„Félek, hogy kárt teszek benne” – a gyermekágyi félelmekről

„Ki ez az idegen gyerek? Mit csináljak vele, mi lesz, ha leejtem, nem, nem biztos, hogy ez az én gyerekem! Vigyétek innen! Ne hagyjatok egyedül vele!” A gyermekszületés rendszerint örömet, boldogságot hoz, de előfordul, hogy a hormonok különös játéka következtében szorongással és félelemmel társul.

A post partum szülés utáni mentális zavarok gyakrabban jelentkeznek olyanoknál, akiknek korábban már pánikbetegségre utaló, depressziós vagy szorongásos tünetei voltak; ha az első gyermek későn (a 35. év után) érkezik; vagy a szülést megelőzően érzelmi veszteség, trauma éri a kismamát, például elveszti valamely szeretett hozzátartozóját, elhagyja a gyermek apja – mondja Dr. Sineger Eleonóra, pszichiáter, pszichoterapeuta, addiktológus.

– Hogyan lehet felismerni, hogy a kismama segítségre szorul és nem csupán a kezdeti nehézségekről van szó?

– Általában a szülést követő 3-4. napon különböző súlyossági fokú mentális zavarok jelentkeznek. Ha komolynak tűnnek, például fél a kismama egyedül maradni a gyerekkel, életidegen gondolatai vannak, azonnal orvoshoz kell fordulni. Ha „csak” sírdogál, bizonytalan, szorong, hogy meg tud-e felelni az anyaság feladatának, aggódik, hogy nem lesz teje, akkor egy-két hetet lehet várni, támogatással, nem egyedül hagyva segíteni őt. Ám ha a tünetek nem enyhülnek, ugyanúgy fel kell venni szakorvossal a kapcsolatot.  A szülés utáni mentális zavar három különböző betegséget jelöl, más a terápiájuk, más a gyógyításuk menete, és ha szükséges, a gyógyszeres kezelés is eltérő, annak ellenére, hogy mindhárom a gyermekágyi időszakra jellemző.

„Baby blues”

A „baby blues” a leggyakoribb, és a legenyhébb. Annak a felismerésnek a következménye és túlreagálása, hogy az addig csak önmagáért felelős fiatal nő idejét egy mozgó, síró, magatehetetlen apró emberke osztja be. A kismama ettől bizonytalanná válik, úgy érzi, ő mindent megtett, a baba mégis állandóan sír. Sikertelenségélménye van, szorong. Az édesanyának meg kell tanulnia az anyaságot. Van, akinek ez kicsit nehezebben megy, az ilyen kismamával legyünk nagyon türelmesek, általában ez az állapot nem tart tovább két hétnél, de mindenképpen elmúlik 6-10 hét, körülbelül a gyermekágyi idő alatt.

Szülés utáni depresszió

A szülés utáni depresszióval azonban, már fontos orvoshoz fordulni. Szorongás, örömtelenség, érdektelenség, döntésképtelenség, önbizalomhiány, önvád, ingerlékenység, fáradékonyság, koncentrációs zavar jelentkezhet, amelyek már jelentősen gátolhatják a kismamát akár a mindennapi rutin elvégzésében is. Segít a pszichotherápia, a kismama megnyugtatása, türelmes segítése. Ritkán tart tovább két-három hónapnál ez az állapot.

Post partum pszichózis

A post partum pszichózist, régebbi nevén laktációs pszichózist viszont nagyon komolyan kell venni. Ha nem fordulunk vele szakemberhez, maradandó súlyos állapotot eredményezhet. A kismama a hazamenetel után zavarttá válik, énidegen gondolatai vannak, nem képes ellátni a legegyszerűbb feladatokat sem. Nem mer egyedül maradni a babával, fél, hogy kárt tesz benne. Szorongása olyan szintig fokozódhat, amit elviselni sem képes. Viselkedése bizarrá válik, sokszor érzékcsalódásai is vannak. A beszűkült tudatállapot és a páni félelem tragédiát is okozhat, sok esetben a pszichiátriai osztályos kezelés sem elkerülhető. Ennek az állapotnak nincs köze a tejelválasztáshoz, a szoptatást mégis azonnal abba kell hagyni, hogy a hormonháztartás hamarabb rendbe jöjjön, és mert a gyógyszerszedés elkerülhetetlen, a tejjel pedig átkerülne az újszülött szervezetébe az antipszichotikum.

Dr. Sineger Eleonóra szerint a szülés utáni pszichés zavarok általában jóindulatúak, jól kezelhetőek, még a post partum pszichózis is jobb prognózisú az összes többi pszichózisnál. A legfontosabb a probléma felismerése és differenciáldiagnózisa, hiszen a különböző kórképeknél más-más a gyógymód. A problémát az édesanya általában néhány hónap alatt, de legkésőbb egy év múlva már el is felejtheti, mint egy rémálmot, és a gyermekáldást valóban áldásnak érezheti.

(A cikk a Képmás magazin 2011/11. számában jelent meg.)