Egy meggyilkolt fiú szüleinek útja a belső békéhez

2008 egyik nyári estéjén egy gyászoló anya megígérte meggyilkolt fiának: egész életét a békéért fogja áldozni. Öt és fél évvel később férjével együtt megkapták az Egyesült Királyság egyik legfontosabb elismerését (Member of the Most Excellent Order of the British Empire).

„Teljesen váratlanul ért minket az egész, nem tudjuk, ki jelölt minket. Bárki jelölheti, akit akar” – mondta Barry Mizen a Catholic Herald újságírójának, miután nyilvánossá vált az idei kitüntetettek listája.

Barry és Margaret Mizen egy nappal tizenhatodik születésnapja után veszítette el fiát, Jimmyt, tragikus körülmények között. Lee Greenben éltek, London dél-keleti részén, és Jimmy a St. Thomas More katolikus gimnáziumba járt Elthamben; a Burnt Ash Hill-i Our Lady of Lourdes templomban ministrált.

A tizenhatodik születésnapja utáni napon megvette élete első lottószelvényét, majd bátyjával, Harryvel sorban álltak a helyi pékségben, ahol a 19 éves Jake Fahri beléjük kötött. Jimmy ellenállt, mire a támadójuk dührohamot kapott, és hajigálni kezdte a keze ügyébe eső tárgyakat. Köztük egy üvegtálat, amelynek egy darabja Jimmy nyaki verőerét találta el. A támadó kisétált a boltból, miközben Jimmy nyakából ömlött a vér.

Harry elrohant megkeresni bátyjukat, Tommyt. Pár perccel később együtt tértek vissza, és Tommy átölelve vigasztalta haldokló öccsét, aki végül belehalt a vérveszteségbe. Amikor édesanyjuk odaért, és látta, mi történt gyermekével, eszméletét vesztette.

Szinte természetfeletti, hogy néhány órával ezután a tragédia után képes volt ilyen ígéretet tenni Jimmynek. Hányan tudnánk akár csak gondolni is a jövőre pár órával egy rettenetes tragédia után?

„Hálásak vagyunk Istennek – mondja Barry. – Aznap, amikor Jimmy meghalt, Margaret nagyon erősen érezte, hogy Isten azt mondja neki: ‘Margaret, ne nyugtalankodj, Jimmy biztonságban van mellettem.’ A hitünkön múlik minden. Ha nem hinnénk, nem lennénk képesek megtenni, amit megteszünk. Sokszor emlegetjük: vajon honnan jöttek azok a szavak? Csak Istentől jöhettek.”

Nem volt semmi gond Jimmyvel – mesél tovább az édesapja –, „őszinte, egyenes gyerek volt. Azt mondta, amit érzett. Jó természete volt, szerette az életet, szeretett fütyörészni. Nagyon jól megvoltam vele. Cipész vagyok, és Jimmy volt az én szombati inasom a boltban. Vidáman mentünk mindig együtt munkába, s közben fütyülni akartuk a ‘The Sailor’s Horn Pipe’-ot, de mindig elnevettük magunkat. Szeretek viccet mesélni, de mindig azt mondják otthon: ‘Apa, ezt már mondtad.’ De Jimmy mindig újra meghallgatta a vicceimet, és újra nevetett rajtuk.”

Barry ezután arról beszélt, hogyan élte túl a Jimmy halála utáni napokat. „Margarettel minden nap olvasunk Szentírást, minden nap elolvassuk a Magnificatot. (…) Minden nap ez jött elő, mintha Isten azt mondta volna: ‘Barry, ez neked szól. Neked szól.’ És ez ment minden nap.”

Barry visszaidézi, hogy a környékbeliek hoztak nekik ételt: „Elvégezték helyettünk a házimunkákat, megcsináltak mindent, amit kellett. A teák: soha még ennyiféle tea nem volt itthon! És nem csak a plébániai közösség, hanem az egész környék. A helyi étteremből vödörszám hozták a curryt, a másik étteremből a hatalmas sajttortákat. És erre a szeretetre mindannyian képesek vagyunk egymás iránt, ha engedjük, hogy egymás iránti szeretetünk, emberségünk felragyogjon.”

A több száz látogatóból Barry hármat emel ki a fia halála utáni napokból. „Az egyik egy korábbi plébánosunk volt, aki azóta elköltözött. Eljött, és csak ott állt és sírt – és pont erre volt szükségem. Pont ezt akartam. Nem kellettek kegyes szavak. Csak ott állt és zokogott velem. Csodálatosan megható volt.”

„Van egy apáca, aki az egyik kisebb gyerekünk iskolájának igazgatója. Átjött hozzánk. Sok gyerekünk van, és mások időnként elítélnek minket emiatt, de ő mindig azt mondta: ‘A villág jobb hely lesz minden egyes Mizen gyerekkel.’ Aznap átjött, és azt kérdezte: ‘Érzel egy parányi örömöt a szívedben?’ És éreztem. Azt mondta: ‘Az Jimmy. Az Isten.’ ”

Egy környékbeli mohamedán férfi is meglátogatta a családot. „Aznap, amikor Jimmy meghalt, odajött a házunkhoz. Kinyitottam az ajtót, és csak ott állt, és én is csak ott álltam. Nem szóltunk egy szót sem, csak megöleltük egymást: két apa, akik osztoznak egymás fájdalmában.”

