Szívvel, lélekkel együtt… – ikrek vagyunk

A többség, ha ikreket lát úgy gondolja, hogy egymás hasonmásai. Nemcsak külsőre, de belsőre is. Olyan mélyen, hogy szinte már a szívük is egyszerre dobban. De mi van akkor, ha a két azonos külső, egymástól eltérő belsőt takar? A huszonéves Légrádi lányokkal beszélgettünk ikerségükről.

Az ikrek mindig csodálatot és érdeklődést váltanak ki az emberekből, ha kilépnek az utcára. Rengeteg szakirodalom és kutatás foglalkozik azzal, hogy mennyire bensőséges is valójában az ikrek kapcsolata. Elképesztő történetek látnak napvilágra arról, hogy egymásról nemtudó ikertestvérek megérzik a másik fájdalmát, vagy annyira hasonló ízlésük van, hogy azonos külsejű férfiba szeretnek bele és szülnek egyszerre gyereket. Légrádi Vivi és Kriszti 21 évesek, nem ismerem őket, de annyi mindent hallottam az ikrekkel kapcsolatban, hogy szinte úgy érzem, ismerem a titkos, belső történetüket és gyerekkori csínyjeiket. Természetesen nem így volt. Két különálló és teljesen egyedi egyetemista lánnyal beszélgettünk.

CSALÁDHÁLÓ: Csaltatok már, kihasználva azt, hogy ennyire hasonlítotok egymásra?

Vivi: Az igazat megvallva, nem csaltunk vagy éltünk vissza azzal, hogy ikertesók vagyunk. Pár kisebb csíny, tanárok megviccelése persze volt, de komolyabb esetekre nem igazán emlékszem.

Kriszti: Egyszer bolondok napján megvicceltük a tanárokat általános iskolában. (Nevet) Megcseréltük a helyünket es egymás helyett válaszoltunk a kérdésekre.

CSH: Azonos az ízlésetek? Pasik, ételek, zenei ízlés vagy akár öltözködés terén?

Vivi: Véleményem szerint sok mindenben azonos az ízlésünk, például sok étel van, amiket mindketten imádunk. Zene terén is nagyjából ugyanazokat szeretjük, a fiúk terén viszont más a helyzet.

                                                              -Összenéznek és nevetnek-

Kriszti: Az évek során sokat változtunk, formálódott az ízlésünk is. Az öltözködésünkben már nagyobb eltérések is vannak.

CSH: Természetben és felfogásban mennyire hasonlítotok egymásra?

Kriszti: Szerintem a természetünk különböző, máshogy látjuk a világot. Viszont vannak dolgok, amiben osztjuk egymás véleményét. Családi dolgokban általában egy oldalon állunk.

Vivi: Felfogásban abszolút hasonlítunk egymásra, természetben már más a helyzet. Vannak helyzetek, amiket teljesen másképp reagálunk le, de ugyanakkor előfordul az is, hogy ugyanazt a kérdést ugyanabban az időben feltesszük például az előttünk ülő embernek, ez nagyon vicces szokott lenni. Ahogy mondani szokás: „egy rugóra jár az agyunk”.

CSH: Milyen volt egy ikertestvér mellett felnőni?

Vivi: Én imádom, hogy van egy ikertestvérem, és nem hinném, hogy ennek bármi negatív oldala lett volna. Persze kicsit unalmas így 21 év után az, hogyha idegennel találkozunk mindig minden ember ugyanazokat a sablon kérdéseket teszi fel, például: „ha az egyikőtöknek eltörik a karja, a másik is érzi?” De ettől eltekintve, valami kapocs mindig is volt közöttünk, ami majdhogynem leírhatatlan. Ezt szerintem egy „sima” (csúnyán fogalmazva) testvérrel nem igazán lehet átélni.

Kriszti: Ezt sokan szokták kérdezni, de én nem látok extra különbséget hogy ikertestvér mellett nőttem fel. Leszámítva, hogy kis korunkban sokan néztek meg minket. Nem szerettem, amikor kislány korunkban anyu állandóan ugyanolyan ruhába öltöztetett.

CSH: Változott valamiben az egymáshoz fűződő viszonyotok az évek alatt?

Kriszti: Szerintem igen, komolyabbak lettünk, ezáltal a testvéri kötelék is szorosabb lett. 

Vivi: Nem hinném, hogy változott volna, ugyanolyan jó a viszonyunk, mint gyerekkorunkban, és a viták is ugyanúgy megvannak közöttünk. Formálja a testvéri kapcsolatunkat, hogy Kriszti már nem a szülői házban lakik, de ettől nem lett rosszabb semmi.

