Enni vagy nem enni?

A nők többségének napi témája az evés és a fogyókúra, főleg egy-egy ünnepi időszak után, amikor pár kilóval gyarapodott a testsúlyuk. Úgy tűnik, a férfiakat kevésbé izgatja ez a kérdés, noha még nagyobb arányban túlsúlyosak, mint a szebbik nem tagjai. Sajnos, az elhízás ma már világméretű probléma, számos embernek okoz keserűséget. De mi a baj a kövérséggel? Régi korokban ez volt a szépségideál, a termékenység, a jólét, gazdagság szimbóluma és miért olyan nehéz lefogyni vagy a normál súlyt tartani?

Nemcsak esztétikai kérdés

Napjainkban az elhízást a sokféle és súlyos egészségi szövődményre való tekintettel az Egészségügyi Világszervezet a tíz legsúlyosabb betegség közé sorolt. A túlsúly következtében megnövekszik a szív- és érrendszeri betegségek, magas vérnyomás, cukorbetegség, stroke, mozgásszervi panaszok, csontritkulás gyakorisága stb, sőt a daganatos megbetegedések és a tüdőbetegségek kialakulásának kockázata is megemelkedik. A felmérések szerint az elhízás előfordulása emelkedő tendenciájú mind a fejlett, mind pedig a fejlődő országokban, a gyermek és felnőtt populációban egyaránt, s úgy tűnik összefüggést mutat a földrajzi elhelyezkedéssel. Európában a középső, keleti, és déli országokban figyelhető meg gyakrabban.

Kockázati tényezők

Az öröklődés és anyagcsere zavarok mellett az életkor előrehaladásával fellépő természetes súlygyarapodás (évi 30 dkg), a mozgásszegény életmód, az energiában gazdag táplálkozás, valamint számos pszichés tényező is szerepet játszik a súlyfelesleg megjelenésében. Ezek között megemlítendő a stressz, a kimerültség, a magányosság, az örömforrások beszűkülése, továbbá az elhízott egyénekre jellemző evési stílus: a kínálásra és csábításokra való nagyfokú fogékonyság, az étel látványának való ellenállás képtelensége és táplálékfogyasztás olyan helyzetekben is, amikor az illető nem éhes. Emellett a kövér emberek alulbecsülik a nassolás és a rendszeresen elfogyasztott étel mennyiségét.

Miért eszünk?

A táplálkozás alapvető a létfenntartás szempontjából, azonban a túlsúlyos emberek a szükségesnél jóval többet esznek. A kövérség egyre növekvő száma és drámai aránya rávilágít az életmód kiemelt szerepére. Tehát a mennyit eszünk mellett a miért, mikor és a hogyan eszünk kérdések egyre fontosabbá váltak az elhízás megértésében és leküzdésében.

 A „kijelölt pont” elmélet szerint van egy biológiailag meghatározott testsúly, amelynél az egyén szervezete optimálisan működik. A szervezet önszabályozó rendszerei e testsúly megtartására vagy visszanyerésére törekednek, ha a testsúly ez alá csökken, akkor éhesek leszünk, ha fölötte van, jóllakottság érzésünk van. A megállapodási pont modell szerint az energiabevitelt és energialeadást befolyásoló tényezők egyensúlya esetében a testsúly stabilitást mutat. Ha azonban az energiaegyensúlyban változás történik, a testsúly új ponton állapodik meg.

Miért eszünk akkor is, ha jóllaktunk?

Az evolúciós elmélet szerint őseink számára az életfenntartáshoz az volt az előnyös, ha az elérhető táplálékot mind elfogyasztották és tartalékokat is képeztek az ínséges időkre. Mivel a táplálék a környezetben csak korlátozottan volt elérhető, ezért az egyén akkor evett, amikor lehetséges volt, s ebben kulcsszerepet játszott az adott élelem elővételezett élvezete, pozitív ösztönző értéke: az ételt azért esszük meg, mert élvezetes és örömforrás egyben. Evéskor valamennyi (de különösen az aktuálisan fogyasztott) étel vonzereje csökken, azonban az új íz még jóllakottság esetén is az evés folytatásához vezet, mert az is szükséges lehet a túléléshez. Ezért fordulhat elő, hogy egy háromfogásos ebéd után (leves, előétel, főétel) annak ellenére, hogy teljesen jóllaktunk, megesszük még az édességet, megisszuk a kávét, sőt egy kis alkoholt is.

A túléléshez szükséges evési szokásokkal a mai ember nem képes ellenállni annak a folyamatos csábításnak, amit a fogyasztói társadalomban a könnyen hozzáférhető ínycsiklandó ételek jelentenek. Bár a mai karcsúság ideállal ellentétes sőt egészségtelen is a kövérség, évezredeken keresztül a termékenység, a gondoskodás, a gazdagság és az erő szimbóluma volt. Ennek megváltozásához hosszú időre és elsősorban tudatos erőfeszítésre van szükség. Hogyan?  

Magyarország lakosságának a fele túlsúlyos, közülük 20% kifejezetten kövér s ezzel a világ országainak felső harmadában helyezkedünk el.

A táplálkozástudomány szakemberei bevezették a testtömegindex (BMI= kg/testmagasság a négyzeten fogalmát, ahol BMI =19-25 tekinthető normálsúlynak, BMI = 25-30 a túlsúly, s BMI ≤ 30 az elhízást vagy kövérséget jelenti. Ha például egy 170cm magas nő testsúlya 70 kg, akkor az ő testtömeg indexe 70/1.7×1.7=24.22, azaz a normálsúly felső határán van.

(A cikk a KÉPMÁS 2010. júniusi számban olvasható.)