Dühös elsőszülöttek, elhanyagolt apukák?

Baj, ha túl sokáig szoptatunk? Kell-e bilire szoktatni egy gyereket? Mit tegyünk, ha a "nagy" haragszik kistestvérére? Milyen szerep juthat egy apukának a kicsi fejlődésének korai szakaszában? Földi Rita pszichológus előadása az első év jelentőségéről.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
első év
2011. május 24. hslaszlo

Hogyan látja az első év jelentőségét egy pszichológus, aki több kutatást végzett a témában, s nem mellesleg maga is többszörös anyuka illetve nagymama? Földi Rita a Születés Hete megnyitóján tartott előadást a témáról a zuglói Varázskert BabaMama Házban, melynek első részével korábbi cikkünkben találkozhattatok.  A folytatásban a pszichológus az édesapák szerepéről, a testvéri viszony ellentmondásairól beszélt, de érintette a bilire szoktatás, illetve a szoptatás elhagyásának témakörét is.


“Kötelező jó testvér”

 

Gyakran esünk abba a hibába, hogy a testvérek úgyis szeretik egymást – mutatott rá előadásában Földi Rita, hozzátéve, hogy a gyerek tudja, mit várunk el tőle, ezért úgy is viselkedik. Pedig az elsőszülött logikusan dühös, hiszen mindenképpen kevesebb figyelmet kap a babával szemben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem szereti a testvérét – utalt rá a szakember hozzátéve, hogy a szeretet ezt is elbírja. Tény azonban, hogy a második, harmadik, sokadik gyerek számára a szülő megosztott figyelme már kész tény, így ezek a gyerekek szociálisabbak, kevésbé szorongók. A szülő akkor követ el hibát, ha letolja, megszégyeníti a testvért a negatív érzelmek miatt. Ennél sokkal hatásosabb, ha eltereljük a figyelmét, vagy teret engedünk annak, hogy beszéljen a problémájáról. Nem jó megoldás, ha egy három éves gyerektől elvárjuk, hogy ő legyen a “nagy”, és viselkedjen felnőttként. Amennyiben tud a benne kavargó érzelmekről beszélni, azzal csökkenthetjük a helyzet által kiváltott agresszió erejét. Ha viszont nem hallgatjuk meg, a gyerek önmagát is rossznak fogja érezni. Jó, ha meg tudjuk vele mindezt beszélni, mert akkor kialakul a konfliktuskezelés megfelelő módja is a gyerekben.

 

Az apuka szerepe

 

Az anyának ugyan döntő szerep jut az első évben, de az édesapa szintén fontos szereplő a gyerek életében, hiszen ebben az időszakban ő biztosítja a mama érzelmi hátterét. A feleség feladata ilyenkor az, hogy segítse a párját kompetens apukává válni, aki nem fél megfogni, megfürdetni, ringatni, elaltatni a kicsit. Ha mindezekből kizárjuk őt, soha nem fogja kompetens apának érezni magát, később pedig – amikor jól jönne a segítség – hiába panaszkodunk a saját magunk által teremtett helyzetre – mutatott rá Földi Rita. A szakértő szerint ezért rendkívül fontos, hogy ne csak egy esti puszira legyen ideje az apának, hanem valóban tevékenyen részt vegyen a gyereknevelésben. Kell a pár órás intenzív együttlét a kicsivel, valamilyen mozgásos, észlelés-fejlesztéses játék keretében, az is fontos, hogy az apa észrevegye, a gyermeke hogyan próbál vele kapcsolatot teremteni. 2-2,5 éves korban aztán megnő a szerepe, ekkor már az apuka lesz az idealizált szülő mintája. A kisfiú szó szerint azonosulni akar vele, még a hanghordozását, a mozdulatait is átveszi. Míg a fiúk férfi viselkedésmintáit az anya erősíti meg, addig a kislányok női mintáit az apuka, így akit gyermekkorában hercegnőként kezelt az apja, az a kislány egész életében hercegnőnek érezheti magát.

 

Pelenka-ügy, éjszakai szoptatás

 

A szobatisztaság kérdéséről szólva Földi Rita úgy fogalmazott, tévhit, hogy a gyerekekre 5-6 éves korban már úgysem kell pelenka, és ezért nincs szükség arra, hogy a gyereket szobatisztaságra szoktassák. Rengeteg új “trend” látott napvilágot napjainkban, ezek közül sokat nem tart célravezetőnek a pszichológusnő. Elterjedt például egy olyan szokás, ami az óvodába járó gyerekeknél is gyakori, hogy a nagydolgot csak otthon, esetleg csak pelenkában végzik el. Ezeket a módszereket nem kell átvenni, a szakértő szerint ugyanis a gyerek számára a szobatisztaság hiánya hátrányt jelent a társas kapcsolatok terén. A pszichológus a szoktatással kapcsolatban első lépcsőként a megfelelő ritmus, szabályozás kialakítását nevezte meg, amelyben fontos szerepe van a szülőknek. Földi Rita arról is beszélt, miért nem tartja jónak, ha 6 hónapos kor után éjszaka is szoptatnak egy gyereket. Ekkor ugyanis már a baba tud annyit enni, hogy végigaludjon 6 órát, így az éjszakai sírás inkább lelki szükségletet jelez ebben az időszakban. Ha ezt etetéssel orvosoljuk, a gyerekben kialakulhat egy olyan mechanizmus, hogy minden problémáját evéssel oldja meg, ami felelhet a felnőttkori kóros elhízásért. A szakértő szerint ekkor a fokozatosság mellett a hozzátáplálás szolgálja legjobban a gyermek fejlődését. A hosszú ideig való szoptatás trendje ugyanis azért alakulhatott ki, mert volt egy időszak, amikor a nők egyáltalán nem, vagy csak nagyon rövid ideig szoptattak. Erre jött az eltúlzott reakció, ám az eltolódó szoptatás logopédiai szempontból sem jó. A tejnek tulajdonított védelmi mechanizmus sem működik már ilyenkor, arról nem is beszélve, hogy a szoptatással járó kötődés akadályozza a gyerek önállósodását, ami kóros függőség kialakulásához is vezethet – mondta Földi Rita. A pszichológusnő végezetül fontosnak tartotta újra kihangsúlyozni, hogy nem kell tökéletes szülőnek lennünk, csak elég-anyának, elég-apának, hiszen a pici frusztrációk hozzátartoznak a gyerek fejlődéséhez, és a késleltetés az önkontroll legfontosabb alapja.