Ezt a három dolgot tartsd be, ha azt szeretnéd, hogy gyermeked boldog maradjon!

Ez a gondolat elsőre talán furcsának tűnhet egy olyan világban, ahol a fejlett országok embere – itt és most – azonnal megkaphat mindent, amire csak szüksége van. Éppen ezért sokan (tévesen) úgy vélik, hogy a gyermekek boldogságának kulcsa, ha teljesítjük vágyaikat, s sosem maradnak betöltetlen szükségleteik, sosem unatkoznak.  De ha szeretnénk megőrizni a gyermekkor varázsát, ezt kell korlátoznunk – éppen gyermekeink érdekében – számol be a témában sikeres könyv szerzőjének, Valerie Halfon-nak tanácsairól az aleteia.org. Három fő szempontot érdemes szem előtt tartanunk:

Ne adjunk túl hamar!

A mai trend az, hogy a gyermekek mini-felnőttekként vannak kezelve. A marketingszakemberek ezt a jelenséget úgy hívják, hogy a “gyermekek egyre fiatalabban válnak időssé”. Ezt különösen a divat-, szórakoztató- és elektronikai iparágak támogatják, de az a fajta oktatási rendszer is, amely nem hagy időt játékra, felfedezésre vagy éppen az  unalomra. Maria Montessori azt mondta, “Hagyjuk a gyermekeinket saját ütemükben növekedni! Ne ingereljük túl őket…semmi értelme! Ez minket, de őket is kifáraszt! Csak szegődjünk melléjük, miközben ők szabadon szárnyalnak!” Különösen megfontolandó ez egy olyan korban, ahol a gyermekek sűrűbb napirend szerint élnek, mint egy középvezető és a kislányokat úgy öltöztetik, mint bármely felnőtt nőt.

Ne adjunk egyszerre túl sokat!

Hegyekben álló karácsonyi ajándékok, az iskolai szünet változatos és színes programjai, sütemények és válogatott finomságok – szeretnénk örömet szerezni, de sokszor éppen az ellenkezőjét érjük el: gyermekeink mindenbe beleunnak, s az azonnali kielégüléstől csalódottakká válnak. Ha viszont nem kapnak meg mindent azonnal, a vágyakozás fejleszti őket és a hálára való képességüket. Valérie Halfon szerint a szülők sokszor nem veszik észre, a gyerekek milyen hamar megszokják a dolgokat. Viszont azok az apró csalódások, frusztrációk, amik felett sikerrel lépnek túl edzik és tanítják őket. “A gyerekeknek nincs rá szükségük, hogy lehozzuk nekik a csillagokat az égről, elégedettek tudnak lenni azzal, amit kapnak. És ha képesek ezért a hálára, sokkal boldogabbak. ”

Ne kínáljunk mindent ezüsttálcán!

A túlzott fogyasztás, a dolgok túladagolása és a lehetőségek végtelen tárháza passzívvá tesz. A mai világban minden egyszerű, kéznél van. De ha azt akarjuk, hogy gyermekeink “önállóvá, kreatívvá és boldoggá váljanak, akkor nem szabad elkényeztetni őket, mert nem lesz, ami ösztönözzön, megoldásra sarkalljon” – mondja a szerző, aki fontos kérdést tesz fel: “Ha mindent megadsz a gyermekednek, mindent a keze alá teszel, mi értelmét látná, hogy erőfeszítést tegyen bármiért?”

Sokkal jobban felkészítünk a valós felnőttkorra, ha megtanítjuk őket világos határok között élni és játszani. Hálásabbak lesznek azért, amijük van, ráadásul aktívabban, nagyobb örömmel és több varázslattal fogják felfedezni a játékaikat s a körülöttük lévő világot.

A pszichológusok arra is rámutatnak, milyen fontos, hogy a gyermek megélje a várakozás örömét. Amennyire paradoxon, annyira igaz, hogy mai materialista, “mindent, azonnal” világunkban semmi nem fog olyan örömet okozni, ha nem éltük át, milyen vágyni valamire, megbecsülni, amink van.