Egy magabiztos nő kevésbé veszíti el az erejét és hitét, hogy sérülések nélkül tud szülni

Ma már egyre többen tudják, hogy mi is az a dúla (doula). Jelentése legegyszerűbben’asszonytársi segítő’. Egyre több azok száma is, akik már nem tévesztik össze a szülésznővel, vagy a bábával. Mert a dúla, az valami más. De mi is pontosan ez a más?

Vannak, akik úgy gondolják, hogy ez egy luxusszolgáltatás, ami a divathullámok szerint változó hóbort, most épp a dúlák vannak porondon. Valójában azonban az asszonytársi segítők ott voltak mindig is a szülésnél a bába mellett, de talán ennél is fontosabb, hogy a vajúdó asszony mellett. Nem monitorozás céljából, nem beavatkozásra várva, csak úgy. Látszólag csak úgy. Ott voltak, amikor a bábát még nem hívták és ott voltak, mikor a bába már elment. Aztán bekerült a szülés a férfiak által irányított kórházakba, medikalizálódott és a dúlák, az asszonyok kint maradtak és kint maradt velük valami nagyon fontos. Valami, ami nem látható, nem mérhető. Az asszonyok, akik kívülről csak fontoskodó, jövő-menő siserahadnak tűntek, valami nagyon fontosat csináltak. Azért nehéz erről beszélni, mert nincsenek rá szavak. Csak érezték ezt dédanyáink, melyet nem tartottak szükségesnek verbalizálni. És ezt érezzük – mi, szülő anyák – ma is, de a mai helyzetben ezt mégis meg kell fogalmaznunk. Kell, mert az asszonyok és a dúlák jogát vissza kell szereznünk, de ehhez el kell mondanunk, hogy kik ők és mit csinálnak. Ezek az asszonyok megteremtették a vajúdó körül a biztonságos burkot, melyre szüksége van minden olyan élőlénynek, ami éppen magából hoz a világra egy új életet. Ezt a biztonságra való törekvést mindannyian éreztük, akik már édesanyává lettünk. Különösen akkor válik ez érezhetővé, szinte tapinthatóvá, ha valaki elszenvedi ennek hiányát, majd megtapasztalhatja egy másik alkalommal ezt a fajta gondoskodást, támogatást. Ez a tapasztalat azonban felelősséggel is jár. A mi felelősségünk beszélni erről, tudósítani erről, mert rajtunk áll, hogy azok, akik ezt nem élik, nem élhetik meg (mert pl. férfiak), megértsék és elfogadják. Ha mi nem mondjuk el, akkor azt sem várhatjuk el, hogy egyszer csak megnyíljon minden ajtó a dúlás szülés előtt és a születéssel foglalkozó intézmények maguk ajánlják fel a lehetőséget. De fontos elmondani azok kedvéért is, akik még szülés előtt állnak, hogy megismerhessék ezt a lehetőséget és előre eldönthessék, hogy élnek-e ezzel, ha pedig úgy döntenek, hogy nincs szükségük dúlára, akkor az egy megalapozott és tájékozott döntés lehessen. Ne azért ne keressenek fel dúlát, mert nem is hallottak róluk, vagy azért, mert téves információjuk van a dúlaság intézményéről.

Minden nehézsége ellenére érdemes összeszedni, hogy mi mindenben is tud segíteni egy dúla.

Általában a leendő édesanya már a várandósága előtt, vagy az első hetekben keresni kezd, ha dúlát szeretne. Természetesen egészen a szülésig lehetősége van erre, nincs hetekhez kötve, de minél hamarabb keresi meg azt, aki végigkíséri a várandóságot, a szülést és az azt követő gyermekágyas időszakot, annál többet tud segíteni a dúla. Vannak dúlák, akik akár még a gyermekágyas hetekben is az anya mellett vannak, ha erre igény van.

A dúlát bármilyen problémával fel lehet keresni, legyen az testi, vagy lelki eredetű. Ezt természetesen megteheti egy barátnő is, de a dúlának sokkal több tapasztalata van, sokkal több hasonló helyzettel találkoztak már, így nem a saját, nagyon sajátos és egyéni történetükből indulnak ki, mint azt a legtöbb ismerős, barátnő, rokon teszi, hanem az anyára odafigyelve, őt meghallgatva, széles tapasztalattal. Egy dúlát nem bánt, ha a saját egyéni tapasztalatával ellenkező döntést hoz az anya, nem erőlteti rá azt az egyetlen utat, amit ő a saját tapasztalatán keresztül ismer, mert látott már sok utat, sok megoldást.

