„Ezt már nem fogom lenyelni”

Egy történet szerint valaki elment egy bölcshöz és kért tőle két mondatot. Az egyiket azért, hogy emlékezzen rá, amikor nehezen megy a sora. A másikat azért, hogy emlékezzen rá, amikor sikeresen mennek a dolgai. De csak egyetlen szót kapott a bölcstől: elmúlik.

A házasságban is sokszor meg kell küzdeni azzal, hogy a jó idők véget érhetnek, de ha van erőnk kitartani, többnyire a rosszak is.

Vannak pillanatok, helyzetek az életünkben, melyekben azt kívánjuk, bár soha el ne múlna, bár maradna mindig úgy minden. A párkapcsolatban ezek általában a szerelem, önfeledtség, egymásra találás és meghittség percei, évei. Ha pedig elmúlik, maradhat utána keserűség, a veszteség érzése, de maradhat közös hála, hogy mindebben részünk lehetett, és a reménység. Ha ugyanis egyszer megtapasztaltuk mindezt együtt, akkor lehet benne részünk máskor is.

Ez különösen fontos lehet akkor, amikor nehéz időszakot élünk át. Konfliktus, meg nem értés, kölcsönös elutasítottság és vádaskodások. Ilyenkor azt kívánjuk, bár lenne már vége, a szép emlékek azonban azt mondják: Tarts ki, lehet még jobb, érdemes. Aztán, ha túl vagyunk a nehezén, ne is beszéljünk róla! A rossz dolgokra nem szívesen emlékezünk, legalábbis tudatosan nem. A negatív élmények azonban nehezen törölhetők.

Meddig érdemes küzdeni a kapcsolat javításáért – érdemes-e egyáltalán? Akarjuk, vagy sem, korábbi közös tapasztalataink – jók is, rosszak is – befolyásolnak minket, súgnak nekünk. Lássunk néhány lehetséges forgatókönyvet.

„Csak a szépre emlékezem”

Előfordul, hogy a pár egyik vagy mindkét tagja azon fáradozik, hogy minden áron elkerüljék a konfliktushelyzeteket. Úgy érzik, bármi, ami összezördülés vagy összeütközés, egyből a kapcsolat teljes összeomlásának rémképét vetíti előre, így csírájában kell elfojtani. A „kirakatban” ilyenkor a kapcsolathoz, annak nagyszerűségéhez való ragaszkodás áll. A következmény gyakran az, hogy valamelyik fél elkezd „nyelni”, csendben marad, nem kockáztatja a kapcsolatot és a stabilitást. Ez a fajta takarítás (mindent a szőnyeg alá) persze hamar visszájára fordul – a megőrizni vágyott kapcsolat kifakul, megsavanyodik. Ha pedig az elnyomott – és önmagát is elnyomó – fél egy idő után esetleg mégis lázadni kezd, akkor önbeteljesítő jóslatként valóra válhat a rémkép és borulhat minden.