A gyerekem barátja

Mit tegyünk, ha csemeténk legújabb barátja nem nyeri el tetszésünket, vagy éppen szeretnénk, ha a jól tanuló, kiválóan sportoló szomszéd gyerekkel barátkozzon, akinek a szülei is olyan kedvesek? Mindamellett, hogy nem mellékes, hány éves lurkóról is van szó, az is meggondolandó, vajon muszáj-e, hogy a gyerekem barátja az én barátom is legyen? Jó-e a, ha bármilyen fondorlatos, szelídnek tűnő eszközzel is, de befolyásolni szeretném a döntéseit.

A barátságok előszobája

Kisebb gyermekeinknél még nagyon jól behatárolhatóak azok a körök, ahonnan a barátaikat választják. Alsó tagozatban a szülők gyakrabban és intenzívebben vesznek részt az iskolai életben, a fiatalabbakat különórára kísérgetik, így a gyerekekhez tartozó felnőttek is kapcsolatba kerülnek egymással és a többi lurkóval is. Ebben a korban nem ritka konfliktus, hogy a szülő számára rokonszenves fiúval vagy lánnyal csemetéje nem akar közelebbi kapcsolatba kerülni. Minél inkább próbálja erőltetni a közeledést, annál távolabb kerülnek érzelmileg az ideálisnak vélt párosok. Nem tudhatjuk, hogy Jancsika az anyukája figyelő pillantása alól kikerülve is ugyanaz a nagylelkű,  kedves humorú kisfiú, vagy éppen ilyenkor mutatkozik meg természete igaz valójában. Arról már egy korábbi cikkemben volt szó, hogyan segíthetjük a kapcsolatépítést, milyen lehetőségek vannak az iskolán, edzésen kívül is az érzelmi szálak megerősítésére. A számunkra vonzó felnőttek társaságának keresését nem érdemes árukapcsolással a fiatalokra erőltetett barátkozással tetézni. Azonban a felnőtteknek kell szabályozniuk, hogy hol húzódnak a saját, illetve az intim családi kapcsolat határai. Később már nehezebb a kereteket szűkebbre szabni és nem is mindig megy sértődés nélkül, ha az önjáró ifjakat kell önmérsékletre figyelmeztetni, hogy például vasárnap reggel nem feltétlenül kellemes meglepetés a váratlanul betoppanó barát vagy barátnő.

Tiltás és bábáskodás nélkül

A kisiskolás kort elhagyva már egyre inkább belüggyé válik a barátokkal való kapcsolat kialakítása, építése. A gyerekek vonzalmainak még nagyon sokszínű motivációi vannak, és ezekre hat még az adott csoportban uralkodó normarendszer. Leggyakoribb vágy a legtrendibbhez, legelismertebb személy holdudvarába való tartozás. Ugyanakkor, már ebben az életszakaszban is kialakulhatnak igazán a lélek mélyéből induló vonzódások. Nem ritkák a komplementer kapcsolatok; ami belőlem hiányzik, abban te jó vagy. Vagány, cselekvésre kész gyerek párja lehet egy elméletben, elemző gondolkodásban erős másik, vagy éppen a közös érdeklődési kör, hasonló személyiség, temperamentum hozza őket össze. Véleményem szerint, szélsőséges helyzeteket kivéve nem szabad ezeket barátkozásokat befolyásolni! A működő kapcsolatoknál túl sokáig bábáskodni sem érdemes, ez általában azoknál az eseteknél fordul elő, ahol a felnőttek is rokonszenveznek egymással. Időben szét kell választani ki kinek a barátja, és a barátok kapcsolata nem függvényei egymásnak. Biztos lesznek csalódások, melléfogások is, de ha azt sugalljuk a gyereknek, hogy kapcsolatot csak a mi segítségünkkel, felügyeletünk alatt képes építeni, könnyen magányossá válhat, és magában fogja keresni kudarcainak okát: nem vagyok elég érdekes, vonzó, szerethető a többi ember számára.

Nem jó módszer a vakációra vagy hosszú hétvégére nálunk vendégeskedő gyerekkel bratyizni, a laza felnőttet játszani. Hamar ki fog lógni a lóláb, mert saját gyermekünk is árgus szemekkel figyel minket. Fel kell készülni arra, hogy élni fog a megváltozott helyzet lehetőségével és a határok kitolásával, feszegetésével fog próbálkozni. Ha rivalizálni próbálunk vele a barát figyelmének felkeltésében, provokálni fog, a külső szemlélő jelenlétében, ádáz küzdelmet folytathat ellenünk, hogy a barátját megtartsa. A gyerekek nagyon jól alkalmazkodnak az új helyzethez. Könnyen belátják és elfogadják: ez másik család, itt mások a szokások – csak hitelesek maradjunk a szemükben. Ezek a buktatók kikerülhetők, ha odafigyelünk, és alapvetően sok jó eredhet a vendégeskedésből. Megéri kipróbálni.

