A családtagok hangja csodaszer a kómás betegek számára

“Vajon hall engem?” Ez az az egyszerre elkeseredett és reménykedő kérdés, amit minden kómában fekvő ember családtagja és barátja feltesz.

Nemrég a Northwestern Medicine and Hines Kórház felmérést készített arról, hogyan képes életben tartani a tudattalan agyat és gyorsítani a felépülést a kómába esett páciensek esetében a családtagok hangja és a beteg által jól ismert családi történetek elmesélése.

Egy kísérlet során a kómában fekvő betegekhez látogatóba érkező családtagok ugyanazokat a családi történeteket mesélték el naponta négyszer, hat héten át. Ezek a páciensek jelentősen gyorsabban nyerték vissza tudatukat és gyógyultak meg mint azok, akiknek nem meséltek, akikhez nem beszéltek.

Theresa Pape, a kutatás vezetője szerint a családtagok hangja aktívan tartották a hosszú távú memóriáért felelős agyterületeket, s ennek köszönhetően a kómában fekvő páciensek könnyebben nyerték vissza öntudatukat, hamarabb ismerték fel környezetüket és gyorsabban kezdtek beszélni, reagálni, válaszolni is, írja a Telegraph.

“A beszéd, a történetmesélés a családtagok számára is segítség”, tette hozzá Pape. “Számukra rettenetes érzés, hogy egy családtagjuk ott fekszik csukott szemmel és semmire nem reagál. Ha beszélhetnek hozzá, attól úgy érezhetik, irányítani tudják a páciens felébredését és felépülését, részeseivé válhatnak a gyógyulásának.”

Ez történt Corinth Catanus esetében is, akinek a férje, Godfrey három hónapig feküdt kómában. “A történetek, amelyeket újra és újra elmondtam a férjemnek, azzal az érzéssel töltöttek el, hogy tehettem valami térte. És ez reményt adott.”

Corint fel is vette a történeteket, amelyeket aztán naponta négy alkalommal lejátszottak Godfrey-nak. “Emlékszel, amikor majd’ meghaltam, hogy csirkefalatkákat egyek, de egy gyorsétterem sem nyitott még ki, olyan korán volt?” Godfrey a történet szerint beült az autójába és addig kocsikázott az összes ismert éttermet útba ejtve, amíg nem talált egyet, ám hazaérve kiderült, hogy pont olyat hozott, amit a felesége nem szeretett. Így aztán este, munka után újra felfedezőútra indult, s végül sikerült Corin ízlésének megfelelő csirkefalatkákat vásárolnia.

Miután Godfrey felébredt a kómából, vissza tudott emlékezni Corinth és a bátyja hangjára. “Jó érzés volt, hogy itt vannak velem. Segített, hogy valahogy kapcsolatban maradjak velük.”

“A hangterápia elképesztően fontos szerepet játszott abban, hogy Godfrey felépüljön”, emlékszik vissza Corinth. “Tudom, hogy ez volt, ami segített, hogy visszatérhessen közénk.”