Ezért nem hatékony fegyelmezési módszer a verés

Az Amerikai Gyermekorvosok Szövetsége (American Academy of Pediatrics – AAP) november elején új irányelveket adott közre a gyermekek nevelési módszereiről, köztük a testi fenyítésről is. Egész mostanáig az 1998-ban kiadott utolsó iránymutatás számított mérvadónak, amely úgy fogalmazott, hogy a fizikai fegyelmezés “korlátozottan hatékony és káros mellékhatásai vannak”, ezért arra ösztönözték a szülőket, hogy más eszközökkel “kezeljék a nem kívánatos viselkedést”.

A november 5-én kiadott jelentésben a testi fenyítés veszélyeinek megítélése szigorúbb, s már egyáltalán nem utalnak arra, hogy bármilyen szinten hatékony lehet a verés, mint nevelési módszer.

A verbális agresszió formáira is kitérnek: a gyermek szidása, megalázása “rövid távon megoldásnak tűnhet, de hosszú távon ez a nevelési módszer sem hatékony”. A legújabb kutatásokra hivatkozva arra is felhívják a figyelmet, hogy a fizikai bántalmazás később negatív hatással lehet a gyermek viselkedésére, kognitív, pszichoszociális és érzelmi fejlődésére.

Arra is kitérnek az amerikai gyermekorvosok, hogy habár a testi fenyítés megfogalmazást igencsak tágan lehet értelmezni, még azok a formák sem elfogadhatóak, mikor a gyermek effektíve nem sérül meg, s “csak” tenyérrel rácsapunk, hogy ezzel befolyásoljuk viselkedését. Semmilyen olyan módszer nem elfogadható, amelynek célja, hogy fájdalmat, rossz érzést okozzon, akármennyire is enyhének gondoljuk – írják.

A fegyelmezés eme formájának hatásait most már sokkal jobban látják a kutatók, mint 20 évvel ezelőtt: A testi fenyítés és verbális megfélemlítés az adott pillanatban megállíthatja a gyermeket, de nem javítja jövőbeni viselkedését, sőt, fokozza az agresszivitást.

Egy kutatásban azoknak a 3 éves gyermekeknek a viselkedését vizsgálták, akiket havonta több, mint kétszer veréssel fegyelmeztek. Ezek a kicsik sokkal agresszívabbak voltak 5 éves korukra, mint azok a társaik, akiknél nem alkalmaztak a szülők ilyen radikális nevelési módszert. Ugyanezeket a gyermekeket megvizsgálták 9 évesen is, és azt találták, hogy még mindig több negatív elem vegyült a viselkedésükbe, ráadásul sokkal szegényesebb volt a szókincsük, mint a velük egy korúaknak. Minderre a tudományos magyarázat: a verés, kiabálás, megszégyenítés növeli a gyermekek stressz-hormonjának szintjét, ami változásokat idéz elő az agy szerkezetében. A súlyos testi fenyítés tehető felelősség a kamaszkori mentális problémákért.

S hogy miért van egy lapon említve a testi fenyítés és a verbális agresszió? Mert mindkettőnek ugyanaz a célja: megszégyenítés és megalázás. Ezek pedig elfogadhatatlan nevelési módszerek kisgyermekekkel és kamaszokkal szemben is! Ezért az AAP minden szülőt, nevelőt és gyermekekkel foglalkozó személyt óvva int azok használatától.

Végezetül kitérnek arra, milyen eszközökkel érdemes a gyermekek felé fordulni: a pozitív fegyelmezési módszerek lehetnek hatékonyak. Ezek lehetnek a pozitív viselkedés megerősítése, a határok pontos kijelölése, feladatok delegálása, és a jövőbeni elvárások megfogalmazása.

Arra is felhívják a gyermekorvos kollégák figyelmét, hogy küzdjenek a széles körben elterjedt tévhit ellen, miszerint “engem is vertek, mégis rendes ember lett belőlem”. Valóban válhat teljesen ép és egészséges felnőtt abból a gyerekből, akit ezzel a módszerrel neveltek a szülei, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ennek az ellenkezője is megtörténhet. Ráadásul a verés teljesen szükségtelen és káros hosszútávú következményei lehetnek. A verésnek viszont nincsenek előnyei.

–Via–