Oldás és kötés

A kamaszkor eljövetelével az ellenkező nemű partnerek is felbukkannak. Korábban adottak voltak a különböző helyzetekre vonatkozó etikai szabályok. A kapcsolat melyik szakaszában, kit, hogyan kell bemutatni a családnak, mikor lehet a tágabb családi körbe is bevezetni valakit. Ma már nem ilyen egyértelműek a szituációk. A gyakorlatban az egyéni igények a mérvadóak. Kínos helyzet abból adódik, ha a feleknek egészen más elképzelésük van erről. A korábbi szülő-gyerek viszony is jelentősen befolyásolja a gyakorlatot. Mert van olyan, hogy kamasz leánykánk minden fellángolásának alanyát hazacipeli bemutatni, mint egyetlen igazit, és mélyen megbántódik, ha nem tudjuk követni érzelmei csapongását és leragadunk a néhány héttel előbb emlegetett ifjú keresztnevénél. Ugyanakkor gyakori szülői panasz az is, hogy hosszú ideig semmit sem tudhatnak a választottról. Nem egyértelmű a helyzet akkor sem, ha már megismertük a partnert. Tegeződjünk? Érdeklődjünk? Alakítsunk ki saját kapcsolatot, a bemutatott partnerrel, vagy csak a gyermekünk közvetítésére hagyatkozzunk. Minden formára lehet jó és kevésbé jó tapasztalatokat felidézni. Amit nem érdemes figyelmen kívül hagyni, hogy ez elsősorban a fiatalok kapcsolata. Nekik és úgy kell kell építeniük, ahogyan azt az érzelmeik diktálják. Ne nekünk akarjanak ebben megfelelni, inkább tanulják meg felismerni, kifejezni a saját érzelmeiket, ezen keresztül a partnerükét is. Nehezebb a szakítás, ha már egy egész családtól kell elválni, nem „csak” az első szerelmétől. A mai szétesett családok gyermekeiben, amikor olyan partner mellé kerülnek, aki mögött egy harmonikus család áll, keveredhetnek a különböző érzelmi igények, például a szerelem a teljes család utáni vággyal, nem ritkán jókora káoszt okozva minden szereplőben.

Családi eseményre elvinni valakit, aki nem tartozik a famíliához, régebben az elköteleződés nyílt vállalását jelentette. Ma inkább státusszimbólum, bizonyítási kényszer, olyan korú fiatalnál is, akik életkor szempontjából még nagyon távol vannak a párválasztástól.

A 14 éves Szandra megismerkedett a vele egykorú Gáborral. Igazi kamasz szerelem volt az övék. Gábor apjával, anyjával és öccsével élt együtt. Szandra szülei évekkel előbb szétváltak. Négyen voltak nők: az anya, Szandra nővére és húga. Néhány hónapi együttjárás után Gábor megismerkedett a lány családjával. Rövid idő múlva megkapta a család férfi tagja szerepét, ráruházott státusából adódóan már nem az a fiú volt, akit Szandra megismert és szeretett. Más okból, de mindkettőjüknek nehéz volt kilépni ebből a kapcsolati szövevényből. A lányt megfosztották az első szerelem élményétől, amely a gyermekkorból az ifjúkorba vezethette volna, a szép érzelmi felnövésétől. Mások, a mások élettapasztalatából fakadó értelmezések, elvárások elnyomták saját belső hangját. Ennek az lett a következménye, hogy felnőttként sem találja társát, képtelen kiállni saját döntései, elköteleződései mellett.

Anya tudja?

Az intimitás kialakításának tanulását és mások kapcsolatának tiszteletben tartását is a családban kezdjük el. Ahogyan a különböző családtagokkal is más és más kapcsolatot alakítunk ki, és ezt a többiek támogató rokonszenvvel, de bizonyos távolságról figyelik, ez az alap tapasztalata annak, hogy két ember kapcsolatában mindig van egy olyan belső mag, ami csak kettőjükre tartozik. Amikor ezt az igényt egy személy, leggyakrabban az anya kisajátítja, akkor nem intimitásról, hanem a kontroll gyakorlásáról beszélünk. A folyamatos közvetítés két családtag, később esetleg két fiatal között, meghiúsítja az igazán mély kapcsolatot. A fiatal arra kondicionálódik, hogy külső megerősítést kapjon folyamatosan, mert ennek hiányában nem mer dönteni, reagálni, a másik reakcióit értelmezni. Nem arról van szó, hogy hogy titkokat kell gyártani, és a többieket kirekeszteni, hanem annak megtanulásáról, hogy bármelyik te és én relációban megfelelően, őszintén és hitelesen tudjunk viselkedni.

A cikk a Képmás magazin 2011 szeptemberi számában jelent meg.