Boldogabb babát szeretnénk nevelni?

A zenetanulás nyugtat, segíti a babák kommunikácóját, a nagyobb gyerekeknél pedig az empátia kialakulásában is fontos szerepet játszik.

Boldogabb, könnyebben megnyugtatható babát, empatikus kisgyereket szeretnénk nevelni? Akkor tanítsunk nekik zenét! Három új kutatás egybehangzó eredménye szerint ugyanis a közös zenélés nem csak nevettet és megmosolyogtat, de még a legkisebbek esetében is segíti a stresszoldást és jót tesz az agy fejlődésének – ezen kívül az empátiát is fejleszti.

Két kutatócsoport ötven féléves gyereket és szüleit tette próbára, mikor heti rendszerességgel tartott egyórás, közös zeneórát a porontyoknak és felmenőiknek. A kutatás hat hónapja során a résztvevők altatódalokkal, közös énekléssel, ritmikus mozgással és ütős hangszerekkel ismerkedtek, a feladatokat pedig nem csak az osztályban, otthon is ismételniük kellett.

Egy hegedűvirtuóz elmélete

A tantervet Shinichi Suzuki japán hegedűművész módszere alapján állították össze, aki szerint a zenei nevelést nem lehet elég korán elkezdeni. Módszerének lényeges eleme a szülők tanárként való bevonása, ami szerinte fokozza a tanulás örömét, valamint a karakterfejlődést és a fegyelmet is segíti.

A kontrollcsoport szintén járt fejlesztő foglalkozásokra, de ők szüleikkel együtt Baby Einstein CD-ket hallgattak, és zenementes játékokat, könyveket kaptak kézhez, amit aztán otthon is használtak. Többségük nem járt külön énekórára sem.

A kutatók azt tapasztalták, hogy a zenét hallgató gyerekek egy éves koruk körül meg tudták különböztetni a különböző zenéket egymástól annak függvényében, melyiket hallgatják szívesebben. Szintén jelentős különbség volt, hogy ezeknél a gyerekeknél megnövekedett agyi aktivitást tapasztaltak zenehallgatás közben.

A legérdekesebb azonban az a – szülőket leginkább lázba hozó – felfedezés volt, hogy a babák nem csupán a muzikalitás terén mutattak jelentős fejlődést, hanem fáradékonyság tekintetében is.

Nyugodtabb, frissebb baba

A zenei képzésen átesett gyerekek kevésbé voltak nyűgösek, kevésbé fáradtak el új élmények hatására, többet mosolyogtak és nevettek és könnyebben meg lehetett őket nyugtatni. Amint azt a kutatók írták, az “aktív osztályokban több pozitív szülő-gyermek interakció figyelhető meg, mint a passzív osztályokban.”

Ami még ennél is érdekesebb, a zenét tanuló gyerekeknek a korai kommunikációs mozzanatai is fejlettebbek voltak (például a mutogatás vagy a pá-pá integetés). Ez később abban is fontos szerepet játszik, hogy a másokkal való aktív kommunikáció (például a beszéd) kialakulhasson. A  megosztott figyelem a “tudatelméletben” is jelentős szerephez jut, ami a kutatók szerint hozzájárul ahhoz, hogy megértsük más emberek tőlünk független gondolatait, érzéseit, szándékait. Ez pedig az empátia fontos eszköze, melynek fejlődése gyakran marad el többek között az autista gyerekek körében.

A különös eredmény oka valószínűleg abban keresendő, hogy a másokkal való együttzenélés megosztott figyelmet kíván, s fokozott egymásrafigyelést – annál is inkább, mert a babák még nincsenek birtokában a kottaolvasásnak. A zenélés hatékonyságát ugyanakkor egy másik, idősebb gyermekek körében elvégzett kutatás is megerősítette.

Nőtt az empátia is

A Cambridge Egyetemen 52 gyermeket vizsgáltak 8- 11 éves kor között. Az egyik csoport legalább három hónapig heti rendszerességgel vett részt zeneórán, ahol zenei játékokat (közös ritmusimprovizációt, dallamtükrözést vagy közös zenealkotást) játszottak. A másik csoport hasonló feladatokat kapott – zenei aláfestés nélkül. A harmadik csoport folytatta hagyományos tanulmányait.

A kutatók azt tapasztalták, hogy azokban a gyerekekben, akik zeneórára jártak, szignifikánsan nőtt az empátia képessége. Ez nem csupán szerepjáték közben mutatkozott meg (jobban megértették és könnyebben eljátszották egy színész filmbéli szerepét), megértőbben reagáltak olyan kijelentésekre, mint például “szomorú lettem, mert láttam egy lányt, akinek nem volt kivel játszania” vagy “szeretem látni, ha valaki más ajándékot kap”. Ezek a változások a többi csoportban nem következtek be.

Néhány korábbi kutatás még azt javasolta, hogy ugyanezeket a képességeket drámaórák keretében fejlesszük, de akármelyik módszer mellett is tesszük le a voksunkat, mindenképpen látnunk kell, mennyire értékes a művészeti oktatás a gyermekek számára. Sajnos napjainkban egyre kevésbé  hozzáférhető, mivel nagy a nyomás mind a tantervet teljesíteni igyekező pedagógusok, mind a szülők pénztárcája körül.

Szerencsére az, hogy néhány fazékkal és fakanállal leüljünk a gyerek mellé zörögni egy kicsit, egyelőre nem kerül pénzbe. És remélhetőleg több fejfájástól kímél majd meg minket, mint amennyit okoz.