7+1 tipp, hogyan zökkentsd vissza családodat a munkás hétköznapokba
Pár nap és újra indul az óvoda, iskola, ha nem szeretne kedvetlen, álmos gyerekkel küzdeni az első napokon, fel kell készítenie, hogy ne érje váratlanul.
Pár nap és újra indul az óvoda, iskola, ha nem szeretne kedvetlen, álmos gyerekkel küzdeni az első napokon, fel kell készítenie, hogy ne érje váratlanul.
Minderről nagyon sok okosságot össze lehet szedni, egy azonban megváltoztathatatlan:így vagy úgy, de mindenkinek nehéz lesz a visszazökkenés.
Az átállás persze megkönnyíthető, ebben próbálunk segíteni. Ma péntek van, vagyis nem vagyunk elkésve a hétfői kezdésre, mindenesetre ma legkésőbb el kell kezdeni.
Fektetési, kelési idő visszaállítása
Szünetekben nemcsak mi felnőttek, hanem a gyerekeink életritmusa is megváltozik. Valamivel később fekszenek, valamivel később kelnek, ami általában nem egyezik a tanítási napokon megszokott menetrenddel.
Kezdés előtt pár nappal mindenképp érdemes visszaállni az eredeti rendre. Fektessük le időben, keltsük korábban, így nem az első óvodai, iskolai napon jön a meglepetés.
Beszéljük meg!
Főleg kisebb gyerekeknél lehet működőképes, ha pár nappal az óvoda-kezdés előtt már figyelmeztetjük, hamarosan újra járni fog.
Ne terheljünk azonnal
Ahogyan mindenben érdemes, úgy ebben is jó törekedni a fokozatosságra. Ha egy mód van rá, ne a szünet utáni első napokban várjunk csúcsteljesítményt a gyerektől, hiszen ilyenkor különösen megterhelő lehet számára. Hagyjuk, hogy újra ráálljon a napi ritmusra, megszokja az új helyzetet, a „nagy dolgok” várhatnak.
Fontos – jegyzi meg a témában írt cikkében Makai Gábor klinikai szakpszichológus -, hogy a munkába való visszailleszkedés nehézsége egyéni. „Az emberek többsége az elején „álmodozik”, sokkal fáradtabbnak érzi magát a nap végére. Gyakran felidézik gondolatban a nyaralás szép emlékeit, ami azt szolgálja, hogy fenntartsa az öröm érzését, s ilyenkor munkabeli motiváltsága szignifikánsan csökken.”
Motiváljunk
Nemcsak szavakkal, hanem nyugodtan egy-egy új és persze lehetőleg szükséges iskolai darabbal. Ha tehetjük, tervezzük ilyenkorra a táskacserét, de tolltartót, füzetborítót is válthatunk ebben az időszakban.
Elismerés sarok
Mindenkinek, a gyerekeknek különösen szükségük van az elismerésre. Miért ne lehetne épp ilyenkor felemlegetni, átbeszélni azokat a dolgokat amelyekben sikeres volt eddig és sikeres lehet ezután?
Csinálhatunk akár kis „elésmerés-sarkot” is a szobájába (vagy a nappaliba, konyhába), ahová kiakasztjuk azokat a dolgokat, amelyekre büszke lehet: egy korona, egy matrica az oviból, egy oklevél, egy serleg stb.
Pozitívan!
Legyünk magunk is pozitívak: ne azt erősítsük benne, hogy jaj, mindjárt itt az a csúnya iskola, már megint menni kell, hanem, hogy mennyire jó lesz újra találkozni a barátaival, a tanárnénivel, mennyi szuper dolgot tanulhat meg, és hasonlók.
Szervezzünk találkozót!
Érdemes az iskola, óvoda kezdete előtt találkozni az ottani társakkal, illetve a kedvenc barátokkal. Hívjuk át, menjünk át a legjobb pajtásokhoz, így idejük lesz már az első „munkanap” előtt kissé összerázódni.
Memóriajáték
Szigeti Ildikó gyermekszichológus például azt is javasolja, hogy szisztematikusan ismételjük át a gyerekek ottani életének szereplőit. Nemcsak az épület, a benne lévők is könnyen a feledés homályába veszhettek a vakáció alatt, így nem árt felidézni a tanárok, mi több, az osztálytársak nevét. Ezt egy céltalannak tűnő beszélgetés – írja -, vagy játék kísérőjeként is beiktathatjuk. Noha apróságnak tűnik ez a kis emlékeztető, szeptemberben hatalmas segítség lehet, ha a gyereknek nem kell amiatt is izgulni, hogy vajon hogy is hívják a földrajz tanárt. Hozzáteszi, az osztálytársakról folytatott beszélgetés nem csupán a nevek memorizálását szolgálják, de egyfajta lelki tréninget is jelent. A kedvelt vagy ellenszenves társak felidézése ugyanis az általuk kiváltott érzelmeket is felelevenítik, így a gyereket nem éri váratlanul, ha a folyosón meglátja majd azt a nyolcadikos fiút, akitől fél egy kicsit. A félelmetes iskolatárs felidézésével a lelkét is felkészítheti a várható találkozásra, ami ezáltal nem okoz majd akkora szorongást.
Egy dolgot pedig ne felejtsünk: gyermekeink félelmei nagyon sokszor saját félelmeink miatt jönnek felszínre, próbáljunk meg kevésbé izgulni.