„Bezzeg a nővéred…” – Testvérek az iskolapadban

Az iskolakezdás a gyermek számára fordulópont. Ismeretlen közösségbe kerül, ahol tiszta lappal indul, önmagáért értékelik. Ebben pedig nagy segítségére lehet, de éppúgy akadályozhatja is nagyobb testvére.

Gyakori kérdés a beiratkozási időszakban, hogy egy osztályba, vagy külön közösségbe írassuk-e gyermekeket. Be kell látnunk, mennyi zavarral és erőfeszítéssel jár ezeknek a gyermekeknek az én-határaik kialakítása. Amikor a családban több testvér is van, hajlamosak Pisti és Panni mellett az Ikreket emlegetni, mint akiknek nem is dukál a külön keresztnév. Ezeket az „összenövéseket” jobb megelőzni, és a differenciálódást azzal is segíteni, hogy párhuzamos kortárs csoportba íratják a gyerekeket.

Peti és Palkó kétpetéjű ikrek. A közös óvodai csoportban Peti nagyon közkedvelt volt, Palkó viszont úgy érezte, csak a testi fölényét vetheti be a népszerűségért, de az ellenkező hatást érte el. Következő próbálkozása az volt, hogy spontán megtanult olvasni. „Könyvmolyként” sikerült elkápráztatnia a felnőtteket, de barátai nem akadtak. Az iskolában két külön osztályba kerültek. Az első év első fele nagyon keserves volt, de ma már több barátot is meg tud nevezni, társai beválogatják a focicsapatba.

Nincs általános érvényű szabály, de véleményem szerint egészségesebb, ha a gyermek és az iskola párbeszédében nincs közvetítő. Nagyon fontos a szocializáció szempontjából, hogy az számítson hitelesnek, ahogyan ő éli meg a dolgokat, és amikor ezt megjeleníti a szülei felé, ne legyen egy azzal vetélkedő másik szempont. Amennyiben a saját szempontja, élménye gyakran megkérdőjeleződik, később az érzéseiről képtelen lesz beazonosítható képet kapni.

Az már ritkán okoz gondot, amikor nagyobb korkülönbséggel, de ugyanabba az intézménybe kerülnek a testvérek. A jó pedagógus nem hasonlítja össze a két csemetét. A gyerekektől nem lehet számon kérni testvérük viselkedését, vagy a szülők felé üzenőfalként használni őket. A család sem jár el helyesen, ha az idősebb testvérre kontrolláló szerepet erőltet vagy a kisebbik érdekeinek képviseletével terheli.

Eleink már felfedezték, hogy sok pedagógiai előny származik abból, ha egy család és egy oktatási intézmény generációkon keresztül kapcsolatban van egymással. Amikor tiszta lappal kezdhetett az új belépő, meggyőződhetett arról, itt csak az számít, hpgy ő hogyan és mit akar magából bemutatni. Felmenői erényei, tévedései nem fogják az ő vállát nyomni, de a hely szelleme már a családi történetekből jól ismert számára.

Az írás megjelent a Képmás – 2010/szeptemberi számában.