8 dolog, amit nem tudott az izzadásgátlójáról
Az izzadásgátlók használata mindennapjaink szerves része, és bár régóta megy a vita, valóban veszélyesek-e, ennek ellenére van még egy rakás érdekességük, amivel a legtöbben nincsenek tisztában.
Az izzadásgátlók használata mindennapjaink szerves része, és bár régóta megy a vita, valóban veszélyesek-e, ennek ellenére van még egy rakás érdekességük, amivel a legtöbben nincsenek tisztában.
Nem egy mai dolog
Sokan azt hiszik, hogy az izzadtságszag leplezése csak a mai társadalmunkra jellemző jelenség, de tévednek: már az ókori Egyiptomban is nagy gondot fordítottak a megjelenésre és a kellemes illatotokra. Ezért is vettek rendszeresen aromaterápiás fürdőket. Viszont a ma is ismert deokig azért sokat kellett várni. Az első levédett dezodor 1888-ban jelent meg, Mum (Anya) néven, majd 15 évvel később, az Everdry (Mindig száraz) dobta piacra az első izzadásgátlót.
A dezodor megöli a baktériumokat
Maga a verejték önmagában nem büdös, sőt mi több, szagtalan. A jellegzetes szagért valójában a baktériumok a felelősek melyek lebontják a bőrön az izzadtságot. Ezért tartalmaznak a dezodorok antibakteriális anyagokat, ami a baktériumok elpusztításával még azelőtt leállítja a bomlási folyamatot, hogy elkezdene terjengeni a szag. Ezzel szemben az izzadásgátlók már közvetlenül magával a verejtékkel foglalkoznak. De nem úgy, ahogy gondolná.