CSH: Ha már annyit emlegettétek: volt olyan, hogy megéreztetek valamit, ami a másikkal történt?

Vivi: Igen, volt már olyan, hogy megéreztem, hogy Krisztinek éppen valami baja van. Nem is inkább fizikálisan értem, hanem érzelmileg. Ilyenkor általában már tárcsázom is a számát, és nagyjából mindig működik közöttünk ez a tudatalatti megérzés.

Kriszti: Talán egyszer volt rá példa, amikor kiskoromba eltörtem a kezem. Mintha ő tudta volna, hogy történt velem valami. Ez a megérzés dolog nálam jobban működik, de nem kifejezetten csak Vivire nézve, hanem a családtagjaim felé is. 

Vivi: Igen, ez fura, de, amikor eltört a karod, nem is azt éreztem, hogy fáj a karom, hanem, hogy szomorú vagy. Arra valahogy mindig ráérzek, bármilyen messze is van tőlem.

CSH: Sokan gondolják úgy, hogy jót tesz az ikreknek, ha szétválasztják őket és más iskolába, de legalábbis más osztályba járnak így teret adva a saját egyéniség kifejlődésének.

Kriszti: Nekem nagyon jó volt, hogy egy iskolába és osztályba jártunk, hiszen egy csomó közös emléket szereztünk így.

Vivi: Én egyáltalán nem értek egyet ezzel a felfogással. Szerintem ez nevelés kérdése. Mi ugyanolyanok vagyunk, mint egy teljesen normális másik tervérpár, nem értem azokat a szülőket, akik így gondolkodnak. Az ikreknek úgyis van egy természetes kötődésük egymás felé, amíg lehet, nem is kell őket ketté választani, mert ha mindkét gyerek normálisan van nevelve, és nem nyomják el egymást, akkor épphogy a két iker segíti, és erősíti egymást az élet minden területén.

CSH: Másként kezelnek, mikor megtudják, hogy ikrek vagytok? A meghökkenés vagy az érdeklődés a gyakoribb?

Vivi: Mindig előfordul, hogy másképp kezelnek emiatt. Az emberek kíváncsiak egy ikerpárra, mert nem minden nap jön szembe velük az utcán két ugyanolyan ember. Inkább az érdeklődés volt a gyakoribb, általában minden barátomnak az volt az első kérdése, hogy mikor ismerhetik meg az ikertesóm, mikor találkozhatnak velünk, amikor együtt vagyunk.

Kriszti: Én nem érzem, hogy másképp kezelnének. Viszont az feltűnt, hogy nagyon tetszik az embereknek, ha megemlítem, hogy van egy ikertesóm.

CSH: Mit gondoltok az olyan filmekről, ami ikrekkel kapcsolatban készült vagy szerepelnek benne? A két Lotti nagy siker volt régen vagy az Olsen ikrek történetei…

Kriszti: Általában tetszenek. Vicces, amikor látom, hogy mennyi módon lehet megviccelni az embereket ha, van egy ikertesója az embernek.

Vivi: Szeretek dokumentumfilmeket nézni, és ikrekkel kapcsolatos ilyen filmeket is néztem már. Érdekes dolgokat tudhatok meg belőlük, és mivel érintett vagyok a témában, így főleg érdeklődéssel figyelem.

CSH: Szeretnétek, ha nektek is ikreitek születnének?

Vivi: Nekem teljesen mindegy, hogy ikreim születnek-e vagy sem, de ha választani lehetne, akkor én inkább nem ikreket szeretnék, mivel én is iker voltam. Most legyen egy kis változatosság. (Nevet)

Kriszti: Számomra sem fontos, hogy ikrek legyenek. De természetesen nagy csoda lenne, ha érkezne meg egy ikerpár a családba.

CSH: Mi a legjobb és legrosszabb dolog abban, hogy ikrek vagytok?

Vivi: A rossz, hogy folyton összekevernek miket az utcán/szórakozóhelyen, ami kellemetlen szituációkat szülhet.

Kriszti: Engem csak az zavar, mikor egy embernek tekintenek minket és általánosítanak az ikersztereotípiákkal.

Vivi: A jó pedig számomra az, hogy egy leírhatatlan és örök kötelék van közöttünk. Ez soha nem szakítható el.

Kriszti: Ez egy nagyon mély lelki kapcsolat…