Igény szerint segít a szülés helyszínének, a szülésznő és/vagy orvos kiválasztásában, de sosem erőltet semmit, csak kérésre javasol, lehetőségeket vázol föl. Azonban, ha az anyának már konkrét terve van, akkor abban segíti őt, aki biztos lehet abban, hogy bármilyen variációt is talál ki a szülésre, a dúla támogatni fogja, vele megy bárhova (ha engedik).

Emellett sokkal több ideje van odafigyelni az anyára, mint az egészségügyi rendszerben dolgozóknak (védőnők, szülésznők, orvosok), hiszen jóval kevesebb kismamával foglalkozik, nem részese egy bürokratikus rendszernek, ahol van adminisztráció, területi kötelezettség. Mindezek helyett arra a néhány nőre tud figyelni, akik őt megtisztelték a bizalmukkal. Erre a figyelemre nagyon nagy szükség van, akkor, mikor az ellátórendszerek sokszor futószalagon kezelik a kismamákat, ami nem az ott dolgozók hibája, egyszerűen csak annyi embert egységnyi idő alatt ellátni szinte képtelenség. Ezt a felpörgetett rendszert viszont remekül kiegészíthetik, segíthetik a dúlák, a várandós megkapja azt, amire szüksége van, de nem okoz fennakadást egy kismama, akinek esetleg több kérdése lenne, mint amennyi idő jut rá.

Ilyen kérdésekből pedig akad bőven, különösen, ha első gyermekét várja egy nő, akinek még csak halvány elképzelései vannak arról, hogy mi történik épp vele, mi mindenre számíthat a várandósága során, mi történik vele, a testével, a lelkével a szülésig és a szüléskor, majd milyen is az anyává válás, mik az első hetek buktatói, milyen módszerekkel, praktikákkal könnyítheti meg az életét. Kiemelten fontos ez egy olyan társadalomban, ahol egyre kevesebbet beszélünk születésről és halálról, egyre kevesebbszer hallani olyan történésekről, melyek nem adatolhatók, egyre kevesebb értéke van azoknak a dolgoknak, melyekhez nem kapcsolódik piac, nincs kifejezhető, számszerűsíthető anyagi értékük. Pedig a női lélek ilyen. Minőségi változások következnek be, melyeket jó érteni és különösen jó megosztani valakivel.

A dúlák egyik behozhatatlan előnye, hogy sosem unják meg a témát, nem lehet őket kifárasztani a kérdéseinkkel, kételyeinkkel, terveinkkel. Sokan tapasztalják meg, hogy a környezetük egy idő után besokkol a babavárástól, már túl sokat beszél a leendő anya a testi-lelki változásokról, az eljövendő szülésről és már alig-alig talál megértő fülekre, mert sok esetben általános elvárás az, hogy lehetőleg minél tovább dolgozzon az anya és tegyen úgy, mintha nem is lenne kismama.

Sokszor előfordulhat, hogy egy-egy problémával, panasszal nem mer a várandós senkit sem felkeresni, mert nem tűnik olyan komoly problémának, hogy ezzel szakembert zargasson. Ilyenkor nyugodtan felkeresheti a dúláját (személyesen, mailben, telefonon) és tanácsot kérhet tőle. A dúla az elmondottak alapján tudni fogja, hogy ez olyan probléma-e, amivel tovább kell menni szakemberhez, vagy egy egyszerű házi praktikával megoldható.

A dúla másik fontos tulajdonsága, hogy nem ír elő semmit, nem tesz kötelezővé semmit, hanem csak javasol, de a döntést mindig meghagyja az anya kezében, amit utána már nem véleményez, hanem a döntésében támogatja. Ezzel megerősíti az anyát a kompetencia érzetében és magabiztosabbá teszi.

Ez a magabiztosság pedig később alapja lehet egy szép szülésélménynek, mert egy magabiztos nő sokkal kevésbé veszíti el az erejét és a hitét abban, hogy szépen, békésen, sérülések nélkül világra tudja hozni gyermekét.

