A leggyakoribb tévhitek a szoptatásról

Sokszor nem valós nehézségek, hanem bizonyos tévhitek miatt marad abba a szoptatás, amely a gyereknek és az anyának is a legkedvezőbb volna.

1. Ha eleinte túl sokat teszem mellre, és hosszan rajta hagyom, felázik és kisebesedik a mellbimbóm.
NEM!
Ilyen összefüggés nincs! Az újszülöttnek nagyjából két hónapos korig nem csupán percekre, hanem hosszú időre van szüksége ahhoz, hogy biztosan elegendő tejhez jusson! A mellbimbó főként szoptatás céljára szolgál, sérüléseit tehát néhány kivételtől eltekintve nem maga a szoptatás, hanem a következő okok valamelyike okozhatja: a baba nem kapja be elég mélyen a bimbót, nem nyitja ásításszerűen nagyra a száját (ez például akkor történhet meg, ha a picit kinyitott szájba erővel belepasszírozzuk a mellbimbót). Néha a baba szájának anatómiai adottságai okoznak átmeneti sérüléseket, néha pedig az, ha hirtelen kirántja az édesanya a bimbót a baba szájából. Vagyis sokféle ok elképzelhető, de hogy a felázás nem okozója a bajnak, abban biztos lehetsz!

2. Szerencse kérdése, hogy lesz-e tejem.
NEM!
A siker az esetek többségében a biológiai normának megfelelő szoptatási gyakorlatban rejlik. A legtöbb gondot az okozza, ha valamilyen elképzelt vagy jónak gondolt rendszer, esetleg téves információk alapján megpróbálod “beszabályozni” a szoptatást. A siker egyik legalapvetőbb kulcsa például az, hogy a szüléstől kezdve nagyon gyakran, minden lehetséges alkalommal biztosíts szopási lehetőséget a kisbabádnak, még a tejbelövellés előtt. Figyelj a hatékony szopás jeleire, amikor a baba valóban szív-nyel, nem csak cumizik a melleden. Persze szabad cumiznia is, hiszen a szoptatás számos előnye közül az egyik éppen az, hogy kielégíti a baba természetes cumizási igényét, megnyugtatja, elaltatja. De a kezdeti időkben, amikor még aluszékony lehet például sárgaság miatt, oda kell figyelned arra, hogy gyakran szophasson!

3. Ha nem pihenek eleget, nem lesz tejem!
NEM!
Bár a kimerültség, túlhajszoltság vagy az az érzés, hogy már régóta nem aludtad ki magad, valóban nagyon rossz, ám a tejtermelést nem akadályozza. Sokkal inkább arról van szó, hogy a magas stresszhormonszint gátolja a tejleadást, vagyis azt, hogy a megtermelt tejhez hozzájusson a baba. Ha kipihentnek, nyugodtnak és elégedettnek érzed magad, úgy érezheted, megint több tejed van. És valóban, a belső nyugalom a babára is kisugárzik, aki szívesebben, nyugodtabban, kitartóbban és hosszan szopik, így segíti elő a megfelelő tejtermelődést. Tehát pihenj, ha tudsz! Fél óra alvás is nagyon sokat segíthet, míg a zaklatottság, a belső ellenállás sajnos ront a helyzeten.

4. Nem ehetek bizonyos ételeket, mert megárt a babának.
NEM!
Azokat a döbbenetes listákat, amelyek keringenek, és amelyeket sokszor már a várandósság alatt megkap az édesanya, nyugodt szívvel figyelmen kívül hagyhatod. Az ugyan igaz, hogy bizonyos anyagok megjelenhetnek a tejedben az elfogyasztott ételből, de ez egyáltalán nem baj, ennek az a célja valószínűleg, hogy a baba így ismerkedhessen például az idegen fehérjékkel: icipici mennyiségben, az anyatej közvetítésével. Nem tilos puffasztó ételeket, friss gyümölcsöket, nyers zöldségeket, salátát, hagymát, fokhagymát enni! Mértékkel szinte bármit fogyaszthatsz, sőt pontosan azokat érdemes enni, amiket tiltani szoktak, mert ezek biztosítják szervezeted megfelelő tápanyag- és vitaminellátását. Bezzeg az édességek egyetlen ilyen listán sem szerepelnek, pedig azok aztán semmire sem jók, csak a pluszkilókat gyűjtheted velük. Sőt a túlzásba vitt szénhidrát- és cukorfogyasztás még hátrányos is lehet a szoptatásra, ha PCOS-ben vagy inzulinrezisztenciában szenvedsz. Ha mégis úgy érzed, valami árt a kisbabádnak, hagyd ki azt az egyvalamit két hétig az étrendedből, és figyeld meg, elmúlik-e a babánál az a tünet, amit összefüggésbe hoztál vele. Ha nem, nincs értelme hónapokig lemondanod róla.