A hiszti ellenszere az ölelés

Szeretet, empátia, türelem – ez a három dolog az, amivel boldoggá és kiegyensúlyozottá tehetjük a gyermekünket. De mit tegyünk akkor, ha önkívületi állapotban ordít és rúgkapál? Öleljük meg!

Sok szülőt kiborít a kicsikre jellemző hiszti, amikor nem segít sem a jó szó, sem a kiabálás. Ebben az esetben is tudatosítani kell magunkban, hogy nem a pofon és a rángatás a legjobb módszer. Ahhoz, hogy “kezelni” tudjuk ebben az állapotában, mindenképpen meg kell értenünk a hiszti kiváltó okát. Előfordulhat, hogy a kicsi csak azért ordít, mert álmos és túl van pörögve. Ilyenkor a legjobb, amit tehetünk, hogy nem a hisztit kezeljük, hanem keresünk egy nyugodt zugot, ahol elpilledhet.

Ha csemeténk valamiért bántalmazó magatartást vesz fel, segítenünk kell abban, hogy levezethesse az indulatait mások és saját maga károsítása nélkül. Ilyenkor az elsődleges cél kizökkenteni őt a beszűkült tudatállapotából. Jó módszer az őszinte, szeretettel teli, erős ölelés. Ebben az ölelésben legyen benne minden szeretetünk, és megnyugtató hangon mondjuk azt, hogy „anya itt van, hall téged, látom, hogy ez most nem jó, de így kell történnie”.

A megnyugtató ölelés szinte mindig beválik. A legtöbb gyermek érzelmi biztonságra vágyik, amit hisztivel, verekedéssel fejez ki. Persze, tudjuk, hogy az első reakció most az lesz, hogy “na, mintha olyan könnyű lenne megölelni egy hisztis gyereket!”, de mi arra kérünk titeket, hogy ne adjátok fel. Lehet, hogy elsőre tiltakozik, hiszen egy magán kívül tomboló kisgyermeket nehéz megölelni, ki akar szabadulni és rúgkapál, de általában néhány perc alatt megnyugszik és elmúlik a hiszti.

Az ölelés előtt nyugodjunk meg mi is, mert ha a lurkónk azt érzi, hogy inkább lefogjuk, mint öleljük, az nem sokat fog érni. Össze kell gyűjtenünk magunkban a szeretetünket iránta és halk suttogással a tudtára adni, hogy anya segít és nem haragszik. Amivel a legtöbbet segíthetünk a hisztiző gyerekünknek – és a vele való kapcsolatunknak is – az az, ha vele, mellette maradunk, és egyszerűen meghallgatjuk a sírását, tombolását.

“A hisztivel magával nincs semmi baj – azok az érzések nehezek, amiket a hiszti kivált bennünk. A síró, hisztiző gyerek – bármilyen furcsán hangozhat – éppen aktívan tesz azért, hogy jobban legyen. A sírás, a hiszti olyan velünk született, természetes folyamatok, amiknek a segítségével megszabadulunk a felgyűlt feszültségektől. Ha ezt a folyamatot hagyjuk megtörténni, utána egy kiegyensúlyozott, jókedvű, együttműködő gyerekünk lesz, aki ráadásul nagyon közel fogja magát érezni hozzánk, hiszen mi vele voltunk, szerettük őt akkor is, amikor neki a legnehezebb volt” – osztotta meg véleményét korábban a Családhálóval Egry Zsuzsanna, az összekapcsoló nevelés hazai oktatója.