A kérdésre, hogyan birkózott meg Jimmy nyolc testvére öccsük elvesztésével, Barry elmondta: „A most kapott elismerés nagymértékben nekik szól, és annak a több ezer embernek, akik segítettek és segítenek nekünk – de főleg a gyerekeinknek. A figyelem leginkább az apára és az anyára irányul, de nekik meg kellett küzdeniük a testvérük elvesztésének a rettenetével. Hogy birkóznak meg ezzel? Látom rajtuk néha, hogy egész éjjel nem aludtak… Az egyikük szeme láttára ölték meg az öccsét, a másik végignézte, ahogy elvérzik az öccse. Igazából nem is tudom, hol tartanak ebben egyénileg. Azt hiszem, rendben vannak. Nagyon lelkesen tevékenykednek az alapítványban.”

A Jimmy Mizen Alapítványt azért alapította a Mizen család, hogy elősegítsék a helyi közösségekben a béke terjesztését. A családtagok börtönöket és iskolákat látogatnak meg, a gyerekeknek a békét hirdetik Jimmy történetén keresztül. „A látogatások bátorítják és megváltoztatják a fiatalokat” – mondja Barry, Jimmy édesapja.

Az alapítvány működteti a Jó Remény Kávéházat is, amelynek célja, hogy erősítse a közösségi szellemet a környéken, valamint munkalehetőséget biztosítson a fiataloknak. Jimmy egyik bátyja, Billy, cukrászmester, szintén a kávézóban dolgozik, ő készíti a szendvicseket és a forró csokoládét.

Barry a beszélgetés alatt többször megemlítette, hogy – bár fontos, hogy szembesüljünk tetteink következményeivel –, pusztán megtorlással nem lehet véget vetni az erőszaknak. „Nem hisszük, hogy az egyre keményebb büntetések el tudják rettenteni a fiatalokat, hogy ne tegyék azt, amit tesznek. Hiszen találkozunk velük a börtönben. Halljuk a történeteiket. A vállunkon sírnak. Beszélgetünk fiatal fiúkkal, akik gyilkosságot követtek el.”

És nem segít a Mizen családnak a fájdalom elviselésében, hogy Jimmy gyilkosát elfogták és elítélték? „Jimmy gyilkosa minimum 14 év letöltendő büntetést kapott – mondja a fiú édesapja –, tehát leghamarabb 14 év múlva kérheti a feltételes szabadlábra helyezést. Nem szabadulhat egykönnyen. Tanúsítania kell, hogy változás ment végbe a viselkedésében. Kérdezhetjük, segít ez? Azt gondolom, igen. Mások lennénk most, ha ez nem történt volna meg? Ezt nem tudom.”

A kérdésre, hogy az idő múlásával enyhül-e a fájdalom, Barry elmondta: „Itt nem létezik olyan, hogy valami végleg elmúlik. Mindannyian átéltünk egy traumát, amely megváltoztatott minket. Az élet minden területén megváltoztatta a látásmódunkat. Ha van egy gyermeked, nem is emlékszel, milyen volt nélküle. És ha elveszítesz egy gyermeket, akkor ismét minden megváltozik. Újra és újra azon kapom magam – amikor olvasok valamit, vagy látok, hallok valamit –, hogy hirtelen valósággal arcul csap. De nem olyan erővel, mint korábban. Az első napokban a gyász valóságos fizikai fájdalmat okozott, szorítást éreztem a gyomromban. Úgy éreztem, mintha satuba szorították volna. Valós fizikai fájdalom volt. De amikor az Üdvözlégyet imádkoztam, hirtelen enyhülést éreztem. Már jó ideje nem érzek fizikai fájdalmat. Nyilvánvaló tehát a változás.”

„Jimmy bennem van. Minden szóban, amelyet kimondok, minden gondolatomban, minden cselekedetemben ott van. A Jimmyvel történtek meghatároznak minket és minden cselekedetünket. Olyan ez, mint egy régi seb kapargatása? Nem hiszem. Nekünk óriási dolog, hogy tudunk beszélni Jimmyről. Nagyszerű fiú volt! Igen, változik, igen, valami gyógyul itt belül, de mindig része lesz az életemnek.”

Barry szavai elgondolkodtatják az embert, hogy egyáltalán mit is jelent a megbocsájtás. Lehet, hogy túl könnyedén használjuk sokszor ezt a szót?

„Sokan azt hiszik, tudják, mit jelent ez a szó. Azt mondják a tévében: ’X megbocsájt Y-nak. Ó, ez annyira szép. Akkor haza is mehetünk.’ És mindenki boldog. (…) Nagyon jó kérdés, hogy valójában mi is a megbocsájtás, és nem vagyok biztos benne, hogy én tudom a választ… Számomra a megbocsájtás nem azt jelenti, hogy azt mondom a másiknak: nem számít, amit tettél. Amikor valaki fájdalmat okoz nekünk, az igenis számít… Számomra a megbocsájtás az, hogy nem teszem ugyanazt Jimmy gyilkosával, amit ő tett Jimmyvel. Nem akarom azt tenni Jake-kel, amit ő tett a fiammal. És ezért hálás vagyok Istennek. Nem akarok megtorlást. Nem akarok bosszút.”

Barry végül szelíden annyit mond: „Hiszek benne, hogy változás közeledik: megváltozik, ahogy élünk, megváltozik, ahogy egymáshoz viszonyulunk. Mert ha békésebb, együttérző társadalomban szeretnék élni, akkor nekem magamnak is békésebbnek és együttérzőnek kell lennem. Ezen múlik az én békém is.”

Forrás: Catholic Herald/Magyar Kurír