„Az a legfőbb vágyam, hogy mindenki úgy szülhessen, ahogy szeretne”

Az Országos Bábaszövetség 2006 óta minden évben szavazást hirdet meg az Év Bábájának megválasztására. Idén a kismamák ezt a megtisztelő díjat Czövek Sándorné Ágnesnek, a budapesti Jahn Ferenc kórház szülésznőjének ítélték.  Ági hivatásának helyszínén, a szülészeten fogadott minket és beszélgetésünk alatt világossá vált, hogy ez a csillogó szemű, mosolygós hölgy teljes összhangban van a szülészet élettel teli, folyton mozgásban lévő, különleges világával.

–  Kérlek, meséld el, hogyan esett a választásod a szülésznői pályára!

– Ez a történet egy szomorú eseménnyel kezdődik, 9 éves koromban az édesapám vesebetegségben meghalt. Ő azt szerette volna, hogy gyermekorvos legyek, és tulajdonképpen ez vezetett engem az egészségügyi pálya felé. A körülmények miatt sajnos apám kívánságát nem tudtam teljesíteni. 1967-ben elkezdtem egy egészségügyi szakközépiskolát, ahol csecsemő gondozónői szakon végeztem. Az egyik iskolatársnőm édesanyja szülésznő volt, ő adta az ötletet, hogy ezután a Vámos Ilona szülésznőképzőbe jelentkezzek. Mivel megvolt az alapképzésem, egy év alatt végeztem el, jeles eredménnyel.

– Hogyan kezdődött a pályafutásod?

– Nagyon rövid gyakorlati időt töltöttem egy klinikán, és a Szent Imre kórházban. Az iskolában meghirdettek egy pályázatot, hat hely nyílt meg 20. kerületi Baba utcai szülőkórházban, ezek közül az egyiket sikerült elnyernem. Nagy izgalommal készültem a munkára, az ottani bábák szeretettel fogadtak minket, újakat. A szakmát ekkor kezdtem el igazán megtanulni, az idősebb szülésznők sokat segítettek, átadták a tapasztalataikat. Aztán egy év múlva férjhez mentem, és 1973 decemberében én is átéltem a szülés élményét, amikor életet adtam az első kislányomnak.

– Milyen volt az te első szülésed?

– Annyira jól sikerült, olyan háborítatlan volt, hogy ezt a tapasztalatot a mai napig hasznosítani tudom a munkámban. Mindig azt mondom a kismamáimnak, hogy érdemes megpróbálni a szülést a maga természetes útján végigcsinálni, hiszen erre még nagyon sokáig emlékeznek majd.

– Hogyan folytatódott a pályafutásod a GYES után?

– Két évet töltöttem otthon, és amikor visszatértem, a szülészeten folytattam a munkát. Forgó rendszerben dolgoztunk, fél évet töltöttem a szülőszobai, majd fél évet a nőgyógyászati és fél évet a gyermekágyi munkakörökben. Igyekeztem a betegeket a legtökéletesebben ellátni, hivatásnak tekintettem a munkám.

– Ha jól tudom, ezután egy további végzettséget szereztél, amivel már műtőben is dolgozhattál.

Igen, a főnökeim felajánlottak egy műtősnői pozíciót, aminek betöltéséhez műtős szakasszisztens tanfolyamon kellett részt vennem. 1978-ban végeztem el, kitűnő eredménnyel. Ezután nőgyógyászati műtéteknél instrumentáltam, majd 1980-ban, amikor a szülőkórház átköltözött a Jahn Ferenc Kórházba, egy kolléganőmmel három műtőt teljes egészében beüzemeltük, és ott folytattuk a munkát. Szerettem műtőben dolgozni, és amikor kineveztek főnővér-helyettesnek, csak azzal a feltétellel vállaltam el, hogy heti egyszer-kétszer a műtőben ügyelhettem.

– Aztán ismét anya lettél…

– 1990-ben egy fantasztikus dolog történt az életemben, újra babát vártam, és bár volt egy egészségügyi problémám, ami miatt elkerülhetetlennek látszott a császármetszés, végül mégis sikerült természetes úton megszülnöm a második kislányomat. Ezután négy nagyon szép évet töltöttem otthon vele.

– Hogyan tértél vissza a szülésznői pályára?

– 1996-ban a HÍD Képzés keretein belül szülésznői továbbképzésen vettem részt, és ekkor jöttem rá, hogy szeretnék erre a területre visszatérni, szeretnék szülést kísérni. Öt évbe került, mire visszakerültem a szülészetre, 2000-ig főnővér voltam. Ebben az évben egy magánéleti tragédia is történt, 48 évesen meghalt a férjem, infarktusban. 2001-ben szülésznőként folytattam a munkámat, itt is fél éves rotáció volt, mire belejött az ember a szülőszobai munkába, addigra váltani kellett.

– Hogyan kezdődött a szemléletváltás a Jahn Ferenc kórház azóta már híressé vált szülészetén?

– 2006-ban indult el, Nyulas Jolán szülésznő kezdeményezésére a Bábafonó nevezetű program, aminek a lényege a tapasztalatcsere különböző szülészeti osztályok között. A főnököm, Dr. Csákányi M. György ennek keretein belül részt vett egy hétvégi összejövetelen, ahol különböző kórházak képviselői egy olyan megoldásban gondolkodtak, amely köztes megoldás volt az otthonszülés és a kórházi szülés között. A tanár úr ott meghallgatta egy erdélyi szülésznő előadását arról, hogyan szülnek Erdélyben önállóan dolgozó szülésznővel a kismamák. Elhatározta, hogy ezt a gyakorlatot kipróbálja a mi szülészeti osztályunkon is, hiszen mi sem vagyunk kevésbé képzettek, mint az erdélyi szülésznők. 2007-ben elkezdődött egy továbbképzés azok számára, akik szerettek volna ebben a programban részt venni. Én Kuncz Nóra kolléganőm biztatására lettem a csapat tagja, nagyon hálás vagyok neki a támogatásáért. Bár 2012 decemberében Csákány tanár úr az osztályvezetői pozícióról lemondott, utóda Dr. Belics Zorán, PhD főorvos is követi az általa bevezetett modellt.