Az első gyerek, aki valójában a sokadik lesz

A körülmények összjátékának köszönhetően most hat hónapos magzatom inkább második, harmadik gyerekként érkezik az életembe, mintsem elsőszülöttként. Az eredmény: kevesebb para, felszabadultabb babavárás.

Kering a neten egy vicces fotó arról, hogy mi a különbség az első és második terhesség között: az első gyereknél az anyuka mindent kipróbál, ami csak jön – kismamajóga, kismamatorna, intimtorna, ilyen felkészítő, olyan tanfolyam, magánrendeléses ultrahangok tömkelege, csoportfoglalkozások, kenceficék a terhességi csíkok ellen, ingyenes előadások, babaexpók, míg a másodiknál leginkább csak örül, hogy nagyjából levegőhöz jut, miközben próbálja túlélni a kétgyermekes lét felé vezető napokat.
A helyzet nyilván nem ennyire szélsőséges, de mégis jól szemlélteti, mennyivel felkészültebben, kevésbé a tökéletességre stresszelve veszi az ember lánya a második és a sokadik utód érkezését. És amiért mindezt leírom: sokat gondolkodtam, miért veszem ennyire könnyedén ezt a 9 hónapot, és felmerült bennem, hogy talán mégis a (sok)gyerekes anyukák életét élem lélekben…

Mary Poppins és a nevelt gyerekek

Nem egyértelműen az első gyermek érkezik az életembe, akivel a hintőpor vs. popsikrém, a hordozókendő vs. kenguru, mosható pelenka vs. papírpelus, velünk aludjon vs. külön szobában tegyük le és a hasonló problémákkal először élesben szembesülnék. Az unokahúgom születésétől egészen az óvodáig ugyanis jelen voltam a nővéremék életében, és ott egyetemista nagynéniként (szabadidővel bíró, bevethető bébiszitterként) rengeteg tudást, tapasztalatot szívtam magamba, millió pelenkacserével, játszóterezéssel, öltöztetéssel, esős délutánok benti átvészelésével, játszóházas élménnyel, éjszakai nemalvással, “miért?” kérdések megválaszolásával, ezernyi trükkel, amivel rá tudtam venni a délutáni alvásra/zöldségevésre/sírás szüneteltetésére/az általam kiválasztott ruhák felvételére – és még sorolhatnám. Nyilván nem én neveltem kizárólag, és azóta sem az én felelősségem a fejlődése, mégis kimoshatatlanul belém ivódott minden perc, éjszaka és hétvége, minden élmény, a nehézségekkel, kiborulásokkal és elsőre megoldhatatlannak tűnő drámákkal együtt.