Elvigyem a gyereket is a temetőbe?!

Hány éves kortól értik meg igazán az elmúlás fogalmát a gyerekek? És érdemes-e őket kivinni halottak napján a temetőbe? Sok szülőben felmerül a kérdés, pedig fontos tudni: a gyászt nem lehet megspórolni. Ez ugyanis az élet szerves része. Még egy egyéves gyerek is tud gyászolni, ha hagyják!

A kisgyerekek világképbe egészesen egyszerűen nem fér bele az elmúlás, még a 4-6 évesek szerint is ez az állapot pusztán átmeneti. A halált alapvetően a mozdulatlansággal és az eltűnéssel párosítják ugyan, azonban azt gondolják: visszafordítható. Úgy gondolják, az illető csak alszik vagy elutazott, de majd felébred, és előbb-utóbb hazajön.

Miért fontos a gyász?

Európai szokás, hogy a gyermeket meg akarják óvni a gyásztól, pedig a gyász rendkívül fontos lelki folyamat. Lehetővé teszi, hogy „túljussunk” a megrázkódtatáson. Ha lehetőségünk adódik meggyászolni, akit elvesztettünk, nyitott szívvel leszünk képesek kilépni a gyászból. Fontos tudni, a gyászt egészen egyszerűen nem lehet megspórolni. Ez ugyanis az élet szerves része. Még egy gyerek is tud gyászolni, ha hagyják.

A legfőbb segítség, mint a nevelés kapcsán szinte mindig: az őszinteség. Nem tanácsos a kisgyermeket hamis illúzióba ringatni. Nincs szükség szerepekre, arra, hogy úgy tegyünk, nem fáj. Sőt, segíthet, ha látja a felnőtt ”szenvedését”. Gyászoljon a család együtt. Amennyiben látszik a veszteség fájdalma rajtuk, az egyértelműen azt jelenti, egészséges a lelke, hogy képes a kötődésre, a szeretetre.

A feldolgozás folyamata

A gyermeknek minden életkorban szüksége van arra, hogy részt vehessen a család gyászában, és ha erre lehetősége van, hamarabb túljut rajta, mint egy felnőtt. Gyakori például, hogy a tragédia híre után pár nappal “elbúcsúzást” álmodnak a gyerekek az eltávozottól, mintha csak be akarnának pótolni valamit, ami az életben már nem lehetséges. Nyolc-kilenc éves korban érti meg a gyermek, hogy a halál visszafordíthatatlan. Ebből a felismerésből fakadnak aztán olyan szorongásos tünetek, amit a szülő sokszor nem tud megmagyarázni, hiszen nem értjük, miért nem akar egyedül maradni, miért fél a sötétben, vagy, hogy miért kéredzkedik be a szülői nagyágyba. Mindezek közös oka a szavakba nem foglalt, de átélt halálfélelem.

Gyerek és temető

Természetesen a temetőtől sem kell megóvni a gyermeket. Nem muszáj elmondani neki, hogy a sírban ott fekszik a halott teste, arra azonban érdemes felhívni a figyelmét, hogy itt emlékezünk rá! Akár temetésre is elvihetjük a gyereket magunkkal. Óvodáskorú gyermeket főként akkor indokolt temetésre vinni, ha vele addig együtt élő családtag búcsúztatásáról van szó. Ha már képes végigállni a szertartást, és tudja, mi történik a temetésen, és tudja azt is, hogy a gyászolók azért sírnak, mert ez természetes velejárója a szeretetnek, nem fogja őt megviselni a temetési ceremónia. Sőt inkább segíti, hogy méltó búcsút vegyen attól, aki szerette őt, és akit szeretett.

Egyet azonban ne feledjünk, közös emlékezésre otthon, a családban is találhatunk alkalmat egy gyertya meggyújtásával ― s nemcsak Halottak Napján.