Beszélgessünk az érzésekről!

Bár fontos volna, az érzésekről beszélni sosem könnyű. Nekünk, felnőtteknek is nehézséget okoz, és még gyakran annak sem sikerül megnyílnunk, akivel bizalmas kapcsolatban vagyunk. Pedig az érzésekről, érzelmekről való beszélgetés segíthet gyermekünknek a mindennapi élethelyzetek és gondolatok megfelelő feldolgozásában.

Életünket az érzések teszik igazán színessé. Felsorolni szinte lehetetlen az érzések listáját, de gyermekünk már első néhány évében is sokkal találkozik. Közéjük tartozik a félelem, az öröm, a remény, a csalódás, az elkeseredettség, a vágy, a bűntudat, a düh, a bosszankodás, az unalom, a felindultság, az élvezet, a kedvetlenség, az elutasítás, az izgatottság, vagy épp a tehetetlenség. Egy-egy negatív érzés egy adott pillanatban nagyon intenzív lehet, de ha gyermekünk tudja, hogy mi az az érzés, és mi váltotta ki, valamint elkezd gondolkodni rajta, megtapasztalhatja, hogy a negatív érzelem lassan kezd eltűnni, és ha sírt, a sírás csillapodik.  

Ne féljünk, beszéljünk!

Sok családban nem szokás beszélni az érzelmekről. Nem nevezik nevén a szomorúságot, dühöt, haragot vagy akár a szeretetet. A gyermekek az ilyen családokban csak a metakommunikációs jelekből próbálhatnak következtetni arra, mit is érezhetnek a szüleik. Talán a pozitív érzéseinkről könnyebben beszélünk, de többször titkoljuk negatív érzéseinket. Nem beszélünk arról, ha csalódunk a gyermekünkben, ha megbánt minket, ha szomorúak vagyunk, dühösek, vagy felbosszant minket. Sokkal ritkábban merjük bevallani ezeket az érzéseinket, mint a gyermekünkkel kapcsolatos örömünket, büszkeségünket, pozitív érzésünket. Gyakrabban érezzük szükségét annak, hogy letagadjuk, akár még magunknak is, ha felmerülnek ilyen érzéseink, számtalan kifogást találunk arra, miért temetjük el magunkban ezeket az érzéseket inkább, minthogy bárkinek is bevalljuk. Pedig a legjobb megoldás, ha ilyenkor nyíltan beszélünk arról, amit érzünk. Ez eleinte nagyon nehéz lesz, de a gyakorlás meghozza a gyümölcsét. Minél pontosabban meg tudjuk fogalmazni, mi zajlik bennünk, annál pontosabban meg tudjuk osztani a jövőben is gyermekünkkel, mi az, ami zavar, vagy mi az, aminek örülünk. Ennek az az egyik titka, hogy nem csak annyit mondunk csemeténknek, hogy szomorúságot érzünk, mert megbántott minket, hanem megpróbáljuk megértetni vele, hogy melyik tett, vagy gesztus, milyen érzéseket okozott bennünk.

Vállaljuk az érzéseinket!

Gyermekeinknek irtó érzékeny szenzoraik vannak, azonnal észreveszik, ha megpróbáljuk eltűntetni az érzéseinket előlük. Persze az is lehet, hogy nem akarjuk eltűntetni, egyszerűen nem megfelelő összefüggésben tüntetjük fel előttük. Ha a lurkó azt látja, hogy dühösek vagyunk, rögtön azt gondolja, hogy rá haragszunk valamiért. De lehet, hogy épp a főnökünk idegesített fel, vagy magunkra vagyunk valamiért mérgesek. Viszont ha nem mondunk semmit, a gyermekünk elbizonytalanodik, mert tudat alatt érzi, hogy valami nincs rendjén. Ha valamilyen negatív érzés kerít hatalmába bennünket, ne titkoljuk a csemeténk elöl, de tegyük hozzá, hogy mi és ki váltotta ki ezt az érzést. Érdekes lesz megtapasztalni, ahogy beszélünk az érzelmeinkről, és a kiváltó okról, úgy fog elpárologni belőlünk a negatív érzés is.

Gyakorlat teszi a mestert

Fontos, hogy a napi rutinba is beépüljön az érzelmekről való beszélgetés. Különítsünk el rendszeresen valamennyi időt az ilyen jellegű beszélgetésekre, amikor csak egymásra figyelünk. Ne azt kérdezzük meg a gyermekünktől, hogy mi volt ma az óvodában vagy az iskolában, hanem azt, hogy milyen érzelmek vezérelték aznap. Mi az, ami örömet okozott neki, mi bosszantotta, mi az, ami fárasztó volt számára. Az ilyen beszélgetések alatt ne menjen a háttérben a televízió se. Így lehetőség van minőségi idő együtt töltésére, amit tisztán egymásnak szentelhetünk, és amelynek során előkerülhetnek azok az érzések és gondolatok is, melyek máskülönben elvesznének a hétköznapok forgatagában. Ez pedig építi az intimitást. Ha pedig szeretnénk segítséget hívni, nézzük meg együtt az Agymanók című filmet közösen, ami pont azt meséli el, hogyan hatják át, és befolyásolják életünket az érzések nap, mint nap.