Anyai ölelés nélkül maradtak a koraszülött ikrek

Krisztina tizenhat évig várt a csodára, hogy gyermekeit magához ölelhesse. Hiába előzte meg gyermeki várakozás az ikerpár érkezését, az édesanya a szülés szövődményeibe belehalt, így csupán néhány közös pillanat és gyengéd érintés jutott gyermekeivel. Azóta a csonka család a pótolhatatlan anyai törődés hiányában veszi fel a harcot a nehéz, rideg hétköznapokkal – egy komfort nélküli, baranyai falusi házban.

Krisztina sokáig nem adta fel a harcot, és közel két évtizedig várta a gyermekek érkezését. Koraszülött ikreivel a földi életben mégis csupán néhány közös pillanat jutott. Patrikot kétszer, etetés közben vehette karjába, míg Tiborral az inkubátor rideg üveglapján keresztül „érintkezett”. A nagy álom – hogy látja gyermekeit felcseperedni és a nehéz pillanatokban ölelő karjaiba zárja őket – a szülés után hamar szertefoszlott.

Krisztina és Tibor tizenhat évig bízott abban, hogy gyermekük születik. Amikor a remény már elveszni látszott, a lombikprogram segített. Leírhatatlan öröm volt szívükben, amikor megtudták, hogy két babájuk születik. A kisfiúk, Patrik és Tibor december negyedikén látták meg a napvilágot, a koraszülött csöppségek a 32. hétre 1100, illetve 980 grammal születtek. A negyvenegy éves anyuka – aki a szülést követő hónapban húsz kilót fogyott – sokáig nem örülhetett a „csodának”. Az év utolsó napján a szülés szövődményeibe belehalt.

A szörnyű tragédia után az édesapát rendkívül nehéz feladat elé állította a sors. Egyedül maradt a komfort nélküli szülői házban, ahol minden az elhunyt feleségére emlékeztette. Az emlékek mérhetetlen fájdalmat mértek az özvegyre, ezért jelenleg a sógornőjénél húzzák meg magukat a kis ikrekkel. Hamarosan a nagymamához költöznek, ahol szintén nincs fürdőszoba és mosdóhelyiség. Csak egy kerti csap lesz, ahonnan tiszta vízhez jutnak. A családnak a zord, téli időjárással is fel kell vennie a harcot: a kisfiúk még egy hétig biztosan élvezhetik a kályha melegét, ezután azonban a család tűzifája is elfogy…

Tibor jól tudja, hogy az anyai törődést és az ölelő karokat semmi nem pótolhatja, ő „csupán” egy szeretetteljes, meleg otthont szeretne biztosítani gyermekeinek, ahol nem kell hiányt szenvedniük az alapvető szükségletekben. Az édesapa a szerető feleség tragédiája után otthagyta munkáját is, hogy az ikrek mellett lehessen, akik huszonnégy órás odafigyelést és gondozást igényelnek.

Mire van szükség?

A nehéz sorsú édesapa minden adományt örömmel fogad; egy nagy ikerágy a kívánsága, ahol a fiúk együtt szenderülhetnek édes álomba. Pillanatnyilag csak egy kisebb méretű kölcsönágyuk van, ahol a két légzésfigyelő már nem fér el, ezért a testvérpárt szét kellett választani. Tibike jelenleg egy mózeskosárban alszik. Babakocsira, etetőszékre, járókára és babaápolási eszközökre is szükség lenne, de a libero pelenka (kettő-öt kg súlyú gyermekeknek) is nagyon gyorsan fogy. Tartós, hosszú lejáratú bébiételre is igényt tartanak, ami majd később fogyasztható. A kisfiúknak jó étvágyuk van, a koraszülötteknek előírt Beba tápszerből alkalmanként hetvenöt, illetve ötven milliliter tápszert esznek.