Újrajátszott átkok – van kiút? III. rész

Csupán egy gondolat, egy fél mondat elég ahhoz, hogy az anyaméhben fejlődő magzat megérezze: nem várják őt ebben a világban. Vajon milyen traumákat él át egy baba édesanyja hasában? Erről kérdeztük F. Galló Béla pszichoteoretikust cikksorozatunk harmadik, befejező részében.

– Ismer olyan párt, akire azt mondja, nyugodtan vállalhatnak gyereket?

– Igen, láttam nagyon jó programozottságú embereket, akiknek gyönyörű utódai születtek. Az ilyen apákat és anyákat akarták annak idején a szüleik, támogató környezetben fogantak és nőttek fel, így az énerejük erős lett.

– Ha valakit nem akartak, akkor nem lehet “ideális” utóda?  

– Akkor kizárt. Egy dolgot nagyon komolyan kell venni: egy párról pontosan lehet tudni, hogy utóduk lesz, vagy csak szaporulatuk. Mechanikus gyermekgyártásból ugyanis nem lesz utód. Sokan a szüleik újrajátszási kényszeréből adódóan szaporodnak. A ma élő emberek nagy részének az a legfőbb traumája, hogy nem várták őket, vagy a szüleikkel történt dolgok miatt szaporodással kapcsolatos szorongásuk alakult ki.

– Pontosan mi történik akkor, amikor egy nő megtudja, hogy várandós, és megijed?

– Már a riadalom karaktere meghatározza, milyen lesz a magzat életének kezdete. Nagyjából a hatodik-nyolcadik hét körül válik biztossá a várandósság. Elindul egy intenzív agyműködés: az anya végiggondolja, fel tudja-e nevelni, elég nagy-e a lakás, ahol laknak, stb. A riadalom lehet pozitív, és negatív is, és ez már eleve meghatározza a magzat jövőjét. Ha nem várják a babát, a várandósság 12. hetéig nagyon sokat számít, ki “támadja meg” a magzatot (szóban, gondolatban, stb.): az apa vagy az anya, mivel ettől függ a kialakuló patológia típusa. Ha az anya, akkor általában daganat, paranoid skizofrénia, hisztománság jelentkezik, hiszen menekülne, rejtőzködne a gyerek. Ha pedig az apa utasítja el a születendő gyereket, autizmus, epilepsziára való hajlam, szélsőséges esetben pedig akár értelmi fogyatékosság is megjelenhet. A megfigyelések azt mutatják, hogy a csecsemőhalálozási arány, az agykárosodás, a mentális retardáltság jóval gyakrabban fordul elő nemkívánt gyermekeknél. A 7. és 21. nap között alakul ki a magzat három csíralemeze, amelyből a szervek és szövetek kifejlődnek. Ez az időszak rendkívül fontos abból a szempontból, hogy az anyával mi történik, ugyanis bizonyos események, gondolatok, érzések meghatározható betegségeket generálnak a magzatban. Ha például az anyát fizikai, vagy mentális támadás éri, adrenalint kezd termelni, s mivel a magzat számára ez lesz a természetes közeg, születése után ezt próbálja majd megteremteni, vagyis könnyen adrenalin-, vagy indulatfüggővé válhat. Ha az anya, vagy bárki a környezetben akár csak elgondolkodik az abortuszon, a magzat megéli az élete elleni támadás traumáját és később azt fogja kérdezni, van-e joga élni egyáltalán? Azokban az esetekben, amikor a magzatot nem sikerül elvetetni az abortusz során, a gyermekben nagyon komoly skizofrén, pszichotikus, paranoid hajlam fejlődik ki.

– A spontán vetéléseknek is valamilyen trauma áll a hátterében?

– Amikor nem kívánt utódok próbálnak gyermeket nemzeni, gyakran végződik vetéléssel a terhesség. Ilyenkor a generációkon keresztül öröklődő abortuszkísérletek emléke aktiválódhat a magzat annyi idős korában, mint amikor az ő anyját, nagyanyját, stb. akarták elvetetni.

– Ezek alapján a mesterséges megtermékenyítés is traumatizáló egy magzat számára?

– Ha beavatkozunk az emberi biologikumba, az mindig traumákhoz vezet. Amikor a petesejteket és a hímivarsejteket kiemelik a természetes közegükből és manipulálják őket, miközben hiányzik a hívójel a szaporodásra, a spermiumok irányt vesztenek, hiszen nincs meg bennük a természetes szaporodási gesztus. A lombikgyerekek hipnózisban sokszor számolnak be szédülésről, fázásról, irányvesztésről. A mesterséges megtermékenyítésnél a magzat mindig emlékezni fog a pipettára, a sötétre, a fagyasztásra, az elhalt testvérekre. A bennük lévő információhalmaz sérült, így gyengül a pszichoszomatikus egységük is. A helyzetet tovább nehezíti a beavatkozáshoz szükséges kötelező hormonkezelés, amely a nő pszichogenetikai programjába is beavatkozik, márpedig az képezte a nő újrajátszási kényszerének alapját. Ennek következtében gyakran jelenik meg daganatosodás, hiszen a nőben biológiai és pszichológiai konfliktus alakul ki. A mesterségesen megtermékenyített anyák figyelmét erre fel is hívják a beavatkozás után a gyógyszerek “mellékhatására” hivatkozva. A valódi ok azonban a gyermekvállalással kapcsolatos sérelem, elutasítás: ha ennek a nőnek az anyja, vagy a nagyanyja nemkívánt gyermek volt.

