Változókor az erősebbik nemnél – a hormonok játéka
Kevesen tudják, de a férfiaknál 50-60 éves koruk között ugyanúgy jelentkeznek „klimaxos” tünetek, mint a nők esetében. Ilyenkor még tanácstalanabbá válhatnak, hiszen náluk nincs olyan egyértelmű jele a változó kornak, mint a nőknél a menstruáció elmaradása.
Állandó szakértőnkkel, Bogár Zsuzsa tanácsadó pszichológussal beszélgettünk elsősorban a férfiak hormonváltozásairól, de természetesen nem hagyhattuk ki a téma boncolgatása közben a nőket sem…
Családháló: Hormonháztartásuk van a férfiaknak is, és hogyha felborul, akkor az hasonlóan komoly változásokkal jár, ugyanúgy, mint a nők esetében. Az orvostudomány is egyre többet foglalkozik ezzel a problémakörrel. Tényleg valós probléma? Kiket érint?
Bogár Zsuzsa: Valós probléma, és egyre több orvos specializálódik erre a területre, hogy a férfiakon segítsen ebben az életszakaszban. Van ennek egy testi oldala is, ahogy mondtad a hormonháztartás felborul, ez orvosi oldal, biológia, hogy milyen változások mennek végbe a testben.
Van ennek azonban egy lelki oldala is, hiszen a hormonháztartásunk szorosan kapcsolódik a lelki életünkhöz is, és a férfiaknál is megmutatkozik ez, hogy abban az időszakban, amikor ezek a testi változások végbemennek bennük, ez a lelkükben is változást hoz.
Elképzelhető, hogy depresszívebb hangulatba kerülnek ebben az időszakban. Ez nemcsak a hormonháztartással függ össze, hanem megélik magát az öregedést is. Esetleg megérzik, hogy nem tudnak már mindenben úgy teljesíteni, ahogy eddig. Itt akár a szexuális teljesítményre is gondolok. De valós probléma lehet a sportban és a munkában felmerülő visszaesés. Amikor megérzik a határaikat.
CSH: Ennek a folyamatnak lehet a része a kapuzárási pánik is?
BZS: Így van, ehhez valamennyire kapcsolódik. Ilyenkor nem csak a korlátaikkal szembesülnek, hanem sokan visszatekintenek az életükre, hogy hol is vagyok most, elértem-e azt, amit kitűztem húsz évesen célnak. Valóban ott vagyok-e ahol szeretnék lenni. Akár munkában, akár párkapcsolatban. Helyemen vagyok-e?
Ilyenkor bizony előjönnek azok az érzések, gondolatok, hogy lehet, hogy nincs sok hátra, és ha vannak vágyaim céljaim, akkor azokat most lehet megvalósítani.
CSH: Ha jól sejtem ez a kapuzárási pánik nemcsak a férfiakat érinti, hanem a nőket is. Csak a férfiakról léteznek főként képek ezzel kapcsolatban, hogy véget vet a házasságának, kilép a munkahelyéről, tényleg ezzel végződhet ez az állapot?
BZS: Igen, lehet ez is egy tünete a kapuzárási pániknak, hogy valamit változtat az életében, amiről érzi, hogy már hosszú ideje nem megfelelő, nem abban a párkapcsolatban van, amiben szeretne lenni, és a kirepülő, felnövekvő gyerekek már nem tudják összetartani a két felet.
A munkában nem érzi, hogy a helyén van, még megvalósítana valami pluszt, valami másra vágyna.
CSH: Mi a tapasztalat, mennyire ad hoc jellegűek ezek a döntések a férfiaknál? Ha hirtelen döntenek, megbánhatják a tettüket?
BZS: Én azt gondolom, hogy itt már sokkal megfontoltabb döntéseket hoznak az emberek ebben az életkorban, és ami a külső szemlélőnek hirtelen döntésnek tűnik, az lehet, hogy már hosszú évek, évtizedek óta érlelődik a döntés abban a személyben, aki meghozza ezt a döntést.
Mivel itt arról van szó, hogy még most éljem meg, amit még meglehet, amit még eddig nem éltem meg, vagy amit húsz éve ott dédelgetek magamban, hogy ezt így kéne vagy úgy kéne, azt megteszi, és talán kevésbé fordul elő az, hogy akkor ilyenkor vissza akarja csinálni.
CSH: Ha nem arról beszélünk, hogy valaki a társát hagyja el, hanem munkahelyet vált, vagy a kocsit motorra, vagy szerinte menőbb autóra cseréli, ilyen esetben a másik félnek mi a feladata? Elfogadónak, megértőnek kell lennie a másikkal szemben és támogatnia kell?
BZS: Én úgy gondolom, hogy elfogadónak, támogatónak kell lennie a másikkal szemben. Gyakran előfordul, hogy 60 fölött egy új hobbi jelenik meg az emberek életében, és mindenki feleslegesnek tartja, mert Minek az neki, miért költ feleslegesen ennyit…
Pedig ebben az életkorban a legfontosabb. Ilyenkor sokan már nyugdíjasok, nem dolgoznak, nem élik azt meg, hogy teremtenek valamit, nem élik azt meg, hogy napi szinten szükség van rájuk, és nagyon sokszor az okozhatja a depresszív hangulatot, vagy a magába fordulást, hogy haszontalannak érzik magukat.
Ilyenkor, ha találnak ebben a korban egy sportot, egy aktív hobbit maguknak az emberek, vagy bármit amitől lelkesek lesznek, ami leköti őket, ezek nagyon sokat tudnak segíteni abban, hogy a nyugdíjas évek örömben teljenek, ne pedig egy depresszív állapotban.