A szülés beindulásakor az anya igényének megfelelően bemegy a kórházba, de van olyan dúla, aki akár házhoz megy és akár órákat, néha napokat tölt a vajúdó nő mellett, bárhol is legyen. Tanulmányai és tapasztalata alapján rengeteg hasznos tanácsot adhat, hogy mikor mi eshetne jól a vajúdónak, odafigyel a minél békésebb környezetre, a zavaró tényezőket kizárja. Megteremti azt a miliőt, amiben az asszony a legjobban érezheti magát. Az eltelt hónapok alatt már megismerte annyira az anyát, hogy addigra már tudja, mi az, amit szeret, mi az, ami jól eshet neki. Például nem mindenki szereti ugyanazokat a szagokat, a gyertya a legtöbb emberre nyugtató hatással van, de van, akit idegesít, mindenkinek eltérő, hogy milyen zenét szeret, de lehet olyan is, aki csöndre vágyik. Szerencsés helyzetben ez nem a szülésnél derül ki, a dúla képes arra, hogy már előzetesen ezeket kiderítse az anyákról, hogy személyre szabott gondoskodásban részesíthesse. Általában a dúlák tudják, hogy a legtöbb esetben milyen helyzetben mi szokott hatásos lenni, de semmit nem tesznek kötelezővé. Masszázsaik, forró borogatásaik, olajaik, praktikáik segítenek csökkenteni a fájdalmat, de akár egy-két egyszerű bábai fogással, segíthetik a szülés előrehaladását, ismerik a fájdalomcsillapításban fontos akupresszúrás pontokat és bevethetik csodás eszközüket, a rebozó kendőt, hogy a baba jobban tudjon haladni, megkönnyítsék a szülési folyamatot az anya és a baba számára is.

Mindemellett, ha kell, takarít, öltöztet, vetkőztet, tudósít, etet, itat, gyakorlatilag bármiért ugrasztható.

Végül a szülés legkritikusabb részénél, mikor a baba kibújik, egy jó dúla egy jó orvossal és jó szülésznővel együtt dolgozik, segédkezik a gátvédelemben, ha az anyát segíteni kell pozíciójának megtartásában, akkor plusz két kezet jelent, ha bármit tartani kell, megfogni, ő ott van, ha az anyának melege van, a homlokát törli, ha kiszáradt a szája, megnedvesíti, ha bármit kommunikálni kell az anya, vagy az apa felé, akkor segít benne. Ha császármetszésre kerülne sor, akkor oda is elkíséri az anyát, ha teheti.

Miután megszületett a baba, segíti, hogy a baba és mama harmóniája ne törjön meg, ha lehetőség van rá, segít anyát és babáját együtt betakarni, a babát mellre tenni, vagy megteremti a lehetőséget, hogy „odataláljon”, ha kell fényképez, hogy az apa is felhőtlenül kiélvezhesse ezeket a pillanatokat. Szükség esetén, orvossal, szülésznővel egyeztetve adagolja a homeopátiás szereket, inni ad, segít az első felállásban és teszi mindezt úgy, hogy közben háttérben marad, csak abban segít, amiben kell, de nem tolakodik, nem erőltet semmit. És talán a legfontosabb, hogy soha semmit nem tesz az apa helyett.

A dúlává válás mikéntjéről, a dúla legfontosabb feladatairól és a szülésnél betöltött szerepéről Mélykúti Andreát kérdeztem, aki a DONA International-dúlaszövetség tagja, az elmúlt években sok-sok szülésnél nyújtott nélkülözhetetlen segítséget. Több országban is kísért már szüléseket, segített már otthonszüléseknél, kórházi szüléseknél és császármetszéseknél egyaránt. Megjárt már számos kórházat és több orvossal és szülésznővel alakított ki jó munkakapcsolatot. Különösen keresett dúla a császármetszésen átesett anyák körében, akik szeretnék természetes módon megszülni babájukat. Az ICAN (Nemzetközi Császármetszés Figyelő Hálózat) magyarországi vezetője.

P.Sz.: Hogyan lesz valakiből dúla?

Mélykúti Andrea: Mindenkiből lehet dúla. Nincsenek korhatárok, nincsenek szakmai kritériumok, sőt, nem is csak női munka. De kell valami hozzá, ami elindítja az embert a dúlaság irányába. Valami, ami bentről, mélyről jön és ezek nem mindenkinél ugyanazok a dolgok, ami nagyszerű dolog, mert így lesznek különböző dúlák és minden kismama választhatja a magához illő dúlát.

P.Sz.: Hogyan fogalmazod meg egy teljesen laikus kérdezőnek, hogy mi a te feladatod?

Mélykúti Andrea: Feltétel nélküli támogatás, fizikai és lelki egyaránt. Együttérzés. Hallgatás. Alázat. Információk átadása. Pártfogás.

P.Sz.: Lehet valaki egyazon szülésnél szülésznő/bába és dúla egy személyben?

Mélykúti Andrea: Vannak olyan bábák és szülésznők is, akik egyben dúlák is. Igazából két (vagyis három) különböző szakmáról van szó. Úgy gondolom, hogy aki több képzésen vett részt, jobban, többet átlát a dolgokon, mélyebb tudása is van. Viszont a szülésnél mindenkinek megvan a saját szerepe, ahogy a bábának/szülsznőnek, úgy a dúlának is, ahogy az orvosnak és az apának is. Nehéz annak a dolga, akitől elvárnának két szerepet.