– Milyen szabály szerint ismétli a magzat később a traumáit?

– Egy magzati hét egy születés utáni évnek felel meg. Ha például a magzatot a 15. héten éri trauma, akkor 15 évesen fogja az annak idején magzatként átélt helyzethez hasonló szituációt megteremteni, hogy jobb immunválaszt adhasson rá.

– Mi van, ha egy babát nagyon várnak, de a kórházban születése után azonnal elviszik vizsgálatra, vagy inkubátorba teszik? Ilyenkor is ősbizalomvesztés van annak ellenére, hogy kilenc hónapig őszintén várták az érkezését?

– Ilyen esetben is megjelenik az anyavesztés, de legalább van hová visszatérni, hiszen a kilenc hónap harmonikus volt a baba számára. Terápiás céllal sok páciensemmel fényképeztettem le régebbi inkubátorokat, s a lenagyított fotó alá odaírattam velük, hogy “mama”. Az egyik hozzám járó anorexiás hölgynek nagyon rossz kapcsolata volt az anyjával. Miután az inkubátoros fotót elkezdte magánál hordani, négy és fél kilót hízott két hónap alatt és az édesanyjával is sokat javult a viszonya.

– Úgy érti, az inkubátor az anya?

– Pontosan. Amikor egy ilyen kisbaba megszületik, semmit nem tud a világról, és az első, amivel találkozik, az az inkubátor. Meleget ad, véd, biztonságot nyújt. A bevésődés, az imprinting során az agy ezt jegyzi meg.

– A baba születése után a legtöbb anya kizárólag a gyermekére tud figyelni. Milyen ez egy férfi számára?

– A szülés utáni első hat hónapban az anyák gyakorlatilag szimbiózisban élnek a gyerekükkel. Hatalmas vérveszteségük volt, repedtek, átvágták a gátjukat, megcsászározták őket, aranyerük van, kialvatlanok…ilyenkor az a legjobb a számukra, ha a párjuk békén hagyja őket. Egyébként éppen ezért a férfiak tesztoszteronszintje is csökken, de ezt persze nem lehet kimutatni, bevallani a világ felé, ez nem elég “férfias”. Azt is sokszor halljuk, hogy a férfiak néha irigyek a megszületett gyerekre. Pedig sokkal inkább arról van szó, hogy a férfiakban ilyenkor megidéződik a csecsemőemlék és ők is oda szeretnének bújni az “anyához”, hogy őket is simogassák, becézgessék.

– És ha nem jó az a csecsemőemlék?

– Ha rossz emlékeik vannak, akkor be akarják pótolni azt, amit nem kaptak meg.

– Hogyan várhatunk “helyesen” egy gyermeket?

– Abból lesz igazi szülő, aki tudatos az utódhagyást illetően, nincs benne kényszer. És még ha erősen traumatizált családról is van szó, léteznek olyan korrekciós pontok a várandósság során, amelyeket meglátva erős énerővel rendelkező gyermek születhet. A legfontosabb érték a gyermeknemzésben a szándéknélküliség, vagyis az az ártatlanság, amikor a gyermekfoganást tényleg az Isten vagy az élet ajándékának tekinti két egymást szerető ember.

– Ezek szerint, aki nem így áll hozzá a gyermekvállaláshoz, az ne is akarjon utódot?

– Sajnos a gyermekvállalás szent és sérthetetlen, annak valódi indítékát szigorúan tilos megkérdőjelezni, megkérdezni, pedig rengeteg hazugság tapad hozzá, de nem lehet őszintének lenni, mert mit szól a párom, a szomszéd, a szüleim, a társadalom. És elég annyi, ha az apa attól fél, hogy nem tőle van a gyerek, vagy az anyuka szülei, nagyszülei nem támogatják a terhességet, ha valódi ok az önvigasztalás, valakinek a büntetése, anyavesztés, vagy szeretethiány kompenzálása, félelem az egyedülléttől, az anyagi bizonytalanságtól és máris megjelenik a nőben a sértettség, a szorongás, ami identitászavarhoz vezethet a gyereknél. A magzatban rögzülő traumaélmények az élet meghatározott pontjain ismétlődni fognak. Ilyenkor lenne nagy szükség arra, hogy az anya őszintén elmondja, annak idején miket érzett, gondolt, hallott, tapasztalt, amíg a babát várta, de ez sajnos nagyon ritka.