10 gyereknevelési elv, ami biztosan megdől

Várandósan még egész határozott elképzeléseink vannak a neveléséről, aztán amikor megszületik a gyerek, belátjuk, hogy nem is olyan könnyű a következetesség.

A második porontyot várva már nem ragaszkodunk görcsösen az eredeti nézeteinkhez, a harmadiknál pedig már lelkiismeret-furdalásunk sincs, ha nem a nagykönyv szerint mennek a dolgok. Kismamák meséltek sutba dobott nevelési elvekről.

1. Szentírásnak vettem a babatáplálási irányelveket…

…és sikerült is betartani sok mindent. Az első gyereknél. Kétéves koráig az édességről azt sem tudta, mi fán terem, azt a néhány véletlenül becsúszott túrórudit leszámítva, amit a dédinél kapott, mert ő már nem bírta elnézni, hogy szegényke nasi címen csak kölesgolyót vagy gyümölcsöt rágcsál. A második babánál is kitartottam egy darabig, aztán rájöttem, hogy jobb, ha nem görcsölök rá annyira, miután egyre gyakrabban csúszott ki a kezeim közül az irányítás. Féléves korában a nagytesó például bedugta a szájába a kakaóval teli cumisüveget, hogy érezze a nyuszis ital bársonyosságát, ő meg szívta, szívta boldogan. Jött a rudi, a ropi és a kindertojás. A bátyó önzetlenül minden finomságot meg akart osztani a kistesójával, és elég sokszor meg is tette.

2. Ragaszkodtam az állandó napirendhez…

…de ahogy jöttek a tesók, egyre reménytelenebbé vált, hogy betartsuk. Az első fiam ráadásul kiszámíthatóan szopott, evett, aludt, hamar átaludta az éjszakákat. Sokáig egyformán teltek a napjaink, órát lehetett volna igazítani hozzánk. A második gyerek már nem aludt annyit, én is fáradtabb voltam, elköltöztünk, kezdett megborulni a rendszer. Sokáig stresszelt a dolog, aztán a harmadik babánál már lazább voltam, rájöttem, hogy a lelki békém fontosabb, mint hogy azon görcsöljek, hogy pont hétkor legyen a fürdetés.