6 tipp, hogy könnyedén túléld a dackorszakot

Érezted magad kellemetlenül, mert gyermeked nyilvános helyen, mások szeme láttára vágta magát földhöz vagy kezdett éktelen hisztizésbe? A dackorszak a legtöbb szülő rémálma, tippjeinkkel azonban könnyedén átvészelhetitek.

A pszichológia a dackorszakot nagyjából a gyerekek kettő és négyéves kora közé helyezi. Ettől függetlenül az sem ritka, ha ennél előbb jelentkezik és/vagy tovább tart. A gyerek megváltozott viselkedésére a legtöbb szülő tanácstalanul tárja szét a karját, mert látszólag sem a kedves, vigasztaló szavak, sem a szidás nem oldja a feszült helyzeteket.

A babák az első hónapokban még egynek érzik magukat anyjukkal, majd nagyjából a kétéves kor kezdetén válik világossá a számukra, hogy ők is saját akarattal rendelkező önálló lények. Hatalmas felfedezés és változás ez a kicsik életében, aminek egyre nagyobb és határozottabb hangot adnak – az akaratukkal ellenkező dolgokra a legtöbben hisztivel, sértődéssel, dühvel válaszolnak. A gyerek nemcsak a szülői döntés ellen dacolhat, viselkedése háttérében a kistestvér érkezése, bölcsőde vagy óvoda kezdése, de még a szülők között feszülő problémák is megbújhatnak.

1. Légy következetes

Hogy a dackorszak – sokszor bizony idegtépő – időszakát minél egyszerűbben és gyorsabban átvészeljétek, a következetesség a legfontosabb eszköz a kezedben. Ha egyszer kimondod, hogy “nem szabad”, bármennyire sikít, hisztizik, ordít a gyereked, ne engedj neki. A gyerek dühe sosem a személyed, hanem a tiltás ellen irányul. Ha engedsz a hisztinek, azzal csak megerősíted őt abban, hogy a viselkedésével érvényesíteni képes az akaratát. Ha kijelentetted, hogy nem ehet több csokoládét, akkor ne adj neki még egy kockát csupán azért, mert előbb abbahagyja a sírást. Meglátod, idővel a gyerek megszokja, hogy nem érdemes fellázadnia a tiltásod ellen, hiszen azzal úgy sem ér el semmit sem.

2. Fő a türelem

A türelem a következetesség melletti második legfontosabb eszköz a kezedben. Bármennyire is bosszant a gyerek viselkedése, ne vedd fel, hanem próbálj meg minél több türelmet, nyugalmat magadra erőltetni. Nem oldod meg a helyzetet, ha te is kiabálsz a gyerekkel, már pedig csak attól fog lehiggadni, ha látja és érzi a nyugalmadat. Végy inkább néhány nagy levegőt, számolj el tízig és legfőképp ne végy tudomást a hisztiről. Inkább hagyd őt magára, amíg lehiggad. Csukd be a szobája ajtaját, de mielőtt kimennél, mondd el neki, hogy amint befejezte a sírást és megnyugodott, játszotok együtt valami izgalmasat. A dühét megértheted, de a viselkedését nem kell elfogadnod. Kisebb gyerekeknél az is megoldás lehet, ha néhány percre egyedül hagyod – persze mindig úgy, hogy lásd, mit csinál.

3. A csitítgatás csak olaj a tűzre

Ha elkezdődött a hiszti, nem érdemes a gyereket csitítgatni, mert valószínűleg csak még hangosabban fog sírni, hiszen nem teheti meg azt, amit szeretett volna. A kisgyerek még nem tudja kezelni a saját dühét. Csak azzal vigasztalódna, ha megengednéd neki, amit megtiltottál. Nem kell szólnod hozzá, mert ilyenkor a kedves szavakra is többnyire elutasítással reagál. Amikor úgy látod, hogy kezd lecsillapodni, vesd be a fantáziád, próbáld meg elterelni a figyelmét arról, amit korábban csinálni akart. Adj neki játékot, vagy ülj le mellé, énekelj, tapsolj neki. Fontos, hogy a figyelmét soha ne étellel vagy édességgel vond el, mert így az tudatosodhat benne, hogy a konfliktusok megoldása az evés, már pedig az elhízáshoz, súlyproblémákhoz vezethet. Természetesen a szidás, a verés sohasem lehet megoldás, azzal csupán a saj