A tanult tehetetlenség helyett a tanult optimizmus felé tereld
A tanult tehetetlenség állapota azt jelenti, hogy a gyerek úgy érzi, nem képes hatni a környezetére, ezért passzívan elfogadja azt, ami körülveszi őt. Ha nem segítünk neki, akkor a gyerek később sem próbálja meg elkerülni a számára rossz helyzetet.
A tanult tehetetlenség állapota azt jelenti, hogy a gyerek úgy érzi, nem képes hatni a környezetére, ezért passzívan elfogadja azt, ami körülveszi őt. Ha nem segítünk neki, akkor a gyerek később sem próbálja meg elkerülni a számára rossz helyzetet.
A tanult tehetetlenség a pszichológia egyik alapfogalma. Azt az állapotot nevezzük így, amikor az egyén úgy érzi, ő megrekedt a probléma megoldásában, csak mások segíthetnek rajta, ugyanakkor nem képes ezeket a segítő kapcsolatokat mozgósítani. Ez az állapot szorongáshoz, de akár depresszióhoz is vezethet. Mit tehetünk szülőként, hogy elkerüljük ezt az állapotot?
Kutyáktól az emberig
Az 1960-as években a mindössze huszonegy éves Martin Seligman, pszichológus, a depresszió működését próbálta megérteni, és eközben fedezte fel a tanult tehetetlenség jelenségét. Állatokkal végzett kísérletei lényege az volt, hogy ha egy kutyát betesznek a dobozba, amiben két rekesz van, és a kutya úgy tudja elkerülni a fájdalmas áramütést, hogy átugrik egyik rekeszből a másikba, akkor a kutya szinte pillanatok alatt megtanulja, hogy át kell ugrania. De kivételt képeznek azok a kutyák, amik korábban egy olyan dobozban szereztek tapasztalatokat, ahol nem volt mód az áramütés elkerülésére. Ha egy ilyen kutya átkerül a rekeszes dobozba, akkor hiába kerülhetné el a fájdalmat az ugrással, nem fog átugrani. Még akkor sem, ha a kísérletvezető megmutatja neki, hogy kell, úgy, hogy átteszi a másik rekeszbe. Csak ül, fásultan, és tűri a rá mért csapásokat.
És nem csupán fásult, hanem valóban képtelen megtanulni, hogy hogyan menekülhetne meg. Amennyiben az állat többször éli át ezt az élményt, már a veszélyhelyzet előjeleire is tehetetlenséggel, passzivitással reagál. Seligman rájött, hogy ugyanez a jelenség embereknél is megfigyelhető.
A tanult tehetetlenséggel jellemezhető emberek úgy érzik, nem tehetnek semmit saját helyzetük javításáért. Elég néhány kudarc, néhány váratlan, vagy szokatlan nehézség, ahol nem működnek a korábbi stratégiák, és összeomlik a magunkról alkotott kép. Ez az állapot már gyermekkorban is kialakulhat, főleg, ha valaki a szüleitől is azt látta, hogy nem küzdenek önmagukért, a családért, hanem belesüppednek egy rossz helyzetbe, mondván, hogy nem az ő kezükben van az irányítás.
Sajnos ez a gyerekkorban kialakult gondolkodási rendszer káros hatással lehet a későbbi életvitelre is: ha eluralkodik valakin, akkor elveszítheti az életörömre és önmegvalósításra való képességét, céljait és motivációit. Mivel önmagában nem hisz, kívülről várja a segítséget, így kiszolgáltatottá válhat. Röviden összefoglalva úgy is fogalmazhatunk, hogy a tanult tehetetlenség a későbbi szorongás és a depresszió egyik melegágya.
Mit tehet a szülő?
Visszatérve Martin Seligman kísérletére, meg kell még említenünk, hogy a pszichológust nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy hátha ugyanezekkel a módszerekkel a tanult tehetetlenség jelenség ellenkezőjének létezése is bebizonyítható. Így fedezte fel a tanult optimizmust. Bebizonyította, hogy a kutyák és az emberek egyaránt kondicionálhatók arra is, hogy a legreménytelenebb helyzetekben is időről-időre próbálkozzanak újra és újra. Ehhez azonban külső segítség kell.
Ha a gyermekünk huzamosabb ideig fokozott stresszhelyzetnek van kitéve, akkor az ellen valamilyen módon védekezni fog. Akár úgy, hogy bekapcsolódik a probléma megoldásába, akár úgy, hogy teljesen kivonul belőle. Ha a helyzet nem változik, bárhogy viselkedik is, valószínűleg semmiképpen sem érzi jól magát tőle. Az érzelmi reakciói fokozódnak, akár kitör belőle, akár elfolytja azt. Amikor úgy érzi, hogy a helyzet megoldhatatlanná válik számára, akkor depressziós állapotba süllyedhet. Ahhoz, hogy segíteni tudjunk gyermekünknek túllépni a tanult tehetetlenség állapotán, meg kell neki tanítanunk, hogy felül kell emelkednie a megszokott gondolkodási és cselekvési rendszerén. A tanult tehetetlenség állapotából a tanult optimizmusba átkerülni nem egyszerű feladat, de kellő türelemmel, odafigyeléssel és bátorítással segíthetünk gyermekünknek.
A cikk még nem ért véget. Olvass tovább!
