Boldogságcseppek: Köszönöm!

Évezredes bölcsesség és modern pszichológiai kutatások egybehangzóan tanúsítják, hogy a hála jó dolog. A hála ugyanis egyike azoknak a pozitív érzelmeknek, amelyek segítségével a leginkább meg tudjuk őrizni lelki egyensúlyunkat, pozitív érzéseinket, sőt, a belső növekedésnek is az egyik fontos „tápanyaga”.

A hála ráadásul egyáltalán nem bonyolult érzelem; egyszerű, mint maga a szó: Köszönöm! Kaptam – köszönöm. Sikerült – köszönöm. Élek – köszönöm. Itt vagy – köszönöm. Szép – köszönöm. A hála érzése szétárad a testünkben és lelkünkben, felfelé emeli a tekintetet, felszabadítja a lekötött gondolatokat és aggodalmakat. Kinyit, erőforrásokat és lehetőségeket mutat, kapcsolatot teremt. A hála jó érzés – de akkor miért olyan nehéz mégis?

• Nehéz hálásnak lenni, ha azt gondoljuk, hogy a dolgok járnak nekünk, és természetes (naná!), hogy vannak. Márpedig ezt könnyű gondolni: hiszen annyi minden jár, vagy járna, ami nincs meg. Vagy éppen megvan, jut belőle bőven, de észre sem vesszük, mert már ismét arra figyelünk, ami még járna, amire még jogunk lenne.
• A hálát akkor is nehéz átélni, ha elvárják. Ha hálásnak kell éreznem magam valaki felé, az megbénít, bezár, alárendel. Olyan ez, mintha az ajándékon ott lenne az árcédula – és az ajándékozó be is szedné rögtön a maga jussát. De az már nem valódi hála, csak kényszeredett hajbókolás.
• Végül talán a legnagyobb nehézségünk a hálával, hogy nem igazán fér össze a büszke, öntudatos, független énünkkel. Aki hálás, az nyíltan elismeri: egyedül nem megy, önmaga kevés valamihez, jól jön a segítség.

A hála egyszerű és jó, de bonyolult és nehéz is, mint maga az élet. Boldog, aki mer őszintén hálás lenni kicsi és nagy dolgokért, talán még azért is, ami elvileg jár, akkor is ha elvárják, úgy is, ha hiányaink beismerését jelenti.

A cikket ide kattintva tudod továbbolvasni!