Amikor a szerelem nem múlik el

A Love What Matters oldalon találtunk erre a fotósorozatra, melyet unokájuk készített Gordon (91) és Carol (87) Seimről. A házaspár idén ünnepelte 67. házassági évfordulóját.

Egy dél-dakotai tanyavárosban, La Boltban (USA) nőttek fel mindketten, Gordon Carol bátyjának jóbarátja volt – aki sokáig észre se vette az érte rajongó kislányt. Gordon aztán csatlakozott a haditengerészethez, és mire visszatért, Carol már tanítónő volt. Ha nagy volt a hó, Gordon elvitte őt az autójával az iskolába, ahol tanított. Gordon tehetséges baseball-játékos volt, de visszautasította a sportkarriert, és feleségül vette Carolt.

Húszéves unokájuk feltette magában, hogy a nyári látogatásán megörökíti őket mindennapi tevékenységeik közben: ahogy főznek, terítenek, Bibliát olvasnak, a kedvenc sorozatukat nézik kéz a kézben. Minden napot közös imával kezdenek. Nagyon szeretik a kertjüket, etetgetik a szarvasokat, mókusokat, madarakat, akik meglátogatják őket alkalmanként. Nagypapa még mindig barkácsol a garázsban, nagymama pedig különböző süteményeket készít; gyakran lefagyasztja őket, hogy aztán megsüthesse, ha valamelyik unokája betoppan.

Még mindig nagy élmény meglátogatni őket – írja az unoka. Olyankor ugyanúgy társasoznak, mint régen, palacsintát sütnek, nagy családi összejöveteleket rendeznek, és nagypapa még mindig teletömi az ingzsebét finomságokkal az unokái számára.

„Nagypapa legyőzte a rákot. Nagyinak csípő- és térdprotézise van. Rendesen kijut nekik a fájdalomból – írja az unoka. – Ennek ellenére sosem hallani őket panaszkodni. Annál inkább látni a mosolyukat! A földi pályafutásuk része négy gyerek és sok unoka, dédunoka, akik mind nagyon szeretik őket. Hálás vagyok az életük példájáért.”