A méheltávolítás testi-lelki következményei

“A méheltávolításom után remekül éreztem magam. Hamar összeszedtem magam, alig éreztem fájdalmat, sőt, még menopauzás tünetek sem észleltem. Aztán, hat héttel a műtét után hirtelen megjelentek az első szimptómák…”

A fenti sorokat egy hiszterektómián (méheltávolítás) átesett hölgy – nevezzük Emesének – írta. Neki úgymond szerencséje volt, mivel annak ellenére, hogy rettenetesen erősen jelentkeztek nála a méheltávolítás után jellemző tünetek (ízületi fájdalmak, éjszakai izzadás, insomnia, hirtelen súlygyarapodás, valamint a menopauza összes jele), két év után enyhültek, majd szinte teljesen megszűntek a kellemetlen utóhatások. Amíg azonban tartottak, Emese súlyosan depressziós is lett, hiszen, ha a tükörbe nézett, egy állandó fájdalommal küszködő, elhízott nőt látott, akinek időnként öt percbe is beletelt, mire fel tudott állni a székről.

Sok nőnek akár 10-15 évig is eltartanak a hiszterektómia utáni tünetek. Emese a maga két évével kivételnek számít, és mostanra sikerült beépítenie napirendjébe a rendszeres sportolást, amitől erősebb, energikusabb és jobb kedélyű, mint valaha. Történetét azért osztja meg mind több és több hasonló helyzetben lévő nővel, mert szeretne nekik reményt adni, hogy van élet a méheltávolítás után.

„Remélem, hogy azok a nők, akik épp a műtétre várnak, vagy azok, akik nagyon nehezen épülnek fel az operációból, erőt és bátorságot merítenek a szavaimból, és elhiszik, hogy van élet a hiszterektómia után,” mondja Emese.

Miért végzik?

A hiszterektómiát a leggyakrabban miómák, a rák kialakulását megelőző tünetek, vérszegénységhez vezető gyakori és túlzott vérzés, illetve diagnosztizált méh- vagy méhnyakrák miatt végzik. Noha a petefészkek sokszor nem érintettek, biztonsági okokból a legtöbb esetben azokat is eltávolítják megelőző célzattal.

Tünetek

A műtétet követően számos testi és lelki tünet lép fel, hiszen a szervezet egyik napról a másikra úgy viselkedik, mintha a méheltávolításon (és petefészek-eltávolításon) átesett nő belépett volna a változó korba. Jellemző ilyenkor a gyors öregedés érzete, a túlzott súlygyarapodás, az elviselhetetlen hőhullámok, a magas vérnyomás és koleszterinszint, amely viszont olyan betegségek kialakulásához vezet, mint a szív- és érrendszeri tünetek vagy a csontritkulás.

Sajnos az esetek egy részében a műtét előtt álló nők nincsenek tisztában azzal, mire számíthatnak az operációt követően, így sokkolja őket mindaz, amit testileg és lelkileg átélnek a méheltávolítás után. Szerencsésebbnek mondhatják magukat azok, akiknek egy, esetleg mindkét petefészkük megmaradt, hiszen akár egy petefészek is képes biztosítani a hormontermelést, s ebben az esetben nem jelennek meg idő előtt a változó kor tünetei. Ellenkező esetben azonban minden „beüt”: a hőhullámok és az ingadozó vérnyomás mellett olyan szimptómák is jelentkeznek, mint a szélsőséges és indokolatlan hangulatváltások, a depresszió, a vizelettartási problémák, illetve a szexuális együttlét fájdalmassá válása. Utóbbi könnyen vezethet elhidegüléshez, rosszabb esetben váláshoz, ami természetesen csak tovább rombolja a műtéten átesett nők amúgy is jelentősen negatívba fordult önértékelését.

És itt érdemes külön kitérni a hiszterektómia lelki következményeire, hiszen annak az esélye, hogy a depresszió egy ilyen fajta műtétet követően megjelenik, kimondottan nagy. A méheltávolítás jelenleg a világon a második leggyakoribb nőken elvégzett operáció, amely óriási hatással van a nők lelkiállapotára (is): a terméketlenség érzése a legtöbb esetben a nőiesség elvesztésének érzetével kapcsolódik össze, s ez a hatalmas űr a szomorúságtól az apátián keresztül a súlyos depresszióig bármilyen formában megjelenhet. A depresszió sokszor nem egyértelműen diagnosztizálható: sokszor extrém fáradtság, értéktelenségérzet, szorongás vagy hangulatingadozások képében mutatkozik. A statisztikák szerint négy nőből három átéli ezeket a tüneteket a méheltávolítás után.

Hogyan küzdjünk meg vele?

Ha a méheltávolítás utáni tünetek nem szűnnek meg maguktól, és még hónapokkal a beavatkozás után is jelen vannak, előbb-utóbb átveszik az irányítást a műtéten átesett nő felett. Az alábbi tanácsok talán segíthetnek abban, hogy az operáció után könnyebb legyen megbirkózni a megváltozott testi és lelki érzetekkel.

Minőségi alvás

Az első lépés a depresszió leküzdésére a jó, minőségi alvás. Ennek érdekében fontos, hogy szigorúan és következetesen ragaszkodjunk egy kialakított alvásprogramhoz: feküdjünk le időben és keljünk mindig ugyanakkor.

Stressz-enyhítő technikák

A szorongás és a stressz egyaránt gyakori jelenség a méheltávolítás után. A jóga, a különböző meditációs technikák, az olvasás, vagy egy hobbiba való belefeledkezés mind-mind arra valók, hogy eltereljék a gondolatainkat a műtétről és annak következményeiről.

Koncentrálás a jó dolgokra

Bármilyen okból történt is a műtét, az biztos, hogy sokat segített abban, hogy megszabaduljunk a fájdalomtól és más, a problémához kapcsolódó tünetektől. Próbáljuk meg úgy felfogni a helyzetet, hogy annak a jó oldalát lássuk. Végül is valószínűleg az életünket mentették meg a műtéttel.

Testmozgás

Naponta legalább fél óra testmozgás – természetesen óvatosan, az orvossal egyeztetve – csodákra képes. Segít visszaszerezni az életenergiánkat, az életkedvünket, és a tekintetben is komoly önbizalmat adhat, hogy az esetleges súlygyarapodásunkat végre megállíthatjuk.

Támogató közeg

A hiszterektómia nem tabu, nem titok és nem is olyasvalami, amit szégyellni kellene, még akkor sem, ha sok nő így érzi. Rendkívül pozitív – terápiás – hatással bír, ha van kinek elmondanunk, mit érzünk, milyen folyamatok zajlanak bennünk, mitől félünk és milyen változásokat észlelünk magunkon a műtét után. Egy barát szeretete és figyelme, a családtagok odaadó gondoskodása óriási segítség a gyógyuláshoz. Ha pedig a közvetlen környezetünben nincsenek ilyen emberek, érdemes támogató csoporthoz, hiszterektómián átesett nők közösségéhez, vagy szakemberhez fordulni segítségért.