Virágsziromként nyíló nőiségem….

Horváth Krisztina fiatal nőként, nyitottan a világra észrevette, milyen sok nőiségében bizonytalan asszony, társra váró lány él közöttünk. Így elsősorban egyedülálló és társas magányban élő nőknek ad életvezetési tanácsot. Beszélgetésünk különösen aktuális, mert március világszerte, de az ősi magyar hitvilág szerint is a „Leány” időszaka.

Ahhoz, hogy mi nők megismerjük önmagunkat, erőnkbe állva visszanyerhessük, önbizalmunkat, önbecsülésünket, énképünk a helyén legyen és megmutathassuk megannyi gyönyörű szirmunk virágát, tanácsadás során a probléma hátterében álló szimbólumokon keresztül energetikai kiegyensúlyozást végzünk – kezdi a beszélgetési Krisztina. Az adott információ szimbolikájának értelmezése energo-információs szempontból történik.  

Tavasz kezdetén különösen időszerű a nőiességről beszélni, úgy tűnik, minden évben megkapjuk a lehetőséget, hogy a „leányságunkkal”, a női princípiummal foglalkozzunk. De vajon tényleg megtesszük-e?

Új kezdetet jelent valóban ez a március 21-ig tartó időszak. Gondoljunk csak arra, milyen óriási erővel rendelkezik az élő mag is: törékeny, védtelen, de mégis áttör a fagyos földön.  Ugyanígy a nő is gyenge és mégis nagyon erős. Egy kislány a világba érkezésekor csupa mosoly és bizalom, nincs gátló korlát egy kisgyermek számára, csak az öröm és a nyitottság jellemzi. Fokozatosan veszítjük hát el nemcsak a gyermeki ártatlanságot, de a nőiségünkbe vetett bizodalmat is.

Nekem úgy tűnik, a magyar nők nagyon több frontos harcot vívnak: a munkahelyen megbízható és alapos kollégák, a nyugati társadalmakhoz képest kiváltképp gondos anyák, de a nőiség-feleség szerep valahogyan sérül vagy háttérbe szorul. Miért van ez? 

Sok nővel találkozom, beszélgetek és hallgatom őket. Úgy látom, a nők valahogy nem állnak a helyükön, a saját erejükben.  Ha egy nő a saját erejében áll, a férfi is könnyebben tud hozzá igazodni. Mi nők vagyunk azok, akik hivatottak vagyunk a férfit elkísérni a saját lelkéhez.

Mi gátol benne minket, hiszen mindannyian erre vágyunk?

Elsősorban a hitrendszerünk, megszokásaink és az úgynevezett szokáskontrollok. Vagyis a szüleinktől örökölt, és öntudatlanul is átvett minta, valamint a generációkon át öröklődő és meghatározó minta és a környezeti hatások is alakítanak minket. Generációs vonalunkon rábukkanhatunk azokra a mintákra, amelyek áthatják a családi vonalat és meghatározzák azt, hogy egyes helyzetekben mit, hogyan kell, vagy nem kell tennünk. Sokszor tiltások, utasítások és lehetőségek kifejezései rejtik ezen mintákat. „ne vesszen kárba az étel”, „lehetnél ügyesebb is”, „a pénzért keményen meg kell dolgozni”, „a mi családunkban ez nem szokás”, „ne hozz szégyent a családra”.

Csupán a női minta van ránk befolyással, vagy esetleg a férfioldal is szerepet kap: nagypapák, apák, szépszülők?

Rendkívüli jelentősége van a férfi mintának, azaz annak, hogy milyen típusú férfiak fordultak elő a családban. Már a fogantatásunktól nem mindegy, hogyan viszonyulnak hozzánk a szüleink. Ha az apa és az anya a helyén áll, vagyis kerek egész férfiasságában, nőiségében, vállalja és igényli a szülői léttel járó felelősséget és feladatot, akkor a gyermek is ebbe a biztonságba fog megérkezni. Úgy látom, ha az anyaságot, a nőiséget, a szerető-társ megélésének szintjeit egy asszony egyensúlyban tudja tartani, akkor a gyermek is kiegyensúlyozott lesz, legyen fiú vagy lány.

Mi történt a mi generációs mintáinkkal itt Magyarországon? Miért van annyi szomorú család, szétfoszlott közösség?

Meglehetősen traumatikus volt az elmúlt évszázad is, ki tudja, az ősöknek mit kellett elszenvedni a nélkülözések, a vérontások alatt. Viszont sokan eljutnak arra a szintre – akár egy rosszul sikerült párkapcsolat, egyoldalú szerelem, vagy éppen magányos házasság után – hogy megérzik, valami nincs rendben, mert ugyanazok a hibák ismétlődnek generációról generációra. Ittas apa, esetleg mártír anya, de elég, ha csak a magányba behúzódott házasfelekre gondolunk. Miért nem működik egy kapcsolat? Miért válik ugyanúgy ittassá a férfi vagy a nő? Hogyan kapcsolt be nála a minta?Hol akadt be? Mi az oka annak, hogy egyes részünk letöredezett vagy éppenséggel letapadt, beleragadt a múltba, ami miatt nem érezhetjük magunkat teljesnek? Például a dédszülők házassága még jól működött, de a nagyszülők, szülőké már nem. Mi lehet vajon az oka? Nos, a mintákat felfejtve erre rá tudunk jönni…

Mik az eszközei ennek a „generációs mintakutatásnak”?

A probléma hátterében álló szimbólumokon keresztül energetikai kiegyensúlyozást végzünk.

Időre van szüksége a léleknek letenni a terheket, lépésenként haladva sikerülhet generációk terheitől megszabadulni, ezáltal felszabadultan élni hétköznapjainkat. Betegségek, depresszió, meddőség utalhat ezekre a szinte elviselhetetlen terhekre.  Sokan el sem hiszik, hogy tudnak változtatni a kialakult sémán, annyira reménytelennek tűnik. Pedig van kiút a sűrű erdőből. Ha már felismerjük a mintát, meg is oldottuk, mert felismerjük: innentől kezdve nem a miénk, hanem csak „örököltük”. Vagyis átírható a minta. Magam is sokáig keresgéltem, de ezt az utat meg kell járni.

Tehát ha az apuka iszákos volt és durva, attól nem biztos, hogy valaki ugyanilyen férjet választ magának?

Mindkét fél sajátos mintával, múltbéli generációs traumával – ilyenek lehetnek a felmenők abortusz-élményei, nemi erőszak, bántalmazás, érdekházasság és még sok minden – érkezik meg a házasságba, apaságba-anyaságba. egyszerűen nem tud bevonzani mást, csak az ugyanolyan szinten álló, azaz hasonló „csomaggal” érkező párt. S ebből következik, hogy „bekapcsolják” egymásnak a mintákat.

Ez pontosan mit jelent?

Adott egy rendes, dolgos férfi, aki a házassága után nem sokkal elkezd inni, és ezzel elindítja a lejtőn a családját. Mi történt a korábbi harmonikus, összeszedett férfival? Valahol biztos volt a másik generációs mintájában egy ilyen eset, mely a mai tudásunk szerint hetedíziglen hat.  Egész egyszerűen neki a házasság volt az a pont, ahonnan a generációs minta aktivizálódott. Vagyis a felmenőinek ugyanez a története, ami nála folytatódott. Szinte tükrözi egymást a két élet: férjjé és feleségé. Ezért nagyon fontos, hogy felismerjük, hol éljük már a generációs mintát, és honnan kezdődik a mi valódi életünk.