Az orrszívó-rém: Így szívja ki jól a gyermeke orrát

Az ősz beköszöntével nálunk is, mint minden kisgyermekes családnál, előkerültek a gumicsizmák, a vízálló kezeslábasok meg a maci- és cicafüles sapkák. És az orrszívó.

Az orrszívóval kapcsolatban minimum ellentmondásos érzésekkel viseltetünk a családban, felnőttek és gyermekek egyaránt. A porszívóra szerelhető változat ugyanis hangos, ijesztő, használata mind a működtető, mind a célszemély számára kellemetlen, ugyanakkor rendkívül hatékony.

Mégis, miért van erre szükség, és főleg: hogyan tehetjük igazán hatékonnyá és valamelyest mégis elviselhetővé az orrszívást?

Nátha, a fő ellenség

A felnőttkori nátha katonadolog, észre sem vesszük, ha pár napig fújjuk az orrunkat. Ugyanez csecsemő- és kisgyermekkorban sajnos egy fokkal nehézkesebb, a csecsemő ugyanis egyáltalán nem tudja kifújni az orrát, a kisgyermek pedig lehet, hogy ki tudja, de az többnyire nem elég hatékony. A fertőzött orrváladék tehát ott marad az orrüregben, további problémákat okozva.

Csecsemőkorban a felgyülemlett takony gyakorlatilag megakadályozhatja a táplálkozást, a szoptatott csecsemő ugyanis szopás közben az orrán veszi a levegőt. Ha nem tud az orrán lélegezni, akkor nem tud enni, sír, elutasítja a mellet és közben szomjas vagy éhes marad. Arra sem minden csecsemő „jön rá”, hogy alvás közben szájon át is lehet lélegezni, ezért az eldugult orr gyakori felébredést, alvási nehézségeket okoz a gyereknél (és a szülőknek is).

A nátha fő veszélye azonban a pangó váladék bakteriális felülfertőződése, és a fertőzés továbbterjedése. Mit jelent ez? Azt, hogy ha a taknyot kíméletből a gyermek orrában hagyjuk, akkor abban további kórokozók telepednek meg, amelyek aztán elmásznak a középfül, az arcüreg, az orrmandula, végső esetben az alsó légutak, tüdők irányába, és ott is betegségeket okoznak. A középfülgyulladás és a hörghurut pedig sokkal kellemetlenebb még az orrszívó-porszívónál is.

Hogy kell jól orrot szívni? A folytatásból kiderül!