Vajon lehet békében válni?

Vajon minden esetben az anyához kerül a gyermek? És milyen szempontok alapján dönt a bíróság a gyermektartásdíj összegéről? És mennyi időbe telik egyáltalán elválni? A válaszokat dr. Sztanó Judit családjogi ügyvédtől kaptuk.

– Az 1952-es családjogi törvény szerint a házasság akkor bontható fel, ha az véglegesen és helyrehozhatatlanul megromlik. Tapasztalata szerint milyen okok vezetnek manapság ehhez az ”állapothoz”?

– Nagyon változó indokokkal találkoztam praxisom során. Leggyakrabban egyszerűen elhidegülnek egymástól a felek, de sokszor az alapvető életfelfogás –, és szemléletbeli különbségek vezetnek a közös jövőkép elvesztéséhez, az eltávolodáshoz. Megfigyelhető tendencia, hogy rendkívül magas a száma azoknak a válásoknak, ahol még egészen picik a gyerekek, és néhány évi házasság után a bíróságon köt ki a pár. Sokszor hiányzik a tolerancia, egymás elfogadása. Ugyanakkor érzésem szerint nem ritka az sem, amikor nem megoldhatatlannak tűnő problémák esetében is a „könnyebbnek tűnő utat” választják, azaz beadják a válókeresetet…

– Valóban olyan könnyű lenne? Milyen lehetséges módjai vannak a házasság felbontásának?

– Felbecsülhetetlenül fontosnak tartom, hogy a válás lehetőség szerint közös megegyezéssel történjen, ezért maximálisan arra törekszem, hogy ezt elősegítsem. Abban az esetben ugyanis, ha a felek között a válás szándékában és a családjogi törvényben előírt egyéb kérdésekben – közös gyermek elhelyezése, gyermektartás, szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás, házastársi tartás, közös ingóvagyon megosztása, a közös lakás használata – konszenzus van, és egyezséget tudnak kötni, akkor a bíróság nem vizsgálja a házasság felbontására vezető okokat, tehát nem kell a bíróság előtt „kiteregetni a szennyest”. Így jó esetben a felek között nem mérgesedik tovább a viszony az eljárás alatt. Szintén fontos szempont lehet, hogy így jóval gyorsabban zajlik le a bontóper, és szerencsés esetben egy éven belül lezárulhat a procedúra.

– És mi történik akkor, ha mégsincs közös megegyezés?

– Ebben az esetben a bíróságnak részletes bizonyítási eljárást kell lefolytatnia és részletesen vizsgálnia kell a házasság felbontásához vezető okokat is. Ennek iránya természetesen függ attól, hogy a felek között mely kérdéseket illetően van vita. Amennyiben a gyermekek elhelyezése vagy a kapcsolattartás körében nincsen egyetértés, akkor pszichológus szakértő bevonásával hozza meg a bíró a döntést. Vagyonjogi vita esetén akár hosszú évekig elhúzódhat a per. Ügyvédi szempontból azt tartom sikernek egy bontóperben, ha abban tudok segítséget nyújtani, hogy a felek között létrejöjjön egy közös megegyezés, ami lehetővé teszi a hosszú évekig tartó jogvita elkerülését. Mindez elsősorban a gyerekek szempontjából lehet fontos, hiszen a szülők között elhúzódó vita nekik árt a legtöbbet.

– Milyen szélsőséges esetekkel találkozott munkája során a gyermekek elhelyezése esetén?

– Néhány éve megtörtént, hogy az apa az édesanya tudta és beleegyezése nélkül külföldre vitte a gyermeket. Végül egy rendkívül hosszú és bonyolult eljárást eredményeképpen vált lehetővé, hogy az anya ismét láthassa a fiát. Alapvető problémának látom azonban azt is, hogy gyakran éppen az anyuka igyekszik elzárni és elszigetelni a külön élő apától a közös gyermeket. Talán maga sem tudja, hogy ezzel éppen neki árt a legtöbbet.

– Napjainkban előre eldöntött kérdés a bíróságokon, hogy az anyához kerülnek a gyerekek?

– Amennyiben a felek a gyermekelhelyezés ügyében nem tudnak megegyezni, úgy a bíróság a gyermek érdekének elsődlegessége alapján dönt.  Ennek során a perben a már korábban említett pszichológus szakértő segítségével a szülők nevelési alkalmasságát vizsgálja. Egészen kicsi gyermekek esetében valóban általános gyakorlat, hogy az anyukánál kerülnek elhelyezésre. Viszont azt rendkívül fontos megjegyezni, hogy tapasztalatom szerint ritkán fordul elő, hogy az apa azt kérje a bíróságtól: hozzá kerüljenek a kicsik. Az esetek túlnyomó részénél beleegyezik az elhelyezésbe, így a bíróság gyakran nem is kerül abba a helyzetbe, hogy vizsgálnia kellene a szülők alkalmasságát.

– A gyerektartásdíj mi alapján kerül megállapításra?

– Ideális esetben a szülők ebben a kérdésben is megegyezést tudnak kötni, így a bíróságnak nem kell részletes bizonyítást felvennie a felek jövedelmi és vagyoni viszonyaira vonatkozóan. Amennyiben ez mégsem valósul meg, akkor egy ilyen jellegű bizonyítás a perben elkerülhetetlen. A tartásdíj összegét gyakorlatban az átlagos havi jövedelem 15-25 százalékában állapíthatják meg, de olykor határozott összeg fizetésére kötelez a bíróság. Tapasztalatom szerint sajnos gyakran fordul elő, hogy a tartásdíj fizetésére kötelezett fél a valós anyagi viszonyai eltitkolására törekszik. Erre kiváló példa a papíron minimálbérrel rendelkező vállalkozó. Ebben az a legszomorúbb, hogy nemcsak a volt házastársnak, hanem a saját gyermeküknek ártanak.

– Visszakanyarodva az anyagi kérdések eldöntéséhez, egy házassági szerződés felgyorsíthatja-e a vagyonmegosztási procedúrát?

– Mindenképpen hasznos lehet, hiszen ebben az esetben a házastársak előre rendezik az egymás közötti vagyoni viszonyaikat, ezáltal a kapcsolat megromlása esetén nagy eséllyel elkerülhetik az évekig tartó jogvitát. A házassági szerződés azonban hazánkban továbbra sem túl elterjedt.