondolva, miket hall a szüleiről, saját magáról. Szexuális zaklatás esetén többnyire nincs tanú, mégsem hisznek a gyereknek, így büntetlen marad az elkövető, és nem kap segítséget az áldozattá vált gyerek. Sokan azt gondolják, a gyerekeket nehezebb lenne kezelni, ha ismernék a jogaikat, és élnének vele, pedig ez éppen azt jelentené, hogy komolyan veszik őket, és az értelmes korlátokat is könnyebben betartanák, teljesítenék a kötelezettségeiket, illetve mások jogait is figyelembe vennék. 

– Nálunk egyelőre nincs gyermekvédelmi ombudsman, és noha egy ideje nagyobb hangsúlyt helyeznek a gyermekjogra mint korábban, úgy tűnik, ez mégsem elegendő a változáshoz…

– Többen kezdeményezték már, hogy legyen gyermekvédelmi ombudsman, azonban az eddigi kormányok ezt nem támogatták. A gyerekek értéke – a látszat és az elvek ellenére – nem magas nálunk. Persze elméletben mindenki imádja őket, a gyakorlatban azonban nincs világos társadalmi felelősségvállalás, a családok nagyon kevés segítséget kapnak a gyerekek felneveléséhez, a szülői feladatok megosztásához, például szolgáltatások, közösségi együttműködés formájában.

– Mit tehet egy alulról jövő kezdeményezés a gyerekjogokkal kapcsolatban?

– Mivel Magyarország ratifikálta az ENSZ gyermekjogi egyezményét, és a belső jog részévé is tette, kötelező ötévenként jelentést benyújtania az ENSZ Gyermekjogi Bizottságához.  A kormányzati jelentések nem mindig mutatják a teljes képet, s éppen ezért van szükség a civil árnyékjelentésre is, amely jobb rálátást biztosít a problémákra. A Gyermekjogi Bizottság a civilekkel és a kormánnyal történt konzultációt követően közzéteszi záró észrevételeit, amelyek alapján lehet korrigálni a hibákat, teljesebben érvényesíteni a gyermeki jogokat, és ehhez a média, a nyilvánosság nagy segítséget jelent.

– Időről időre fellángol a vita az inkubátorprogram körül. Ha egy babát inkubátorba tesznek, sérül az az alapvető joga, hogy megismerje szüleit, ugyanakkor, ha nem tennék bele, meghalna. Nem ellentmondásos ez?

– Van itt egy kis logikai hiba: semmi evidencia nincs ugyanis arra nézve, hogy ha nem rakják be az újszülöttet az inkubátorba, akkor meghalna. A krízisben lévő terheseknek elsősorban a helyi szakemberektől kellene segítséget kapniuk ahhoz, hogy fel tudják nevelni a megszülető gyereket, vagy méltósággal le tudjanak mondani róla, ha kell, akkor titokban szülhessék meg és adják örökbe a babát. Az inkubátorokat  egyébként nem hirdetik, a krízisterhesek számára éppen az információhoz és segítséghez jutás a legnagyobb akadály. A magyarországi inkubátorok mellett nincs se szórlap, se más információ  jogokról, lehetőségekről, más alternatívákról. Előfordult olyan eset, hogy egy anya nem tudott az inkubátorról, ezért bevitte újszülött babáját a kórház recepciójára. Ez nem minősült törvényesnek, ha viszont 20 méterrel odébb, az inkubátorba teszi be a gyereket az legális lett volna. Tatabányán egy anya az orvos kezébe tette a babát egy kórházi folyosón, mégis, több megyében keresték a rendőrök, mert ez nem törvényes lehetőség. Ez az anya egyébként azért nem mondott le a gyerekről hivatalosan, mert attól félt, hogy a két nagyobb gyerekét elveszik tőle.  

– Mi a helyzet azzal amikor nem az anya teszi a gyereket az inkubátorba, és nem önként mond le róla, hanem kényszerítik?

– Nem lehet mindenhová inkubátort tenni, s eközben felvetődik a kérdés, hogy nem inkább a meglévő ellátórendszert kellene úgy átalakítani, hogy a krízisben lévő várandós anyák információhoz, segítséghez, támogatáshoz jussanak? A legtöbb újszülöttgyilkosság megelőzhető lenne, ha az anya ismerné a lehetőségeit, jogait, és bízna a szakemberekben. Szlovákiában ingyenes segélytelefon van, amelyet bármikor felhívhat a bajba került várandós nő, vagy családtag, és mivel tudnak is erről a lehetőségről és használják is, alig van olyan hogy az anyával ne tudnának beszélni, felajánlva alternatívákat, segítséget. Jó lehetőség az anonim szülés, amikor biztonságos körülmények között szülhet egy nő, és minden szükséges információt megkaphat. Ugyancsak fontos kérdés, hogy mi lesz a többi családtaggal, apával, nagyszülőkkel, testvérekkel, akik nem kapnak esélyt a kisgyerek felnevelésére, pedig lehet, hogy akarnák ezt. Az is aggályos, hogy Magyarországon 2013-ban a kórházi szülészetek 80 százalékán még mindig elválasztják az újszülötteket az anyáktól, és külön helyezik el őket. Ez is összefügg a gyerekjoggal, és nehezíti az anya-gyerek kötődés kialakulását. A nővérek, az orvosok sokszor nem támogatóak, nem kapnak képzést e téren, nem értik a jelentőségét az együttes elhelyezésnek. A kórházi gyerekelhagyásnak,  érzelmi elhanyagolásnak oka lehet ez is, ami sérti a gyerekek jogait.

A jelentés magyarul és angolul, valamint  a kötet  teljes szövege, és a hozzá készült filmválogatás itt érhető el!