P.Sz.: Voltak már olyan helyzet, ahol nem fogadtak szívesen?

Mélykúti Andrea: Szerencsére nem. Több ország, több városának több kórházában is kísértem szüléseket. Voltak olyan helyek, ahol az előítélet nagy volt, de látva azt, hogy nem avatkozom bele senki munkájába, nem zavarok senkit, sőt, a kismamáknak jót tesz, hogy ott vagyok, végül mindig jó csapatmunka alakult ki. Az egészben a lényeg a kismama és a baba. Az ő szüléséről, születéséről szól az egész, és ha mindenki eszerint cselekszik, megérti, miért vagyunk mindannyian akkor és ott jelen, akkor nincsenek problémák.

P.Sz.: Az apukák és az anya tágabb családja, hogyan szokott viszonyulni a dúlákhoz?

Mélykúti Andrea: A tágabb családdal nem szokott probléma lenni, viszont vannak apukák, akik a dúlákat konkurenciának érzik. Ilyenkor, ha a kismama szeretne engem, mint dúlát, apa viszont kételkedik, anyuka szokott összehozni egy hármas találkozást, ahol az apuka találkozhat velem és átbeszélhetjük, hogy mit is tudok tenni értük, a családjukért. Apa és dúla nagyszerű támogató csapatot tudnak alkotni és kiegészíteni egymást.

P.Sz.: Lehet úgy kísérni valakit a szülésben, ha a párja ellenzi a dúla jelenlétét?

Mélykúti Andrea: Nem. Legalábbis én olyan eseteket nem vállalnék. Ahogy már említettem, ha az apa ellenzi és ez nem változna a hármas beszélgetés után sem, akkor az egész a kismama rovására menne.

P.Sz.: A kórházban dolgozó orvosokat, szülésznőket mivel lehet meggyőzni? Miért jó, ha beengedik a dúlákat?

Mélykúti Andrea: A kismamák szokták meggyőzni őket, hogy miért fontos nekik, ha van dúlájuk, miért kell nekik a támogatás. Nem mindenkinek ugyanaz miatt kell. Valakinek azért, mert első babás, valakinek azért, mert ikreket vár, valakinek azért, mert császármetszés (vagy több császármetszés) után szeretne természetes úton szülni, másnak azért, mert az előző szülése traumatikus volt, vagy cserbenhagyva érezte magát stb. És, hogy miért jó, ha a dúla bent van? Mert ő ott van folyamatosan, csakis azt az egy kismamát támogatja, személyre szabottan.

P.Sz.: Kísértél már olyan szülést, amit traumaként élt meg az anya?

Mélykúti Andrea: Nem. Ha valaki támogatva érzi magát, elfogadják, érzi, tapasztalja, hogy valaki ténylegesen érte van és mindent megtesz, hogy úgy történjenek a dolgok, ahogy azt ő szeretné, akkor nagyon ritkán negatív az élmény.

P.Sz.: Hol ér véget a dúla kapcsolata az anyával? Szülés után is fennmarad a kapcsolat?

Mélykúti Andrea: Anyukától függ. Vannak olyan anyukák, akik gyermekágy után ritkábban jelentkeznek, viszont a gyermek születésnapján szokott írni, vagy hívni. És vannak olyanok, akik nem szakítják meg velem a kapcsolatot és baráti viszonyok is kialakulnak, ami számomra nagyszerű és megtisztelő érzés.

P.Sz.: Folyamatos készenlétben lenni nagy feladat. Mit kapsz te, ettől a hivatástól?

Mélykúti Andrea: Számomra több, mint egy hivatás, inkább elkötelezettség, hit. Hiszek aban, hogy ha valaki engem választ, annak oka van és hogy az nem véletlen. Ahogy én adok egy darabkát magamból, úgy kapok egy másikat vissza.

Az elején azt írtam, hogy a dúlák tudása nem mérhető számokkal. Azonban az eredmény mégiscsak leírható.

A dúla vajúdás és szülés közbeni támogatásának előnyei számokban:

50%-kal csökken a császármetszések száma
25%-kal lerövidül a vajúdás és szülés időtartama
60%-kal kevesebb szülő nő kér epidurális érzéstelenítést
40%-kal kevesebb esetben alkalmaznak a szülőszobán oxytocint
30%-kal kevesebb anya igényel gyógyszeres fájdalomcsillapítást
40%-kal csökken a fogós szülésbefejezések aránya

(A kutatás forrása: Marshall H. Klaus, M.D.: Mothering the Mother; Addison-Wesley Publishing Company 1993)