Dicsérve lenni jó!

Abban szinte mindenki egyetért, hogy dicsérni fontos, mert hosszú távon ebből épül, táplálkozik a gyerekünk önbizalma, jelleme. Rövid távon pedig ott az a mosoly az arcán, a csillogás a szemében, amiért máris megérte.

Az évek múltával az addig minden pozitív mozdulatáért megdicsért gyerekünk mégis egyre kevesebb támogató szót hall, az elvárások pedig napról-napra sokasodnak. A dicséret felnőttkorunkra szinte teljesen kikopik a szótárból.

A felnőtt világban az a normális, ha megtesszük, amit meg kell tennünk – ha nem tesszük, azt szinte kivétel nélkül szóvá teszik – ne várjunk dicséretet érte. Ha pedig mégis kapnánk, legtöbbször hitetlenkedve csóváljuk a fejünket és keressük a motivációt a másik viselkedése mögött. Pedig dicsérni és dicsérve lenni jó.

Ha valóban erősíteni és motiválni szeretnénk, az sem mindegy, hogyan dicsérünk.

Leggyakrabban a személynek szóló dicséretet alkalmazzuk, pl. „Milyen ügyes vagy!”Az eredményre is büszkék vagyunk, az érmekre, jó jegyekre, sikeresen megoldott házi feladatra, pl. „Aranyérmes lettél, gratulálok!” Az erőfeszítés értékeléseis fontos, pl. „Ezért sokat dolgoztál, elismerésem!”

Folytatás a Képmás magazin júliusi számában!