Babavárás: lazítani is tudni kell

Hogyan ne stresszeljük túl a babavárást? Mi segíthet abban, hogy nyugodtan és derűsen készüljünk arra, amit ugyan nagyon várunk, de az ismeretlen néha megijeszt minket?

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
babafejlődés
2015. január 17. Csontos Dóra

Hogyan ne stresszeljük túl a babavárást? Mi segíthet abban, hogy nyugodtan és derűsen készüljünk arra, amit ugyan nagyon várunk, de az ismeretlen néha megijeszt minket?


Olvassunk: kérdezzünk körbe a barátoknál, ki milyen könyvet olvasott a babavárás ideje alatt. Jó szűrők lehetnek a már gyerekes barátok, barátnők, akiknél a gyakorlat tesztelte az olvasottakat, így nagyobb biztonsággal és tapasztalattal tudnak olyan könyveket ajánlani, amivel készülhetünk a baba születésére, vagy éppen az előttünk álló 9 hónapban a babával való kapcsolat kialakításában segítenek. Igaz ez az anyukákra és az apukákra is. Az természetes, hogy a pocakos anyuka igyekszik a magzattal beszélgetni, énekelni, mesélni neki, kapcsolatba kerülni a növekvő babával. Vonjuk ebbe bele az apukákat is.

Férfiként is fontos igény, hogy érzelmileg rákészülhessen az apa a pici érkezésére, kapcsolatot alakíthasson ki vele mire megérkezik. Természetesen mindenki a maga érzelmi hőfokának megfelelően teszi ezt, így senkinek ne tegyünk szemrehányást, ha ez a fajta “kapcsolatépítés” nem pont úgy történik, ahogy mi elképzeltük, s mi magunk se gondoljuk, hogy a saját módszereinket hasonlítgatni kell másokéhoz.

Lazítsunk: talán furán hangzik, hogy ezt tanácsoljuk, de hasznos dolog, ha megtanulunk kikapcsolni, feltöltődni, ha tudunk erre időt szánni akár csak néhány percben egy nap. Ez nem csak a babavárás idején fontos vagy éppen a pici csecsemő melletti kimerítő időkben, hanem bármikor a javunkra válik. A világ legtermészetesebb dolga, hogy terhesen számos forgatókönyvet futtatunk le az agyunkban, igyekszünk mindent alaposan végiggondolni, felkészülni, átgondolni és időben megvásárolni. Ez azonban rengeteg energiát emészt fel és néha a sok véleménytől, tudnivalótól már nem is halljuk a saját gondolatainkat.